Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A barátom kérdezi, most azon gondolkodom hogy elhagynám e? amikor nincs bennem kiforrva, mit reagáljak?
épp veszekedés után (illetve közben vagyunk - mert nem írtam neki semmit - mert nem akartam belemenni a balhéba)
szóval nem köszöntött fel, mert elfelejtette, de azt nem, hogy ok nélkül támadjon, meg bántson - pedig már megbeszéltük nem egyszer, ha valamit másképp gondol mint én, nem ordítással kellene kezdeni.
a lényeg, hogy 2,5 év után még mindig itt tartunk, rossz a kommunikációnk, nincs tisztelet és jelenleg engem ez elkeserít, hogy ráadásul ő nem látja át, csak a balhét - a saját magáét fújja, szóval nem látja át, hogy nem ilyen egy normális kapcsolat.
a lényeg, nemegyszer megbántam már, hogy összejöttem vele, de 2,5 évet nem tudok kidobni csak így az ablakon és ráadásul szeretem őt, azon vagyok hogy lenne jobb, de ugye most reménytelennek látom a helyzetet.
szóval a kérdésére, ha azt írom, igen - benne csak annyi csapódna le, hogy én vagyok instabil, meg bizonytalan-ezzel megint támadna
ha meg azt válaszolom, nem: azzal azt hinné, hogy így minden pontosan jól van ahogy van -pedig ez nem igaz
szóval ha a falnak beszélek bármit reagálok, olyankor mit reagálhat az ember?ill. ebben a helyzetben te mit reagálnál?
csakhogy az igen, vagy nem -nek benne kell lennie
tehát egy olyannal aki csak a részleteket látja, és tényleg mindig csak a falnak beszélek, szerintem felesleges már így kifejtenem bármit is, tekintve, hogy éveken át eddig mindig kifejtettem mindent, még is támad, mégis ordít, és mindent ordibálva lehet vele megbeszélni, és mindig másnap esik le neki, hogy ja... de 1 hét és megint balhé - amit mások nyugodtan meg tudnak beszélni, hát mi nem :(
és hiába írom le ezt neki, megint, mert már ezerszer megbeszéltük :(
Én is azt azt mondom, hogy fejtsd ki neki... Valahogy így:
"Igen, mert:
-
-
...
Nem, mert:
-
-
..."
Aztán gondolkodjon... És ha valami bajod van, akkor azt egyenesen, és ne célzásokkal... Mert engem is ki tud akasztani a "majd" "később" ""ott" bemondások...
jelenleg nem válaszolok,annyin gondolkodtam eddig, hogy az alábbit írnám:
nem gondolkodom a kérdésen, mert: nem lenne jobb nélküled, de veled sem az.
vélemény?
viszont ez az igazság.
írtam a kérdésemben, hogy nincs kiforrva bennem ilyesmi, hogy hú szakítok, vagy hú nem szakítok
nem ezen gondolkozom, hanem hogy eljön e az idő, amikor toleráns lesz, hogy ezt kifogja e nőni, tehát én még a kapcsolat tüzét táplálnám, ugyanakkor mélységesen elszomorít, hogy máshol ez természetes, csak nálunk nem
elvileg aki szeret megoldásokat keres, aki nem, csak az látja a végét.
Ez igaz.Megoldást kell keresni a problémára és el kell érni,hogy a másik is erre törekedjen.De van olyan pont,ahol fel kell tudni ismerni,hogy vége és nincs értelme.Te 2,5 éve harcolsz egy olyan kapcsolatban,ahol egy cm előrelépés sem történt.A párod nem partner a megoldás,hisz fel sem fogja,hogy mi a konkrét gond.Ez pedig azt jelenti,hogy eltérőek vagytok,(nem valószínű,hogy egy szellemi szinten) és másra van szükségetek.
Azzal,hogy elodázod a dolgot nem fog megoldódni semmi,csak vesztegeteg az idődet.Ő pedig továbbra is értetlenül fog állni,hogy most akkor miért is akarod elhagyni?
pontosan.
értelmetlenül áll előtte.
most megírtam neki, hogy tegnap elmondtam, hogy az a baj, hogy engem nem hallgat meg, nem érdekli a véleményem, de fennhangon uralni és szabályozni akar, ugyanakkor felköszönteni azt bezzeg elfelejt, de azt, nem hogy nem ordibálni kell a másikkal - mert megbeszéltük, azt sikerül elfelejtenie és látszik, hogy ezt le sem reagálja, hogy EZ A BAJOM, pedig elmondtam ezerszer és jön azzal, hogy a kapcsolat így meg úgy, szakításon gondolkodom e.
amiből szintén látszik nem is figyel rám :(
egyszerűsítve:
- megbeszéltük, hogy nem ordibálni kell, meg kell hallgatni a másikat
-de megint ordibál
-én befarcolok - már le sem reagálom (2,5 év után már nem megy)
- arról nyaggat szakítani akarok e
- erre csak elmagyarázom mégegyszer, hogy nem ordibálni kell-erről van szó.
csak ha be is látnám, hogy nem illünk össze, fel nem foghatom, hogy hogy győzhet le egy kapcsolatot az, hogy az egyik fél nem tud intelligensen megbeszélni dolgokat, amikor a másik a szájába rágja, éveken át, hogy ez helytelen. és nem megbántani kell a másikat, hanem megérteni. szerintem ezek ANNYIRA ALAP DOLGOK!
nem tudom elhinni, hogy erre menne rá egy kapcsolat?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!