Kérnétek pénzbeli hozzájárulást, ha igen menynit igy félig együtt lakva?

Szerintem minél tovább stresszeled magadat ezen a dolgon, annál nehezebben fogod tudni úgy előadni neki a problémádat, hogy abból ne legyen veszekedés, vagy sértődés.

Tételezzük fel azt az optimális esetet, hogy a pasid tényleg nem tudja mi mibe kerül, mivel eddig soha nem volt rákényszerülve a teljes önellátásra.

Akármilyen röhejes, tényleg vannak emberek, akik viszonylag felnőtt kort érnek meg úgy, hogy - pl - az üzemanyag és a cigi árán kívül, lövésük sincs a normális életvitel egyéb költségeiről.

Ezzel szemben, te nagyjából pontosan tudod, hogy egy hónapban mennyiből gazdálkodhatsz, és kb mennyi többletkiadást jelent az, hogy "félig-meddig" együtt éltek.

Írd össze ezeket a költségeket. Persze ne ilyen "napi 3 db zsemle, 1 tekercs vécépapír" szinten. A következő közös vacsi után, szépen vedd elő a "kimutatásodat", és mutasd meg a pasidnak. Mondd meg neki, hogy te örülnél neki a legjobban, ha szóba sem kéne hoznod, mert szereted, hogy sokat vagytok együtt, és szeretsz róla gondoskodni. Csak sajnos a havi bevételed erre nem elég. Tudod, hogy neki eddig nem kellett ilyesmivel foglalkoznia, mert a szülei nem tanították meg rá. De...és itt jöhetnek a "száraz tények". A történet vége pedig ne az legyen, hogy adjon napi 1000 Ft-t, amikor nálad van, mert az elég furán hangzana. Kérdezd meg tőle, hogy szerinte mi a megoldás?

Két eset lehetséges.

A pasi visszatér az eredeti felálláshoz, és a szülői házban fogja eltartatni magát. Ez ha érzelmileg nem is jó, de a költségeid szempontjából igen.

A pasi észbekap, és meg tudjátok beszélni, hogy osztozzatok a kiadásokon úgy, hogy senki ne érezze magát sem eltartottnak, sem eltartónak.

A lányom hasonló szituban van, bár ő életvitelszerűen él együtt a pasija saját lakásában. A lányom még tanul, diákhitele van, és tőlünk is kap pénzt. Havonta kb egy minimál bérnek megfelelő összeggel gazdálkodhat. A párja dolgozik, normálisan keres. Náluk az a megosztás, hogy a rezsit, havi 1-2 nagy bevásárlást a párja fizeti. A napi tej, kenyér, friss zöldség vásárlását a lányom intézi, és ő főz. Ha szüksége van az autóra, akkor visszatankolja amit elhasznált. A "saját" költség, fodrász, kozmetikus, újság stb. mindenkinek a saját zsebére megy. A hétvégi szórakozást úgy oldják meg, hogy összedobnak 3-4 ezer forintot, és azt költik el. Hajnalig tartó mulatozást nem lehet belőle csapni, de eddig még mindig nagyon jól érezték magukat, ha elmentek valahova.

Náluk is félig-meddig együttéléssel indult a dolog. Amikor a lányom odaköltözött a párjához, ő hozta szóba, hogy szeretne beszállni a közös költségekbe. Forintra nem osztották szét a kiadásokat; azt a megoldást választották, amit leírtam. Náluk működik; nem gond neki megvenni a fogamzásgátlót, és nem jönnek zavarba, hogy mivel kínáljanak meg egy váratlan vendéget.

Ha közös számlát akar az esküvő után, az nagyon derék dolog. Az aktuális problémát viszont nem oldja meg, mert te a saját jövedelmedből az esküvőig sem fogod tudni eltartani kettőtöket.(Bár nem tudom, hogy mikorra tervezitek az esküvőt.)

Ezek szerint a párodnak mégis csak dereng valami arról, hogy az élet - úgy általában - pénzbe (is) kerül. Lehet, hogy nyitott kapukat döngetnél, ha szóba hoznád azt, amit itt leírtál. Lehet, hogy neki is megfordult már ugyanez a kérdés a fejében, csak nem tudja hogyan hozza szóba, hogy ne legyen bántó, vagy ne tűnjön úgy, mint ha "befizetné" magát.

De mindentől függetlenül: ha a kapcsolatotok már ott tart, hogy esküvőt terveztek, akkor az a minimum, hogy a közös életetek feltételeiről teljesen nyíltan beszéljetek egymással. Ebbe az is bőven beletartozik, hogy ez az élet mennyibe kerül. Kivel beszéld meg, ha nem vele, akire a leginkább tartozik?

Akkor viszont sajnos kénytelen leszel magadra vállalni azt a feladatot, hogy elmagyarázod neki; a pénz nem a bankautomatában "terem". Közös, és saját bankszámláról is csak azt lehet felvenni, ami eredetileg rajta van. A lemerített bankkártya max. arra jó, hogy a jeget lekaparja az ember a szélvédőről télen. De sem megenni nem lehet, sem vásárlásra nem alkalmas.

A párod azt hiszem a tipikus példája annak, hogy lehet szülői szeretettel életképtelenné nevelni valakit...

Nekem egyéb ötletem nincs a kérdésed megoldására. Tekintettel arra, hogy a te anyagi lehetőségeid végesek, előbb-utóbb kénytelen leszel valahogy szóba hozni a dolgot. Szerintem ne várd meg vele, hogy fizetés előtt 1-2 héttel, az utolsó tízezresed is belemenjen a "közösbe", és se kajára, se olyasmire ne maradjon pénzed, amire tényleg szükséged lenne. Az ember nyugodtabban tud ilyesmiről beszélni, amikor még előtte van a "vészhelyzetnek". Amikor már konkrét megélhetési gondja van, a legjobb szándék ellenére is kicsit feszült lesz tőle.

Közben visszanézegettem mások válaszait, hátha van valakinek az enyémnél jobb ötlete. Ahogy látom, ezt a kérdést nem most tetted fel először. Olvastam, hogy a pasid hajlandó volt bevásárolni veled, de mindenre megkérdezte, hogy nem ér-e rá később megvenni, a saját fizudból...Hát? Érdekes fiatalember, érdekes gondolkodásmóddal.

Ahogy elnézem, neki nem az a gondja, hogy nem tudja, mi mibe kerül. Inkább az, hogy ezt a pénzt nem hajlandó kiadni, amíg van aki megteszi helyette.

Szia!

Nem olvastam végig a commenteket, lehet, hogy már más is mondta... nálunk ez úgy működik, hogy amikor szóba kerül, hogy hozzám fog költözni a párom, én már 1. pillanattól kezdve megmondtam, hogy ez ingyen nem megy. Az ember pénzből él, amit mindenki köteles magára megkeresni (kivéve 1-2 esetet, de azt most nem taglalom). Ha ezt nem tudja felfogni, akkor jöjjön esténként, és menjen is haza. Egyébként pedig furcsállom, hogy egy ember annyira sz*rrágó, hogy látja, hogy a pája alig tud megélni, és így is a nyakára jár, és eszébe sem jut segíteni valamennyivel... nálunk ez soha nem fordulhatna elő.

Utolsó bar'm vagy!

Amúgy felesleges egy ilyen pasival közös jövöt tervezni egy önző tini akit anyuka helyet most te kényeztetsz az ilyenek akkor se nönek fel ha gyerekük lesz.