Nővérem utál, sosem fog megszeretni! Mit tehetnék?

A nővéred ha ennyire komolyan haragszik, hogy a gyerekeit sem engedi látni,akkor annak komoly oka van. És megjegyzem én sem állnék szóba anyámmal, ha helyettem egy új pasi mellé áll. Sokan nem tudják felfogni mekkora károkat tudnak okozni egy lélekben, amikor vagy a gyerekek között kivételeznek, vagy ilyesmi történik.

Ettől függetlenül ez nem a te hibád,nem rád kellene haragudnia, mert erről nem te tehetsz, viszont a haragja nem engedi megbékélni.

Ha ő nem tudja felérni ésszel, hogy akármi is történt vele, arról nem Te tehetsz a puszta létezéseddel, akkor fogadd el a helyzetet, nem tehetsz semmit. Te mindent megtettél, felvetted vele a kapcsolatot, a többi már rajta múlott volna. Ne fájjon ezért a szíved, nem tehetsz róla, ha valaki ilyen szűklátókörű.

Bevallom, én is így bántam eleinte a félhúgommal - az "apámat" láttam benne, és látni se akartam. Aztán később meggondoltam magam, és nem bántam meg. Hátha egyszer ő is változik.

A leírtak alapján úgy vélem, nem fog menni, hogy valaha is jóban legyetek.

Viszont, ha ezt elfogadod, akkor szigorúan tartani kell magad hozzá. Tudod, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Ha ő ennyire elutasító, nektek is annak kell lenni, és az első adandó alkalommal elzavarni, amikor valamit kérni jön majd. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom.

Elsőnek:

"És megjegyzem én sem állnék szóba anyámmal, ha helyettem egy új pasi mellé áll."

Szerintem ebbe a gyereknek nincs beleszólása (úgy értem, ha az új partner nem bántalmazza, vagy ilyesmi, csak egyszerűen nem tetszik a gyereknek, hogy van.)

Az anyjának, pláne ha önhibáján kívül nem sikerült a házassága, joga van boldognak lenni.

Anyukám sokáig nem keresett partnert (pedig nekem nem lett volna kifogásom ellene) és szomorúnak, gondterheltnek, magányosnak látni Őt nem volt egy jó érzés.

14 év van a kishúgom és köztem. Ő anyu második házasságából született. Én utálom a húgom apját!!! El is költöztem emiatt otthonról, többször....de anyám leszarta, a pasi kellett neki, nem én....mindegy. Már végleg elköltöztem otthonról, külön családom van, most kisbabát várok.

De!!! A kishúgomat imádom, szeretem!!! Nem tehet róla, hogy milyen az apja (amiért én utálom).

Többen vagyunk testvérek, és -ha szabad ilyet mondani- őt imádom a legjobban! Bármit megadok neki, ha bármire szüksége van, hozzám fordulhat!

Nem értem a tesódat, sajnos :(

Erőszakkal végülis nem tudsz változtatni rajta:(