Tudat alatt választottam?
Az én anyám olyan ember, akinek semmi nem jó.
Szó szerint semmi!
Nem jó, amit csinálok, ha csinálok valamit, az nem elég, vagy értéktelen, vagy értelmetlen, vagy egyszerűen csak pocsék.
Rosszul választottam egyetemet, úgyis meg fogok bukni, lassan beszélek, túl vékony a hangom. nem vagyok elég ambíciózus, nem vagyok elég igyekvő. A munkámmal a suli mellett keveset keresek, pocsék munka. Takarítani is rosszul takarítok, a főztöm is kotyvalék. A külsőmet is folyton kritizálja.
Lett egy barátom, és kezdem felfedezni benne ugyanazokat a tulajdonságokat, mint anyámban.
Ő is mindenért kritizál. Szó szerint mindenért. Amúgy is folyton ingerült velem, puffog, pofákat vág, nem szól hozzám. Folyton azt mondja, hogy túl csöndes vagyok, nem vagyok izgalmas, és nem vagyok IGAZI NŐ SEM.
Szinte a mondatai is ugyanolyanok, mint anyámnak.
Állandóan megszól!
Igaz, én is hibás vagyok, mert szinte menekültem ebbe a kapcsolatba, hogy legyen valakim, aki szeret. És valóban elég csöndes vagyok, illetve nem állok ki a véleményem mellett, de barátom és anyám mellett nem is lehet, mert olyan csúnyán rám förmednek, elmondanak mindennek, hogy inkább hallgatok, mert nem szeretem a veszekedést, illetve nem akarom hallgatni a sértegetéseiket.
Mit gondoltok, miért lehet ez?
Tudat alatt ugyanolyan férfit vonzottam magamhoz, mint amilyen az anyám?
Lehetséges ez?
És egyáltalán mit tegyek, hogy ez változzon?
Anya annyira megszokatta velem, hogy nekem hallgass a nevem, hogy úgy érzem, nincs jogom kiállni magamért.
Szakítanom kellene a barátommal? Tényleg nagyon bunkó velem. Durva is, múltkor megfenyegetett, hogy eltöri az állkapcsom, amikor mondtam, hogy ne ordítozzon.
Hagyjam ott?
És mit tegyek, hogy leküzdjem ezt, és legközelebb ne egy ilyen srácot találjak, hanem olyat, aki tisztel, szeret és megbecsül?
válasza: válasza:Kedves 14.22!
Így volt, igen! Annyira szerettem volna valakit, aki szeret és akit szerethetek, hogy nem néztem meg igazán, hogy ez a srác milyen, pedig voltak jelei, hogy nem igazán kedves, sokszor beszólogatott, amikor még nem voltunk együtt, de én ezt arra magyaráztam, hogy ez biztos csak játékos csipkelődés.
Tényleg nagyon undok velem, le is néz, mert meg is mondta, hogy "teljesítsek", ha azt akarom, hogy ne nézzen le.
Rosszul döntöttem. Igaz!
válasza:Mindenképp szakíts vele, hogyha ennyire agresszív. Nem azért, mert kritizál, hanem mert, megfenyegetett. Én ezt nem tudnám/mernél lenyelni.
Hát igen, akiknek rossz a családi hátterük, sokszor ugyanolyan rossz kapcsolatokba menekülnek, pedig azt hinné az ember, tudatosan ügyelnek erre.
Ha te sem vagy megelégedve magaddal, akkor változtass ezen. Pl végy egy szakácskönyvet, tanulj meg főzni.
Vannak dolgok amiken nem, vagy csak nehezen lehet változtatni, pl azon, hogy csendes vagy. Én is az vagyok, nem tartom ezt problémának.
Viszont kezdj vmit az életeddel, döntsd el mit akar tanulni, milyen szakma illik a személyiségedhez, keress jobb állást.
Csak ne süppedj bele a langyos k@kiba, hanem cselekedj, változtass.
válasza:Hagyd ott, nem érdemel meg téged.
Mióta vagytok együtt?
Ha gondolod írj privit, és ott beszélgethetünk ennek a "lelki" okairól, hogy vajon mi miért történik. Nekem is van hasonló gondom.
válasza: válasza:Elsősorban saját magadon kell segítened. Olyanná váltál, amilyen anyád akarta, hogy legyél.
Pl. egy agykontrollos tanfolyam segíthet megváltoztatni a rossz berögződéseket. :)
válasza:Ahhoz, hogy olyan embert találj aki tisztel ,szeret, megbecsül idő kell. Ki kell ismerned, meg kell tapasztalnod a rossz oldalát is. A kapcsolatok elején mindenki kedves, figyelmes, udvarias és igyekvő. De ha már nincs félteni valója a partnernek és úgy érzi megkapott akkor szépen lejjebb ad.
