Gyűlölöm az apósomat, miért ilyen? Érdemes elolvasni!

Te meg mit foglalkozol ezzel? Nem ő hívót téged oda. Úgy él ahogy akar.

Költözzetek akkor hozzátok. Ilyen egyszerű.

Ismerős, féltem a barátomat, hogy mi is ide lyukadunk ki. Ez annak az eredménye, hogy a szülei abszolút nem nevelték, vagy örültek neki, hogy a pici fiuk még mindig anyuci szoknyája alá bújik 20-on évesen is. Az én barátom is hasonló, ha én nem hajtanám, próbálok benne egy kis nagyravágyást ébreszteni, akkor még mindig, már lassan 6. éve bukdácsolna az egyetemen, egy olyan szakon, amit nem is szeret. A diákmunkáról nem is beszélve, eszébe nem jutott volna elmenni, ha én nem utalgattam volna rá. Az anyja válasza az volt a diákmunkára (24 éves a fia!), hogy nem muszáj, majd ő ad neki pénzt (persze, még fogorvosra se akarnak neki adni). Teljesen arra nevelték, hogy ne legyenek igényei, lusta dolgozni, de egyben nincsenek igényei sem, megeszi a legsz*rabbat és elvan, mint hal a vízben, egész nap a szobában, a gép előtt. És mikor látja, hogy a korabelieknek már saját munkájuk, kocsijuk stb van, akkor meg jönnek a kifogások, hogy neki miért nem lehet. Én még próbálom most megoldani a problémát, finoman, de próbálom nevelni, ha már a szülei nem tették ezt meg. Kellene a párodnak is egy kis nagyravágyás, hogy valamit tenni kellene már az életéért, nem 30 évesen is anyuci egyetlen pici fiának lenni. valahogy el kellene érned nála, hogy érezze, itt az ideje cselekedni, munkát keresni és önállósulni. ha máshogy nem lehet, akkor veszekedés árán is - hidd el, ha eléred nála, hogy önálló legyen, később meg fogja hálálni neked. :)

Ja, és én is utálom az após-jelöltet, veszi a milliós motort meg 2 kocsi a háznál, minden éven külföldi nyaralás, de a fiának fogorvosra nem akart pénzt adni, az egyetemre szükséges számológépről nem is beszélve. Persze, a fia már elég nagy elvileg, hogy eltartsa magát, de ők is tehetnek arról, hogy a fiuk ide jutott, abszolút nem hajtották, hogy hát nah, azt a 3 éves képzést el kéne végezni 3 év alatt, meg ne anyucitól kéregessen állandóan, hanem keresse meg. De nagyon elszúrták a nevelését. És ezért jogos, ha a szüleit hibáztatod, miattuk lett ilyen pipogya alak. Próbálkozz nála, hátha sikerül kicsit formálni, egy kis férfiasságot nevelni bele. :D

Jajj, bocs, az írásodból az jött le elsőre, hogy a párod nem dolgozik. :D Bocsánat.

Hát az apóst megnevelni már nem lehet, egy "idegen" meg végképp nem tudna hatni rá, az egyetlen okos megoldás, ha minél előbb elmentek onnan.

"Utálom, és az a szomorú, hogy párommal is mindig végette veszekedek, mert teljesen kikészit idegileg, nem birok már vele egy levegőt szivni se:(("

Arra gondoltál már, hogy abba is hagyhatod? Nem kötelező ám ezen veszekedni, ez a Te döntésed. Ahogyan az is, hogy nem a saját dolgaiddal foglalkozol, hanem másokban keresed a hibát. Ezt mind te döntötted el, te élsz így, élhetnél másképp is, nem értem, miért is panaszkodsz? Mit szeretnél? Ki akadályoz meg abban? Milyen segítséget kérsz? Szeretnéd esetleg, ha én is azt mondanám: "Ez egy milyen semmirekellő ember!" Hát nem mondom. Nem is ismerem, hogyan mondhatnék ilyet róla?