Van itt olyan, akit rendszeresen vertek nevelő célból a szülei? Milyen a kapcsolatotok?

Egy gyereket soha nem szabad megütni.

Csinálhattunk mi a két tesómmal akármilyen nagy baromságot, egyszer sem ütöttek meg. Ha meg rendszeresen vertek volna, akkor biztos, hogy most a közelükbe se mennék.

Ütés előtt mindenki gondolkozzon, és beszélje meg a gyerekkel.

Kíváncsi lennék, akit megvertek, vagy akik éppen a gyereket verik, vajon miért,mit tud olyan hatalmas bajt csinálni, hogy ütésig fajuljon a dolog?

Nekem 4 testvérem van, abból én vagyok a második, édesapám hamar rákapott az italra de soha nem bántott (életében egyszer sem ütött meg, talán még lesem szidott) Anyukám attól hogy apám ivott és olyanokat csinált amit egy részeg ember (pacsált a konyhában, piszkos cipőben bement a szőnyegre, hülyeségeket beszélt, nem dolgozott stb stb) sajnos depressziós lett, olyan beteg volt, hogy a szobából sem akart kijönni hetekig hónapokig, ennek van vagy már 10 éve azóta diagnosztizálták a betegséget és szed rá gyógyszert de így sem nevezném ezt az állapotot normálisnak, nagyon labilis, tehát én és a kisebb testvéreim (mert a bátyám már nagyobb volt, tehát akkor végképp nem verték volna meg már semmilyen célzattal, még ha "rossz is") kicsit magunkra voltunk utalva, ott voltak a szüleink csak hát mindketten egy súlyos állapotban voltak, velünk élt a nagymamánk akik a földön a legjobb ember, nagyon hálás vagyok neki és szerintem a testvéreim is, sokat segített nekünk mind anyagilag mind étkezésileg mind szellemileg, soha nem vertek meg bennünket mximum évente 1szer de azt is azért mert egymást bántottuk, akkor sem kaptunk nagyon de tudtuk hogy ha megvernek az azt jelenti hogy nagyon kihúztuk a gyufát, így rögtön éreztük a súlyát.Szerintem attól hogy bennünket kicsit hagytak hogy azt tegyünk amit akarunk és nem álltak a sarkunkban sem a jó sem a rossz döntéseknél már ideje korán szembesültünk az élet nehézségeivel, a korunknál éretebbek vagyunk, nem tértünk a "rossz útra" semmilyen probléma nem jelentkezett nálunk, nagyon szeretem a szüleimet és a nagymamámat a testvéreimet még akkor is ha nem tökéletesek mindent megtennék értük.

Talán annak köszönhető az hogy "egészséges" felnőtt lettem, hogy nem szerettem volna azt az utat amit ők jártak nem szerettem volna úgy járni ahogy ők, ezért volt egy tökéletes ellen példám, de ott volt a nagymamám a kitartó és céltudatos dolgos erős ember aki pedig a példaképem :)

Szerintem nem verés tanítod a gyermeket az életre hanem a tapasztalataid megosztásával :)

Sok sikert a gyerek neveléshez, úgyis érezi fogod milyen módon kell, én már most érzem pedig gyermekem sincs, de remélem bejön a dolog.

Remélem az anya is kikap, ha nem alszik este tízkor!

Úristen. Megyek és megölelgetem a lányaimat!

Én egyszer csaptam a nagyobbik pelusos popijára, mert folyton ki akart hajolni az ablakon a hetediken, és nem értette meg, hogy nem szabad. Nagyon rossz nyílászáróink voltak akkoriban, simán kinyitott (két éves volt). Azóta is bűntudatom van.

De vagy hússzor rángattam el onnan, raktam már büntibe, vettem elő játékot, de csakazértis az ablak kellett neki.

Dackorszak.

Hát,ez elég szomorú,hogy így verik szerencsétlen gyereket!

16 hónapos lányomat sose verném meg!

Viszont csaptam már a kezére,de akkor sem nagyon.A mostani "harcunk",hogy leszoktassam a csipkedésről!A harapásról már sikerült(sokkal könnyebb volt) leszoktatni,de a csípései...próbálkozom a szép szóval,próbálok nagyon türelmes lenni,de mikor hirtelen csípi meg az embert,ráadásul érzékeny helyeken,akkor bizony vagy a kezére csapok,hogy nem szabad,vagy visszacsípek.Nem tudom mi a legjobb,de már nem tudom,hogy mit csináljak.Ilyenkor próbálom elterelni a figyelmét a további csipkedésről,de nem tudok egésznap ott ülni mellette és lefoglalni,hisz valakinek a háztartást is vinnie kell.És ilyenkor jönnek a váratlan csipkedések! :)

De ezért nem fogom elverni.Azért meg főleg nem,ha nem alszik el,ráadásul ezt már 1 éves kora között elkezdték...mikor nagyobb lesz,akkor többet fogják ütlegelni?Hisz akkor még elevenebb egy gyerek...

Én nem támogatom ezt a modern felfogást, hogy nem szabad hozzáérni a gyerekhez, de amit írt itt valaki, hogy a gyereket elverik, mert nem tud aludni, na az már a másik véglet.

Nálunk így működik (és működött gyerekkoromban is):

ha rosszat tesz a gyerek, első 2-3 alkalommal csak annyi van, hogy "nem szabad!", és persze elmagyarázom, miért nem szabad (veszélyes, illetlenség stb.), ha ezután még mindig csinálja ugyanazt a rosszaságot, akkor jön a fenékre csapás is ezek mellé. Tehát nem az van, hogy rosszalkodik, szó nélkül ráütök és annyi, annak nincs semmi értelme. Viszont az se ér sokat, ha a gyerek mindig "megússza" annyival, hogy rászólunk, az ilyen gyerekekből lesznek azok a kamaszok, akik azt képzelik, mindent megtehetnek következmények nélkül. Meg kell találni a középutat.