Miért vezet néhány bocsánatkérés megaláztatáshoz?

Figyelj! (első vagyok, így mér jobban értem a kérdésedet)

Először is próbálj egy objektív szemléletet kialakítani és alkalmazni. Ha hibázol, akkor kérj elnézést. Ha nem hibázol nincs miért és akkor a másik fél a SZOCIOPATA!, ha mégis "haragszomrád"-at játszik. Legyen akkora egód, hogy nem könyörögsz a bocsánatáért vagy a "jóbanlevésért". Szard le ha hülye!

Egyszer bocsánatot kértem anyámtól 12 évesen, amiért hisztiztem előző nap.

A válasz: mit képzelsz te hülye p*csa, hogy bármit ér a bocsánatkérésed?

"Egyszer bocsánatot kértem anyámtól 12 évesen, amiért hisztiztem előző nap. A válasz: mit képzelsz te hülye p*csa, hogy bármit ér a bocsánatkérésed?"

Kedves Anyuka! Gratulálok, Ön aztán a szülői alkalmasság mintapéldánya. Bebizonyította, hogy milyen az igazi empatikus, építő jellegű szülői hozzáállás. Nyereménye átvehető a Lipótmező helyén!

Ezt remélem megmutatod neki :)

"Ezt remélem megmutatod neki :)"

Nem mutatom meg neki, mert örülök, hogy 19 éves létemre nagy nehezen le tudtam küzdeni a tőle való rettegésem. Nincs szükségem egy újabb megaláztatásra, és egyébként is 150%, hogy ő már elfelejtette az esetet, tehát az meg sem történt. :(