Az exnejem bulímiás, mit lehet tenni, vagy mi történhet, ha nem hajlandó kezeltetni magát?

A korábbi dühkitörései miatt (lekopogom, de fél éve ez már nincs, remélem így is marad) már volt erre próbálkozás, de a lányom annyira félt, hogy utána megy és elrabolja vagy még nagyobb balhék lesznek, hogy ő nem volt hajlandó együttműködni. Pedig mondtam, hogy csak egy nyilatkozatot kellene tennie a bíróságon és azonnal hozzám kerülne.

De nem egyezett bele és kérte, hogy én se tegyek lépéseket, mert szerinte rajta csattanna az ostor.

Mostanra már immunisnak tűnik az anyja hülyeségeivel szemben, meg se hallja őket. Remélem ez így is marad, egyelőre úgy tűnik, hogy ellenáll, ha hülyeségre akarja rábeszélni. Ezért is tetszett, hogy ő a fogyókúrát egészséges keretek között tartotta, többet mozgott és nem evett meg bizonyos ételeket (kenyér, tészta, édesség). Akkor örömmel mentem vele edzeni és étterembe is mentünk, ahol csatlakoztam a salátafogyasztáshoz, ha kérte, akkor vittem is neki.

Egyébként időközben újra megnősültem. Amikor még barátnő státuszban volt a nejem, sokáig nem mertem a lányomnak bemutatni, mert egyrészt meg akartam várni, hogy stabil legyen a kapcsolat, másrészt az anyja a lányom előtt mindennek elmondta a nejemet, így tartottam is a reakciójától.

A nejem szerencsére jól kezelte, pedig néhányszor én se álltam a helyzet magaslatán, amikor a volt nejem zaklatta. A lányom szerencsére a saját véleményét akarta kialakítani és neki szimpatikus volt. A mai napig meg is védi, ha az anyja beszól neki, ők ketten pedig jól kijönnek. A feleségem a lányom előtt nem szidja az exemet, pedig megértem, hogy nem kedveli, de mondta, hogy bármennyire is utálja, a lányomnak az anyja és mindenki szidja a saját anyját, ne másét.

Szóval ő is partner lenne, ha lányom hozzánk költözne, de a lányom a fentiek miatt nem akar/mer költözni. Most arra hivatkozik, hogy végre nem őt cseszteti az anyja, hanem el van foglalva a saját hülyeségeivel, ne hergeljük.