Nem menekülj más pasihoz, mert egy férfi sem fogja neked megadni azt, amit magad sem tudsz véghezvinni. Elsőként magaddal kell rendbe jönnöd. A saját boldogságodért csak te tehetsz. Hát küzdj érte! Legyél független és egyedül is álld meg a helyed! Ha ez sikerül, akkor már elég stabil vagy ahhoz, hogy felvállalj egy párkapcsolatot.
Mivel a párkapcsolatban ha egy olyan személy kerül, aki nem elég stabil, az a párkapcsolat instabillá válik és megbomlik az egyensúly. És mindenki rosszul jár, a másikat hibáztatja.
Szóval először magaddal foglalkozzál és csak utána egy másik emberrel. Mert különben megbukik az összes kapcsolatod.
21/L
De aranyosak vagytok!
Köszönök szépen minden választ!
Az a helyzet, hogy én meg vagyok elégedve az állásommal, nekem ez pont jó, igaz nem fizet sokat, de szeretnek itt, és én ezt értékes munkának tartom. És tudom mellette csinálni a sulit, mert támogatnak, elengednek, ha mennem kell, velem izgulnak a vizsgák miatt, és örülnek, ha sikerült. Kedvesek!
A házimunkát próbálom teljes erőbedobással csinálni, szerintem nem is főzök rosszul, legalább is mindig szeretettel főzök, örülök, ha jól sikerül valami.
Lehet, hogy ez tényleg a tudatalatti. Olvastam már ilyenről, mert próbáltam olvasni olyan könyveket, amik a pszichológiával foglalkoznak, hogy fejlesszem az önbizalmamat. És ne akarjak mindig másoknak megfelelni.
De ez nagyon nehéz, mert én ebben nőttem fel.
De hiszek benne, hogy sikerülni fog!!!!
válasza:És az apád milyen? Párválasztásnál az ember általában inkább az ellentétes nemű szülő mintáját követi, akár úgy, hogy pontosan olyat választ, akár úgy, hogy pontosan az ellentétét. Mondom, ÁLTALÁBAN, és főleg akkor, hogy ha nem talált még rá az ember eléggé önmagára.
Akár így, akár úgy, nagyon valószínű, hogy azért kötöttél ki egy olyan kapcsolatban, ahol szintén megaláznak, mert az a helyzet az ismerős, s bár szenvedsz közben, mégis egy "megszokott" viszonyban vagy. Vagyis: igen, tudat alatt választottál. De hát írtad, hogy úgy menekültél bele abba a kapcsolatba. Az is igaz azonban, hogy ilyen vagy olyan formában mindannyian tudat alatt választunk. Nem tudunk függetlenedni attól, ami belénk ivódott, egyszerűen akkor leszünk szerelmesek, amikor olyanra találunk, aki "hozzánk illik", de nem csak a leírható dolgokban, hanem a nem tudatosuló dolgokban is. Gyakran nagyon nehéz belátni, de olyan emberekkel "jövünk ki jól", azokkal tudunk kezdeni valamit, akikkel "ismerős" kapcsolatban érezzük magunkat. Ez az ismerős kapcsolat azt jelenti, hogy van már tapasztalatunk adott kapcsolati formával, adott viszonyulással, még akkor is a ha az rossz. Hogy van tapasztalatunk, az azt jelenti, hogy megtanultunk olyan formában túlélni. Egy számunkra új, ismeretlen kapcsolati formával nincs tapasztalatunk, nem nagyon tudjuk, mit kell benne csinálni, hogy kell kezelni a konfliktusokat, ezért akkor is félve megyünk bele, ha amúgy jónak ígérkezik.
Pl. én nem láttam a szüleim közt igazi női-férfi kapcsolatot, nem flörtöltek egymással, nem volt semmi testi kontaktus, olyanok voltak inkább, mintha egymásnak is néha szülei, rosszabb esetben munkatársai lennének. Ezért aztán ha hozzám odajön egy bombázó csaj, aki bármennyire tetszik is, alig tudok vele mit kezdeni, mert nincs a zsigereimben, hogy hogyan kell egy nőt meghódítani. De ha odajön hozzám egy aranyos, mosolygós, anyukás vagy éppen kislányos, nem olyan feltűnő lány, hozzá már jobban tudok szólni. Ha munkáról van szó, akkor is kiismerem magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!