Örökre a családomnál ragadok?
Kisvárosi vagyok. A családomban mindenki rendesen végzi a munkáját, de nem nevezhetőek karrieristának, semmilyen szempontból, nem mernek és mertek belevágni új dolgokba soha sem. Egy jópár éve állandósultak a veszekedések a szüleim közt és én akaratom ellenére valahogy magamra vállaltam egy békebíró szerepet, mert teljesen irracionálisak és én fel tudom vázolni előttük a valóságot. Mostanában olyan érzésem van, mintha tőlem várnák el, hogy kibékítsem őket, olyan mintha én lennék az apjuk és ez már önmagában nagyon frusztrál. Úgy érzem, hogy szívesebben laknék egyedül, de nincs aki utat mutatna, olyan mintha be lennék zárva ebbe a házba és olyanokra gondolok, hogy örökre itt ragadok, mivel csak az elméleti tudásom nagy, gyakorlatban semmit sem tudok, nem tudok eligazodni, nem tudom mit hogyan csináljak és félek a jövőmtől. A baráti kapcsolataim is felszínesek, kapcsolatok terén önző vagyok, ezért inkább ki sem alakítok.
17/F
válasza:21:44
Büszke lennék, csakhogy a környezetemben úgy ismernek, mint valami bunkót vagy "gonosz" személyt, mert képtelen vagyok önmagam adni társaságban.
Igen tanulok. Pont az a gond, hogy nem hinném, hogy bármiféle lehetőség is érhetne, mivel szinte ki sem mozdulok. Sokszor annyira felbosszantanak, hogy tanulni sem tudok. Valahogy ez az egész ház és lassan már a település is ahol lakom valamiért taszít vagy rossz érzéseket kelt, nem tudom körülírni az érzést.
válasza: válasza: válasza:Nem, engem soha nem hibáztattak, csak egymással csinálják ezt. Jegyeimet sokszor elszúrom, de dolgozom ezen, ösztöndíjat nem kapnék szerintem..
A valóság sok mindenkinek nem tetszik, néhol bunkón is hathat ezért hihetik ezt, illetve nem nagyon szeretek leállni beszélgetni senkivel, mert valahogy olyan kínosak azok a "hogy vagy?" típusú beszélgetések.
Valahogy csak akkor bújik elő belőlem ez a problémamegoldó készség, amikor már a végletekig felidegesítenek, addig amíg csak megelőzni lehetne bármit is a fülem botját sem mozgatom, ezért lesz bajos a karrierépítés is, előre látom.
válasza: válasza:Figyelj, a legjobb amit tehetsz, hogy felkeresed az iskolapszichológust! Itt ezen az oldalon sajnos nem fogsz segítséget találni, ez túl összetett probléma:S
Az iskolapszichológus ingyenes szolgáltatás, és ilyen problémával nyugodtan fordulhatsz hozzá.
Sajnos nincs minden iskolában, de ha szerencséd van, akkor a tiedben épp alkalmaznak:)
válasza:Önző vagy a baráti kapcsolataidban, azt mondod, de miért, mire gondolsz ezzel? biztos, hogy az vagy..? ha tényleg az te tudod, akkor az gáz, ha elkönyveled, hogy ilyen vagy és kész. Egyszerűbb hajlani, mint egyszercsak törni...
de mi van, ha nem önzó vagy, hanem nem marad türelmed, szabad vegyértéked figyelni másokra-a szüleid csatáin kívül? Ami érthető is lenne.... Akkor le kell raknod egy terhet, hogy jusson erőd a saját életed menedzseléére is. Arra, hogy ÉLJ, hát basszus, 17 éves vagy, ezt kéne tenned!
Sokat lendítene rajtad, ha lennének barátaid, bizalmasaid. a szüleid párterapeutájának szerepkörét meg egyszerűen nem kellene magadra vállalnod, te egy fiatal srác vagy és a magad életére, a saját önismeretedre kellene fókuszálnod az ő csatáik helyett.
..és ezt el is mondhatod nekik akár. Ott és azokkal legyél önző, akik hátráltatnak. Akkor is, ha ők történetesen a szüleid.
ma 22:21
"Önző vagy a baráti kapcsolataidban, azt mondod, de miért, mire gondolsz ezzel?"
Arra, hogy kiállhatatlan vagyok és okoskodom, ráadásul amit mondok az általában bejön és ez is idegesít szerintem mindenkit, hiszen legtöbbször negatív dolgokról van szó.
"de mi van, ha nem önzó vagy, hanem nem marad türelmed, szabad vegyértéked figyelni másokra-a szüleid csatáin kívül? Ami érthető is lenne..."
Sokszor már nem is kell történnie semminek, már érzem azt a nyomasztó érzést. Ma is tanulni akartam és ehelyett semmit nem csináltam, végül benyomtam valami filmet, ez több már mint lustaság..
"Arra, hogy ÉLJ, hát basszus, 17 éves vagy, ezt kéne tenned! "
Nem tudom hogy kell.... Ha nem lennének családi viszályok, akkor sem tudnám.
"a szüleid párterapeutájának szerepkörét meg egyszerűen nem kellene magadra vállalnod"
Nem akartam, csak hihetetlenül felidegesít és muszáj tennem valamit.
"és ezt el is mondhatod nekik akár"
Rendben, csakhogy ha megmondanám nekik (ami már többször meg is történt..) akkor sem történne semmi, hiszen miután elmondom, bemegyek a szobámba ugyan úgy mint eddig és semmi nem változik. Bejövök és nem tudom hogyan tovább, semmi kapcsolatom, nem is tudom elképzelni, hogy valakivel olyan barátságot ápoljak ami olyan szintű hogy ténylegesen dolgokat tegyünk meg vagy éljünk át együtt.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!