Valóban bunkó volt? Tegnap a kisfiammal, és az anyámmal együtt voltunk egy helyen. Bejött egy számunkra idegen bácsi, akinek le volt vágva az egyik lába, helyette műanyag láb volt a helyén.

Mint ez a bacsi, a tobbiek is hozza vannak szokva a kerdesekhez. Gyerek meg a reszeg mond igazat. Anyad volt a bunko itt.

Ugyanez tortent meg velem mikor fiam 5 eves volt. Egy fiatal srac ult a melletunk levo asztalnal egy etteremben. Terdnel le volt vagva alaba, sortban volt, tolokocsiban. A terd vege kilatszott. Mire eszbe kaptam, fiam leppattant a szekerol, leterdelt a srac elott, es simogatta a "csonkot", kozben kerdezve, hogy mi tortent. Nem tudtam hogy elsullyedjek, sirjak vagy elrancigaljam a gyereket. VEgul is nem sinaltam semmit, mert a srac turelmesen elmagyarazta, hogy egy motorbicikli balesetben volt. Fiam nagyra nyilt szemekkel, nyitott szajjal hallgatta, meg mindig simogatva a terdet. En is hallgattam, ugy ereztem, a legnagyobb hiba az lenne, ha szegyelnem magam, leszidnam a gyereket vagy elnezest kernek. Mikor befejeztek a beszelgetest, megkoszontem a sracnak hogy idot szentelt a fiamra a vacsoraja melle. A srac , vidam, nagyon udvarias volt. Latta rajtam hogy hofeher vagyok, azt mondta, semmi nem tortent, o szivesen elmondja a tortenetet, mert sokan megkerdezik. O teljesen kiegyensulyozott eletet elt, nem sirja vissza a multat, csak elore nez.

Nem volt bunkó. Ha mondjuk 16 évesen kérdezné meg ugyanezt, arra sem a bunkó a jó kifejezés, hanem a tapintatlan.

Dehát kisgyerek, nyilván nem rosszindulatból, hanem kíváncsiságból kérdezte meg, és a bácsi pedig nyilván találkozott már más érdeklődő gyerekkel is, nem a te kisfiad az első.

Anyukád meg...inkább ő a minősíthetetlen. Hiszen a saját unokáját bunkózta le...