Utálom a párom gyerekét. Hogyan tudnám távol tartani?

Majd csinál a párod külön programot a lányával, nem kell, hogy találkozz vele...max. ha felnő és nem lesznek ilyen gyerekes dolgai a kis boszinak!

Féltékeny, félti tőled az apját, csak hát túlzásba viszi...

Már a kérdésed címe is sokat mond rólad... valószínűleg a kislány meg téged utál, és nem véletlenül.

Ő még egy gyerek, mi az, hogy utálod? Nekem nem kellenél, ha így éreznél a gyerekem iránt, az biztos.

Na most ebben a szituban az a kellemetlen, hogy ha utálod, ha nem, a gyerek él és mozog. Minél jobban utálod őt, ő annál jobban fog téged szivatni. Tudom, mert mi is szivattuk bátyámmal apám új nőit, és ha láttuk, hogy haragszik, vagy őrjöng apánknak, jókat röhögtünk rajtuk. Legközelebb meg próbáltunk még izébbek lenni. Nem vagyok rá büszke, dehát kicsik voltunk, egyik se Anya volt, ezért helyből rühelltük mindet. Nyilván ez a helyzet veled is.

Ha kategorikusan kijelented, hogy márpedig te ezt a gyereket utálod és vagy ő, vagy te... igen, LEHET, hogy téged választ a férfi, mert bizonyos igényeit csak te tudod kielégíteni, de azért azzal számolj, hogy a jövőben könnyen visszaüthet ez. Tudom, hogy nehéz, én a volt pasim macskáit utáltam tiszta szívemből - pedig egyébként állatbarát vagyok!!! - de nem mondhattam, hogy ők vagy én. Intelligensen kell a dolgot kezelni, te vagy a felnőtt, (elvileg) neked van több eszed.

Ha már házasságon gondolkodtok, akkor meg főleg "békülj meg" vele, mert gondolom lesz közös baba is, és nem ártana ha mondjuk nem fojtaná meg a bölcsőben a "kedves" gyerkőc...meg egy nagytestvér se rossz, ha van. :)

Gondolom már túlvagytok egy-két dolgon, de szeretettel próbáltad már? Mi volt a reakciója?

Ez mind szép és jó.

De mi van akkor mikor nem a mostohától indúlnak a rossz dolgok? És ez sajnos tapasztalat.

Próbáltál a kislánnyal erről beszélgetni?

Egyébként mielőtt lehúzzátok a kérdezőt, igenis léteznek gonosz gyerekek.

ma 17:48

Én is voltam a gyerek helyében, és én csak azokat a barátnőket "utáltam", akik úgy álltak hozzám, mint a kérdező a kislányhoz. Akik kedvesek voltak velem, és látszott rajtuk, hogy nem akarnak elválasztani az apámtól, azokkal én is mindig az voltam. De én akkor már 12 éves voltam, és minél kisebb a pici, annál inkább tud kevésbé uralkodni az érzelmein. Ha utálattal áll hozzá, akkor persze, hogy a kislány is úgy fog. És egy jó apuka MINDIG a gyerekét választja, mert a nők lecserélhetők, a saját vérünk sosem.

én is megsz.patnám a kiscsajt... pl. megtudakolnám, milyen csokit nem szeret, és "szeretettel" azt adnám a születésnapjára...

vagy sutyiban beleragasztanék énis rágót az ő hajába, hadd tudja meg milyen érzés volt a szerencsétlen kutyának...

ha cigiznék direkt az orra alá fújnám a füstöt ha nincs ott a párom, hadd fuldokoljon, és ha elmondaná apucinak, azt mondanám, észre sem vettem, jaj ne haragudjon...

olyankorra szerveznék közös nyaralásokat a párommal, mikor a kis csíra nem ér rá pl. suli miatt...

én sem érnék rá, ha ő ottvan, azokon a napokon csajos estéket tartanék, vagy meglátogatnám a beteg nagymamát :D

szépen "kiküszöbölném" ezt a kis gennyt, és a pasinek is feltűnne egy idő után...egyik este elsírnám magam előtte szex után, hogy milyen szomorú vagyok, amiért így viselkedik velem a lánya ... ez után biztos minimum lecseszné ezt a gonosz kis hárpiát.

ma 17:56

Gratulálok a gyerekes felfogáshoz....

Emberek, ez egy KISLÁNY! És gonosz gyerek nincs, csak lelki beteg. Azért rosszalkodik, mert fel akarja hívni magára a figyelmet. Egy gyerek nem tudja, mit tesz, és nem azért rágógumizta össze a fekhelyet, mert ártani akart a kutyának, hanem mert azt akarja, hogy az apja foglalkozzon vele, ami teljesen jogos érzés.

Nem szörnyeteg a kislány csak nem tettszik neki a helyzet.

Úgy érzi mintha elvették volna tőle az apukáját, és ezért ilyen. Próbálkozz barátkozni vele, magyarázd el neki hogy te nem akarod elvenni tőle az apját, csak meg szeretnél osztozni vele. Nem kicsi már a gyerek kívül, de belül igen. Nem tud még úgy gondolkodni mint egy felnőtt.