Hogyan tovább? ,16 éves fiamról kiderült rendszeresen füvezik.

Igen, elég valószínű, hogy külső segítségre lenne szükségetek.

Ha érdekelné a fiatalurat a szülei véleménye, eleve nem állna 9 tárgyból bukásra, meg nem füvezne rendszeresen.

A legtöbb kölyök azt hiszi, nem nagy cucc, ha nem tanul, laza dolog füvezni, és ő most tök menő lázadó. Aztán majd kijavítja, amit elrontott. Nem gondolják, hogy ők el fognak oda jutni, hogy 25 évesen állást keresne, de nem tudott rendes szakmát keresni, nem tudott egzisztenciát felépíteni, és romokban hever az élete.

Családsegítőbe el kéne rángatni, megoldás lehet a családterápia, vagy ha legalább nem csak tőletek hallja, hogy marhaságot csinál.

Sajnos, ez az a "szitu", amikor az "ősök" hiába "ugatnak", mert annak pont az ellenkezőjét fogja csinálni, de nem fogja fel, hogy mi lesz a következménye.

Erre kéne ráébreszteni, ha nem úgy látja magát 25 évesen, hogy csövesként él az utcán, kukákból szedi a kaját, a cigicsikket, és ha van egy százasa, azt egyből drogra költi, akkor MOST álljon le.

Ha ő is karriert akar, jó állást, saját lakást, esélyt, hogy legalább nője legyen később, (családról nem beszélve), akkor kapja össze magát. Érettségi, továbbtanulás, vagy szakmaszerzés nélkül SEMMIRE NEM FOGJA VINNI AZ ÉLETBEN, mikor neki még "lövése sincs", milyen kemény, élet-halál harc megy a munkaerőpiacon.

Csak a LEGJOBB kell, egy bukott, lusta, lázadó drogosra SEHOL, SENKINEK NEM LESZ SZÜKSÉGE.

Még pár év, és a csajoknak sem, mert nekik korábban benő a fejük lágya. Egy 18 éves, normális lány úgy elhajtja, mint a legyet. Egy ilyen utcarongya, alkoholista, szintén drogos, tripperes, AIDS-es, stb. pi.csának fog csak kelleni.

Van, amin most se tud változtatni.

Amúgy készülj fel rá, hogy ha teszel érte valamit, akkor a családi békének vége, a következő hónapok gyakorlatilag belharccal fognak telni. Rengeteg erőre, kitartásra, és energiára (+ időre) lesz szükségetek.

Nem biztos, hogy egyedül megbírkózol vele, ezért kéne legalább nevelési tanácsadóba eljutni. Tudom, hogy a fiadnak semmi kedve nem lesz hozzá, rá kell kényszeríteni. Pl. telefont nem fizeted, mobilt elveszed, és megfenyíted, hogy lemondod a netet, ha nem kísér el titeket, apelláta nincs!!!

Elsőre nem fog elmenni, azt hiszi, "csak duma". Ebben az esetben be kell bizonyítani, hogy komolyan gondoljátok.

A mobilelőfizetés és a net pont olyan dolgok, amik nélkül a mai fiatalok "nem tudnak élni" (sajnos figyelembe kell venni azt is, hogy) nem lehet másoktól erővel elvenni.

Kénytelen lesz érte "megdolgozni".

Nem is a fű a legnagyobb baj, hanem az ok, amiért rendszeresen használja.

Bár ilyen mértékű problémák nem voltak velem, de ennyi idősen én is mindennel foglalkoztam, csak a tanulással nem, főleg magamhoz képest. A szüleim letojták, hogy mennyire lesznek népszerűek, a fél tanári kart rám állították plusz volt még egy "besúgójuk", akiről a mai napig nem tudom, hogy ki volt. 16-17 évesen is ha kellett, leordították a hajamat, vagy megfenyegettek, hogy hazaköltöztetnek (kollégista voltam), apám szerez munkát a gyártósor mellett és a szabadidőmben akár 20 évesen is otthon fog tanulni velem, amíg nincs diplomám, legyen ez bármilyen megalázó is nekem. Ha nem akarok együttműködni, akkor odaáll mellém és egyelőre ő erősebb fizikailag, nem megyek ki a szobából, amíg nincs minden kész.

Ne tudd meg, hogy akkoriban mennyire utáltam őket. De nem volt más választásom. Utólag örülök, mert nagyon elkanászodhattam volna, ha nem "fognak fegyvert" a fejemhez. Makacs voltam és öntörvényű, csak a kényszerítés használt.

Férjem rosszabbul állt, nem tanult, bulizott, bandázott, verekedett, egybehangzó álláspont volt, hogy innen egyenes út a börtönbe.

A szülei 16-17 évesen feltették a kezüket, hogy elmész dolgozni, mi nem levettük rólad a kezünket. 20 évesen besikerült neki egy gyerek. Elment dolgozni, hogy el tudják tartani a gyereket és sokáig nyomorogtak is.

Azóta 20 év eltelt, túlvan egy váláson, de a gyerek jól sikerült, felnőtt, ő pedig egy stabil anyagi hátteret teremtett magának. Saját bevallása szerint, ha nincs bedobva a mélyvízbe, tényleg esélyes lett volna egy rosszabb életút, akár börtön.

A kamaszkori hülyeségeit kinőtte, semmi agresszió nincs benne és nemhogy törvénytisztelő lett, de annyira becsületes, hogy még pici dolgokban is képtelen hazudni, vagy fülleneteni.

Voltam gyakornok olyan helyen, ahol a szülők leadták a kölyköt egy évre, mert azt nem tudták megregulázni. A tipikus: füvezik, lazul, szarik a világra...

De megdöbbentő mondón nem a kölyökkel van a gond! Ő a környezetére reagál.

Volt olyan kamasz ,akinek a szülei jó körülmények között élt, a probléma az volt, hogy szartak rá. Egy gyerektől senki ne várja, hogy legyen célja ,ha egyszer azt se tudja merre menjen. Ő csak azt tudja ,hogy suliba kell járni, de hogy minek azt ő se tudja. Azt viszont látja, hogy a haveroknak milyen jó, ők naphosszat lopják a napot és nem szól be nekik senki. Egy tini még látja magát felnőttként, nem érti a miérteket. A nagyok ezt mondják, hogy ez van és kész.

Ennek az egésznek elejét lehetett volna venni, ha a szülő odafigyel kicsit rá, kipuhatolja mi a hóbortja és mit szeret csinálni, eljáratja olyan szakkörbe, ahol egy csomó hasonló érdeklődési körű fiatal van, és nem érzi úgy, hogy csak egy kitaposott ösvényen megy és azt sem tudja miért.

Ha már a gyerek élete ilyen utat vett, akkor le kell kötni. Fel kell kelteni az érdeklődését valami iránt, és amiben megleli az örömét, abban támogatni. Ezért van az otthonokban is sok kézműves foglalkozás, sportnap.

Nem a gyerekben van a hiba. A szülő mulasztott, méghozzá súlyosat.

Meg kell találni vele a közös hangot, és leülni beszélni vele. És sürgősen keresni neki egy olyan hobbit, amivel elvan fél napokat és sikerélménye van.

A fiatalok többségének nincs célja, és ilyenkor maradnak nekik az alternatívák, hogy ne érezzék azt, hogy ők is a szürke tömeghez tartoznak.

Nekem ez a tanácsom. 21/L