Az exnejem bulímiás, mit lehet tenni, vagy mi történhet, ha nem hajlandó kezeltetni magát?
Tudom, hogy felnőtt ember saját felelősséggel, de a lányom anyja is, félek, hogy a szeme előtt épül majd le.
Fizikailag és mentálisan milyen következményei vannak ennek az állapotnak?
Én is étkezési zavarral küzdök. Szerintem a legfontosabb, hogy az exnejed rájöjjön, hogy beteg. És, hogy ha nem kezelik, súlyos következménye lehet.
Ha belátja, h ez nem mehet így tovább keresnie kell egy pszichiátert. De ehhez az is kell, h ő is hajlandó legyen elkezdeni küzdeni ellene. Ez egy nagyon komoly mentális betegség,amit kezelni kell.
Honnan tudod, h beteg? Mondtad már neki, h tudsz az állapotáról? Mit mondott erre?
Haggyátok már azt a büdös bagót!
Hogy jöttél rá, hogy bulimíás?
A lányom egyelőre szerencsére normálisan áll az étkezésekhez. Kicsit duci, de ha fogyózik, akkor többet mozog és nem eszik édességet, szerencsére nem tetszik neki, amit az anyja csinál.
Az anyja amúgy sovány-normál testalkatú, így még kevésbé értem, hogy honnan indulhatott ez a dolog - mindig is ilyen alkata volt.
De már a lányomnak is hőstettként meséli (tőle tudok ezekről, mivel az étkezéseknél nem vagyok ott), hogy most éppen milyen szuper hashajtót vett, milyen hatása van, vagy milyen új módszert talált ki az önhánytatásra - egyszóval inkább büszke erre, meg se próbálja titkolni.
Általában olyan mennyiséget eszik meg (pl. húsvétkor 3 kg sonkát - fizikailag nem tudom elképzelni, hogy fért bele), ami egy sportoló férfi becsületére válna, majd megy a mosdóba...
Leginkább attól félek, hogy ha elkezd fizikailag leépülni, akkor mi lesz.
A lányom nem gyerek már, 18 éves, akkor jön-megy, amikor akar. Szerinte hülyeség, amit az anyja csinál, nem helyesli.
Próbáltuk javasolni neki, hogy forduljon szakemberhez, de ő csak büszkélkedik vele. Ezt tetézik az egyre sűrűbb plasztikai műtétek, ahol szintén túlzásokba esik. Az apró termetéhez görögdinnye méretű melleket csináltatott, a száját annyira felfújatta, hogy lassan jobban hasonlít Geronazzo Máriára, mint a régi önmagára.
A lányomat is kapacitálja néha, hogy csináltassa meg a melleit, de ezt nem fogom engedni egy fejlődésben levő szervezetnél. Ha 10 év múlva a lányom saját elhatározásból akar valamit és megkeresi rá a pénzt, akkor se fogok örülni, de akkor már nem szólhatok bele. De az nagyon bosszant, hogy ennyi idősen bele akarja ilyenbe hajszolni, pedig még le se zárult a fizikai fejlődése.
Lekopogom, a lányom elhatárolódik ettől, de félek, ha sokáig rágja a fülét, hátha belemegy.
először is el kell érni,hogy orvoshoz menjen ami ugye nem lesz könnyű dolog hisz pszichésen beteg és azt hiszi kövér amit semmi képpen nem hisz el, tehát pszichológusra van szükség,nincs mese ide nem elég a kórházi kezelés itt az agyat is kezelni kell,plusz ha nem eszik rá kell erőltetni,
ha viszont sokat eszik és kihányja akkor figyelni kell az étkezését és a kaját elzárni, csak akkor ehet ha épp adnak enni
plusz ha már nagyon előrehaladott az állapota akkor kell egy kis infúzió is,hisz az állandó étel megvonás folyadékveszteséget is jelent és vitamin hiányt
először csak egy kis fogyókúra vagy hányás de csak néha néha
aztán megrögzötté válik az egész,hiába mondják neki,hogy tökéletes ő akkor is egy bálnát lát a tükörben és ez még akkor is fennáll,ha már zörögnek a csontjai
van olyan akinek egy hang azt súgja evésnél rossz az amit tesz és ettől rosszul lesz nem bírja lenyelni a falatot,egy idő után nem csak fogyni kezd hanem ki fog hullni a haja, aztán törékennyé válnak a csontjai ami miatt egy kis eséstől is eltörheti valamijét.Végül annyira leépül,hogy már mozogni sem tud és meghal:(
Viszont ez megelőzhető,ha időben orvoshoz kerül aki kezeli az agyában a zűrt,ám ez egy olyan betegség ami valójában sosem múlik el csak mélyen lappang,de egy újabb lelki probléma előhozhatja.
Fiatalon kerültünk össze, akkoriban intenzíven sportolt. Szerintem genetikailag nem hízékony alkat, mert a terhesség alatt se szedett fel és utána sem. Ami különbség: régen normális mennyiséget evett, így nem is volt súlyproblémája.
Az utóbbi 1-2 évben kezdődhetett (mi se tudjuk, pontosan mikor) ez.
Valami átkattant a fejében és extrém mennyiséget eszik, majd megy a mosdóba.
A lányom, amikor úgy döntött, hogy fogyni szeretne, akkor megkért, hogy vegyek neki kondibérletet és járjunk le együtt. Ebben örömmel segítettem, mert egyrészt sportolt így, másrészt addig is együtt voltunk.
Javasoltuk az anyjának is, hogy járjon el sportolni (időben és anyagilag is beleférne neki), vagy egyen ésszerű mennyiséget, de amennyire sportszerető volt régen, annyira ellustult mára. Még a lányunkkal se hajlandó lejárni, pedig őt kérte meg először.
De gondolom nála ez már nem a fogyókúráról szól, hanem valami pszichés elváltozás történt.
Senkit nem szeretnék bosszantani a dohányzással, de ezt egy dohányosnak is mondhatnánk (még egy hasonlóság!), magasról lesz*rná, pont úgy, mint a bulímiás/anorexiás:
"Szerintem a kislányotok lehetne a motiváció a volt nejednek. Vele kellene érvelned! Hogy mi lesz vele ha ő belehal a betegségébe? "
SENKI nem látja be, hogy bele is halhat!!!
Ráadásul nyilvánvaló, hogy az anya már elkezdte "megdolgozni" a lányt is. Sem azzal nincs tisztában, hogy magának árt, sem azzal, hogy a lányának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!