Gyűlölöm az apósomat, miért ilyen? Érdemes elolvasni!
4 éve élek együtt a párommal, az ő szüleinél. Eleinte minden jó volt, még meg nem ismertem őket. Anyósommal nem lenne különösebb probléma, de apósom... hát érdekes ember.
Mióta párom megszületett, azaz 29 éve, itthon ül, nem dolgozik, nincs egy fillér bevétele sem, nincs bejelentve, meg semmi. Szóval olyan, mintha nem is létezne. Ez még engem nem is zavarna, de ennek ellenére olyan nagyképű, nem ismerek még egy olyan embert aki ennyire az a "ki ha én nem" tipus. Anyósom tartja el majd 30 éve, egy fillért soha nem adott/nem ad se a rezsibe, se a kajába, semmibe. Mikor ideköltöztem, addig nem is hittem volna el, hogy ilyen létezik! Egész nap itthon ül, hol a szobában, hol az udvaron. Ezzel megbékéltem, de mikor azt mondja, hogy ő ezt meg azt jobban tudja, meg hogy ő nem akárki ám, stb. akkor teljesen kiakadok!
Utálom, és az a szomorú, hogy párommal is mindig végette veszekedek, mert teljesen kikészit idegileg, nem birok már vele egy levegőt szivni se:((
Szeretnénk külön költözni, de sajnos egyelőre nem tudunk.
Ja, és azt szokta mondani, hogy ő mennyit dolgozik, mikor egész nap nem csinál SEMMIT!!!
Mintha a nagyapámról írtál volna. Nem hittem volna hogy van még egy ilyen egoista, önző, rátarti ember! Semmit sem csinál, a szüleim és az unokák rakják rendbe a házat, hordják a fát, rendezik a kertet, neki egész nap csak fűteni kell, de kijön osztja az észt.
Engem is állandóan csesztet, hogy miért "kaptárban" lakunk és ráadásul albérletben.
Ha a férjem 110ezret keres, simán vehetnénk saját házat városon. Szerinte.
Fogalma sincs mi van a való életben, egész nap csak sorozatokat bámul, és rosszabb mint egy pletykás vénasszony. A totyogós kislányomat el akarta verni, mert elesett és sírt. 14 hónapos volt!
Akkor mentünk utoljára!
Szóltam is anyukámnak, hogy ne haragudjon én nem viselem el!
Elég drasztikusan fogalmaztak többen is, de én is azt mondom, nektek kell a párotokkal külön költöznötök. És hidd el, nincs olyan, hogy nem tudtok, mert kettőtök jövedelméből biztosan kijön egy kis szerény albérlet, ahol a magatok urai vagytok. A nyugalom minden pénzt megér.
Após olyan, amilyen, megváltoztatni nem tudod. Ha anyósod őt így elfogadja, tényleg nincs jogod beleszólni az életükbe. Szerencsére nem vagytok összekötve, határozzátok el magatokat, és keressetek magatoknak egy ideiglenes otthont.
Sok sikert!
Párom nem ilyen, nem nagyon beszél az apjával pont ezek miatt. Remélem később se lesz még hasonló sem!
Valaki irta, hogy nem az én dolgom, anyósom ezt elfogadta... Ebben nem vagyok olyan biztos, azt mondta azért nem hagyta el soha, mert tudta, hogy nélküle éhen halna. Viszont állandóan nekem panaszkodik, sir, hogy az öreg ilyen meg olyan.
Köszönöm az értelmes válaszolóknak az értelmes válaszaikat!
A többieknek csak azt kivánom, hogy bárcsak egyszer lennének ugyanilyen helyzetben!
Én már leírtam neked, hogy ez akár lehetne az én sztorim is. Hogy én is szenvedek ettől de síri csendben vagyok, belülről durrogok.
Tudod, ketten vagyunk testvérek. Ha esetleg Öcsém párja -akit mellesleg imádok, nagyon jóban vagyunk- odaköltözne hozzánk és a hétköznapi megszokott dolgainkba beleszólna, hát a szemét kaparnám ki. Mondjuk az én páromnak is mondtam amikor apu ezt vagy azt nem csinált meg csak napokkal később (ő mellesleg sokat dolgozik, biztos, hogy nem ért oda) és megjegyzést tett rá, hogy lassan halad, hogy állj neki és csináld meg helyette és készen lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!