Miért van az emberekben ez a csalás esküvö gyerek utáni vágy? És jó e ez vagy becsapás? Én ugy érzem a gyerek becsapás mert pl. fiugyereked van csomot ráköltesz ráiratod a dolgaid lakás stb aztán jön egy kiscsaj aki majd beleül a
20:56-nak, azért ez durva!
A saját be sem ismert keserűségedet úgy próbálod magaddal elfogadtatni, hogy bemagyarázod magadnak, hogy ez normális.
HÁt sajnálom, de nem normális :(
Sosem lennék képes a szüleimet 20 évre magukra hagyni! Olyan fájdalmat jelentene SZÁMOMRA, amit nem bírnék elviselni.
FElneveltek, szeretnek, mind a mai napig számíthatok rájuk, tanácsot adnak... én is imádom őket, gondoskodok róluk, elmegyünk együtt ide-oda, mesélnek, együtt kertészkedünk, élvezik ha én mesélek, örülnek, ha résztvesznek az életemben és tanácsot adhatnak.
EZ a normális. Pedig férjnél vagyok, külön életünk van, boldogok vagyunk. De az, hogy én boldog és önálló vagyok, nem jelenti azt, hogy ők nem részei az életemnek.
És sajnos van olyan ember, aki fittyet hányva mindenféle jó nevelésnek, gyökeresen megváltozik, ha az élete is megváltozik (pl. társat talál). Nem lehet mindent a szülő nyakába varrni.
Kérdező, őszintén sajnálom, hogy így alakult az életed. Ha mégis tudsz beszélni a fiaddal négyszemközt, szerintem próbáld vele éreztetni, hogy hiányzik neked és része szeretnél lenni az életének. Ne szidd a feleségét, ne beszélj ellene, mert akkor rosszabb lesz. a szeretetedet próbáld felé kimutatni, és hogy hiányzik. :(
Kedves, ma 09:44
Vagy én írtam félreérthetően, vagy te értettél félre valamit, de nagyon. A kérdezőnek válaszoltam, aki sokkal közelebb áll hozzám korban, mint hozzád. Olyan tapasztalatok alapján írtam kérdezőnek, amiket nem hiszem, hogy téged foglalkoztatna. Mi már túl vagyunk a gyermeknevelésen, te még előtte. Hogy milyen hibákat lehet elkövetni e folyamatban, utólag meglehet mondani, na de előre?
Sajnálatoddal ellentétben örülök, hogy így alakult az életem ahogy. 36 éve élek a második feleségemmel. Mindkettőnknek van korábbi házasságunkból gyereke. Nem fiam, lányom van. Ha valakihez igazán kötődöm, az nem a „fiam”, hanem a feleségem. Úgy vagyunk, mint a hattyúk, egy életre választottuk egymást, az utódok mehetnek saját útjukra, de mi maradunk egymásnak.
Az eredeti kérdéshez kapcsolódva. Nagyon sokan szülők, nagyszülők házukat, lakásukat a gyerekekre/unokákra íratták, és saját magukat kisemmizték. Itt a házban is van szomszéd, agyvérzést kapott. Csak járókerettel tud a folyosón „sétálni”. Rengeteget sír, úgy érzi, terhére van a gyerekének, aki szintén itt lakik.
Legszívesebben bemenne idősek otthonába, hogy ne legyen egyedül. Nem teheti, az anyagiak miatt. 120 a nyugdíja, két lakása volt itt Pesten, amiken már csak haszonélvezete van. És amit a sírás miatt alig tudott elmondani, az unokája valamelyik nap a következőt mondta neki: Van saját lakásom, de nem tudom még eladni se, mert lakó van benne. És sajnos tömegével vannak ilyesmik a mai világban.
Kérdező problémáját, kedves ma 09:44 reálisan csak akkor tudnád megítélni, ha meglehetne kérdezni a gyerekeket, ők hogy látják.
Kívánom, egész életedben legyél boldog.
Utolsó válaszadó válaszából sokminden kiderül.
Mindenkinek olyan lesz a gyermeke, ahogyan neveli, HA nem érik behatások kívülről, de most nézzük azt az esetet, hogy nem érik.
Ha valaki úgy neveli a gyerekét hogy nem kötődik hozzá igazán, akkor a gyerek is így "nevelődik". Nem foglalkozik a szülőkkel, de ez azon szülőkre jellemző akik a nevelést feladatnak élik meg.
Ahol nagy összetartás van, nem csak családmodell, ott nem lehet szétszakítani a családtagokat egymástól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!