Örökre a családomnál ragadok?

Kisvárosi vagyok. A családomban mindenki rendesen végzi a munkáját, de nem nevezhetőek karrieristának, semmilyen szempontból, nem mernek és mertek belevágni új dolgokba soha sem. Egy jópár éve állandósultak a veszekedések a szüleim közt és én akaratom ellenére valahogy magamra vállaltam egy békebíró szerepet, mert teljesen irracionálisak és én fel tudom vázolni előttük a valóságot. Mostanában olyan érzésem van, mintha tőlem várnák el, hogy kibékítsem őket, olyan mintha én lennék az apjuk és ez már önmagában nagyon frusztrál. Úgy érzem, hogy szívesebben laknék egyedül, de nincs aki utat mutatna, olyan mintha be lennék zárva ebbe a házba és olyanokra gondolok, hogy örökre itt ragadok, mivel csak az elméleti tudásom nagy, gyakorlatban semmit sem tudok, nem tudok eligazodni, nem tudom mit hogyan csináljak és félek a jövőmtől. A baráti kapcsolataim is felszínesek, kapcsolatok terén önző vagyok, ezért inkább ki sem alakítok.

17/F