Tudat alatt választottam?

Az én anyám olyan ember, akinek semmi nem jó.

Szó szerint semmi!

Nem jó, amit csinálok, ha csinálok valamit, az nem elég, vagy értéktelen, vagy értelmetlen, vagy egyszerűen csak pocsék.

Rosszul választottam egyetemet, úgyis meg fogok bukni, lassan beszélek, túl vékony a hangom. nem vagyok elég ambíciózus, nem vagyok elég igyekvő. A munkámmal a suli mellett keveset keresek, pocsék munka. Takarítani is rosszul takarítok, a főztöm is kotyvalék. A külsőmet is folyton kritizálja.

Lett egy barátom, és kezdem felfedezni benne ugyanazokat a tulajdonságokat, mint anyámban.

Ő is mindenért kritizál. Szó szerint mindenért. Amúgy is folyton ingerült velem, puffog, pofákat vág, nem szól hozzám. Folyton azt mondja, hogy túl csöndes vagyok, nem vagyok izgalmas, és nem vagyok IGAZI NŐ SEM.

Szinte a mondatai is ugyanolyanok, mint anyámnak.

Állandóan megszól!

Igaz, én is hibás vagyok, mert szinte menekültem ebbe a kapcsolatba, hogy legyen valakim, aki szeret. És valóban elég csöndes vagyok, illetve nem állok ki a véleményem mellett, de barátom és anyám mellett nem is lehet, mert olyan csúnyán rám förmednek, elmondanak mindennek, hogy inkább hallgatok, mert nem szeretem a veszekedést, illetve nem akarom hallgatni a sértegetéseiket.

Mit gondoltok, miért lehet ez?

Tudat alatt ugyanolyan férfit vonzottam magamhoz, mint amilyen az anyám?

Lehetséges ez?

És egyáltalán mit tegyek, hogy ez változzon?

Anya annyira megszokatta velem, hogy nekem hallgass a nevem, hogy úgy érzem, nincs jogom kiállni magamért.

Szakítanom kellene a barátommal? Tényleg nagyon bunkó velem. Durva is, múltkor megfenyegetett, hogy eltöri az állkapcsom, amikor mondtam, hogy ne ordítozzon.

Hagyjam ott?

És mit tegyek, hogy leküzdjem ezt, és legközelebb ne egy ilyen srácot találjak, hanem olyat, aki tisztel, szeret és megbecsül?