Mindig azt kérdezi, hogy van-e/miért nincsen barátom. Mit mondjak?

Jó, jó, tudom hogy furcsa, én ezt nem is tagadom. Szégyellem is magam emiatt, de hogyan legyek másmilyen?

A könnyűvérű meg azt takarja az ő esetében, hogy mikor összeházasodtak, utána 1 év múlva kb összejött a férje egyik rokonával, és terhes is lett tőle. A gyereket meg is szülte, és próbálta beadni a keresztapámnak, hogy az övé. Aztán mikor kiderült hogy mégsem, akkor szétmentek egy időre, aztán meg mégis összejöttek. Meg az esküvőjük előtt is rendszeresen csalták egymást, aztán szétmentek-összejöttek. Na de ez más dolog...