Hogyan érjem el azt, hogy a barátom-aki a leendő féjemadjon az én véleményemre, kikérje azt, hallgasson rám, ne mindig csak az legyen amit ő akar?

Ha már házasságban élnétek és gyerekeitek lennének, azt mondanám, próbálj meg mindent, amivel jobbá lehet tenni a kapcsolatot. De ha már házasság előtt sem számítasz neki, abba a házasságba nem szabad belemenni. Gondolod, ha valaki már az elején sem vesz téged semmibe, később majd megváltozik? És mi lesz, ha már gyerekeitek lesznek? Ő dönt mindenben? Te és a gyerekek majd kizárólag az ő parancsai szerint éltek? Vagy ami még rosszabb: arra neveli a gyerekeiteket, hogy te egy senki vagy, nem kell hallgatni rád?

Nagyon gondold át ezt a kapcsolatot. Baromi nagy tévedés azt gondolni, hogy az emberek alaptermészetét meg lehet változtatni. Nem lehet. Lehet dolgokat finomítani, az évek összecsiszolják a párokat, de ha már az elején sem működik jól valami, attól később sem lehet várni, hogy majd működik.

Én a házasságot nagyon nem veszem könnyedén. Szerintem a legkomolyabb döntés és igenis egy életre szól, vagy legalábbis egy életre kéne szólnia. Ennek fényében gondolod, hogy 20 vagy 50 év múlva is tolerálni tudod majd őt? Két ember együttélése sosem egyszerű, még akkor sem, ha nincsenek nagy véleménykülönbségek és szeretik egymást. Egy kapcsolatért mindig tenni kell, dolgozni kell, másként elsorvad. Épp ezért nagyon meg kell gondolni, kihez köti az ember az életét.