Lehet, hogy a párom nem is akar tőlem sosem gyereket?

Lehet, hogy valóban sanszos a dolog. Azt hiszem, hogy vár rátok egy nagy beszélgetés. Ne találgatózz, hogy vajon akar-e vagy se. Állj elé és konkrétan kérdezz rá. Nincs humbukk és terelgetés.

Hasonló helyzetben voltam. Én is ezt tettem. kaptam rá egy akkor megnyugtató választ, hogy hülyeségeket gondolok. De a témát mindig csak én hozom fel. magától nem is tesz említést. Szóval lehet, hogy csak el vagyok ezzel hallgattatva. Úgyhogy figyelj oda.

Ez nehéz kérdés, mert ebben változhat is idővel az ember álláspontja. Szintén elvált férj, gyerekkel a előző házasságából.

Eleinte még a rokonok kérdéseire is rázta a fejét, hogy ááá, nem, neki elég az az egy.

Egyszer leültettem, hogy mesélje már el, miket gondol a témáról, mi az oka a nemnek. Hirtelen egy épkézláb választ se tudott mondani. Aztán másnap is szóba került, végül néhány nap alatt lassanként (ekkor derült ki, hogy ő sem volt teljesen tisztában az okkal!) kiderült, hogy kicsit félti a kényelmét, visszacseng neki az előző rossz házassága, fél, hogy megint elromlana esetleg. Mivel voltak már konkrét indokok, ezekről lehetett beszélgetni, hogy mennyire reálisak vagy sem.

Végül ő maga döntött úgy, hogy nem is megalapozott a véleménye. Azóta annyira átfordult a helyzet, hogy ő már szorgalmazza, én meg várnék még egy-két évet.

Nagyon olyan érzésem van, hogy leesett egy kő a szívéről, kielemezhette a saját félelmeit és most örül, hogy leszámolt velük.

Előtte csak egyfajta szorongást érzett, ha szóba került a dolog, de racionálisan nem is tudta megindokolni.

Érdemes átmenni hallgatóságba ilyen esetben!

Szerintem meg mindenki akar gyereket,akár nő akár férfi.

Nálunk a párom jobban rá volt állva a dologra, ő hozta fel mindig és szavakba nem lehet foglalni annyira várja a megszületést. Persze én is szerettem volna gyereket, csak nem gondoltam hogy elsőre össze is fog jönni.

24/L