Tudat alatt választottam?
Az én anyám olyan ember, akinek semmi nem jó.
Szó szerint semmi!
Nem jó, amit csinálok, ha csinálok valamit, az nem elég, vagy értéktelen, vagy értelmetlen, vagy egyszerűen csak pocsék.
Rosszul választottam egyetemet, úgyis meg fogok bukni, lassan beszélek, túl vékony a hangom. nem vagyok elég ambíciózus, nem vagyok elég igyekvő. A munkámmal a suli mellett keveset keresek, pocsék munka. Takarítani is rosszul takarítok, a főztöm is kotyvalék. A külsőmet is folyton kritizálja.
Lett egy barátom, és kezdem felfedezni benne ugyanazokat a tulajdonságokat, mint anyámban.
Ő is mindenért kritizál. Szó szerint mindenért. Amúgy is folyton ingerült velem, puffog, pofákat vág, nem szól hozzám. Folyton azt mondja, hogy túl csöndes vagyok, nem vagyok izgalmas, és nem vagyok IGAZI NŐ SEM.
Szinte a mondatai is ugyanolyanok, mint anyámnak.
Állandóan megszól!
Igaz, én is hibás vagyok, mert szinte menekültem ebbe a kapcsolatba, hogy legyen valakim, aki szeret. És valóban elég csöndes vagyok, illetve nem állok ki a véleményem mellett, de barátom és anyám mellett nem is lehet, mert olyan csúnyán rám förmednek, elmondanak mindennek, hogy inkább hallgatok, mert nem szeretem a veszekedést, illetve nem akarom hallgatni a sértegetéseiket.
Mit gondoltok, miért lehet ez?
Tudat alatt ugyanolyan férfit vonzottam magamhoz, mint amilyen az anyám?
Lehetséges ez?
És egyáltalán mit tegyek, hogy ez változzon?
Anya annyira megszokatta velem, hogy nekem hallgass a nevem, hogy úgy érzem, nincs jogom kiállni magamért.
Szakítanom kellene a barátommal? Tényleg nagyon bunkó velem. Durva is, múltkor megfenyegetett, hogy eltöri az állkapcsom, amikor mondtam, hogy ne ordítozzon.
Hagyjam ott?
És mit tegyek, hogy leküzdjem ezt, és legközelebb ne egy ilyen srácot találjak, hanem olyat, aki tisztel, szeret és megbecsül?
Apámmal a kapcsolatom szinte semmilyen, mert külön éltek már a születésem előtt is, születésem után pedig pár hónappal elváltak.
Hogy röviden összefoglaljam, én apámnak nem kellettem, alig beszélünk. Neki olyan, mintha én nem is lennék.
válasza:Szerintem is hagyd ott, mindenképpen! Nagyon nem jó, ha ilyen sok negatív ember van körülötted. Ettől a sok negatív megjegyzéstől vagy ilyen halk szavú, satöbbi... Nem szabad ezekre hallgatnod. Semmivel sem lehetsz rosszabb bárki másnál! Van aki ebben - van aki abban jobb! A barátod viselkedése nagyon felháborító, állj ki magadért, és szakíts vele.
és gondolj az erényeidre: egyetemre jász, egyetem mellett dolgozol, főzöl, takarítasz... valahogy be kellett jutni arra az egyetemre, tehát igyekvően tanultál, és jó voltál benne! :)
válasza:
válasza:Sürgősen zárd le ezt a kapcsolatot, tönkreteszi a maradék önbecsülésedet, meg nem is szerelem/szeretet az, ahol ilyeneket mondunk a másiknak (összetöröm az állkapcsod).
Semmi baj azzal, hogy te csöndesebb lány vagy. Ugyan ki mondja meg, hogy mi a jó?! Szerencsére mindenkinek más! Biztos van sok fiú, akik pont a szótlanabb, nem lehengerlő típusú lányokra vágynak.
Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, mert az vagy te, XY. És, ha valakinek ez nem jön be, akkor mást kell keress magadnak. Egyrészt azért, mert a bőréből senki sem bír kibújni, tehát az állandó morgással, elvárások felvázolásával soha nem fog megváltozni a másik. Másrészt, ha annyi baja van veled (mert ő biztos tökéletes...), akkor ez egyértelmű jele - na nem a te tökéletlenségednek -, hanem az össze nem illéseteknek (hogy adjuk szegény magyar nyelvnek is).
válasza: válasza: válasza:bla bla bla... nem olvastam végig de:
1. költözz el otthonról amennyire hamar csak tudsz (nem tesz jót az egodnak ez a helyzet) vagy
2. Maradj hétvégén albiba vagy a koliba
3. Ne ossz meg bizalmas infókat anyáddal ( pl: pasi ügyek, vagy ha megbuksz egy vizsgán, beszélj vele a legkevesebbet..stb)
3. Pasidat dobd ki (szemmel láthatólag már kiábrándultál belőle)
4. keress egy hobbit amiben jó vagy
5. ne akarj menekülni egy kapcsolatból a másikba: hagy ki jó pár hónapot és TALÁLD MEG ÖNMAGAD!!
A többit meg majd később megtervezed!
Köszönöm az újabb válaszokat!
Akkor szerintetek az első lépés az az kell, hogy legyen, hogy kimondom magamnak, hogy úgy vagyok jól, ahogy vagyok?
Igen, csöndes vagyok, lassabban csinálom a dolgokat, de mindent megcsinálok, csak nem kapkodva, és utálok veszekedni, és azt is, ha ordítoznak velem.
A barátom a külsőmet is mindig kritizálja, neki a k..rvás, szexbomba lányok jönnek be, nekem meg nagyon kislányos arcom van, 15-16 évesnek szoktak nézni, nem vagyok szedett szemöldökű, szolibarna, "mindenemet kiteszem" lány.
De nagyon igazatok van! Miért nem keresett egy olyat, aki neki megfelel?
Talán azért, mert ő meg olyan uralkodó hajlamú, hogy azt hitte, engem úgy fog alakítgatni, ahogy ő gondolja.
Lehet, hogy neki ezért kellettem én, így kislány arcúan és csöndesen, mert megérezte, hogy uralkodhat rajtam.
Nem akarom hagyni!!!!!!
Mert ez nagyon-nagyon rossz!
Úgy érzem megfulladok mellette, de anyám mellett is, ez a "soha ne vagy jó úgy, ahogy vagy" helyzet ez meggyilkolja az ember lelkét!
Változtatni fogok, lehet, hogy segítséget is kellene kérnem, pszichológustól vagy valami személyiségfejlesztésen.
Egy biztos! Nagyon gyötrődöm ebben a helyzetben, és nem akarok gyötrődni, hanem boldog szeretnék lenni, és azt akarom, hogy úgy szeressenek, ahogy vagyok!
Ha nem anya, és nem a mostani barátom, akkor nem baj! Csak én békében lehessek magammal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!