Gyűlölöm az apámat, ráadásul anyám is ki van rám akadva, mit tegyek?

Apám egy idióta. Azt hiszi, körülötte forog a világ, pedig nem. A legújabb mániája, hogy mivel tömbházban lakunk és járnak ellenőrizni a lakásokat, makulátlannak kell lennie. Ha előlhagyok 1 üveget, már elkezd visítozni, hogy majd így meg úgy kilakoltatnak. Ezután meg elhord mindennek. Lesz*rja, hogy utálom, tisztában van vele, de meg van elégedve ezzel az állapottal, továbbra is a kiállhatatlan rendmániájával csesztet. Neki semmi sem tetszik, sosem elégedett, akármiben segítek, egyszer nem hallottam még, hogy "köszönöm". Elvárja a dolgot, de meg nem köszöni.

Amint hazaér, elfog az a gyűlölet, amit iránta érzek, így a lehető legkevesebbet vagyok otthon, hogy minnél kevesebbszer lássam. Van egy kisöcsém, és már az zavarja az apámat, ha játszik a kockákkal, merthogy a szobában akkor rendetlenség lesz, és majd biztos ezért is kilakoltatnak. Mint 1 paranoiás.

Komolyan, legszívesebben elköltöznék, de sajnos még nincs munkám és keresetem, és még középiskolába járok.

Amikor mondtam anyámnak, hogy délelőtt mikor ő meg én itthon voltunk mennyivel jobb volt a hangulat, mint amikor a hülye apám hazajött, kiakadt, mert bár néha ő sem ért egyet vele, nincs kedve vitatkoznia apróságokon apámmal. Majdnem kicsúszott a számon, hogy váljon el apámtól, és hagyjuk itt közösen ezt az idiótát.

Mit tegyek?