Az exnejem bulímiás, mit lehet tenni, vagy mi történhet, ha nem hajlandó kezeltetni magát?

Nekem az egészben az a legfurcsább, hogy amennyire tudom, ezt az állapotot szégyellni és titkolni szokták az érintettek.

Az exnejem viszont úgy büszkélkedik a barátainak is azzal, hogy éppen milyen bogyóval/trükkel sikerült valamelyik irányba megindítani az emésztését, mint más a sportsikereivel - "nézzétek, hat hónap kemény edzés, mekkora bicepszem lett".

A hashajtózást se értem. Néhány hete elkaptam valami hányós-hasmenéses vírust. Bármit ettem, azonnal kijött valamelyik irányban. Öt napig tartott - hát semmi pénzért nem ismételném meg, a torkom is nagyon fájt, az alsóbb régiókról nem is beszélve...Ülni alig tudtam utána.

Lányom próbálkozik vele, de ő már nagyrészt feladta, sok egyéb konfliktus is volt az anyjával, most már minden az egyik fülén be, a másikon ki.

A válásunknak is az volt a fő oka, hogy az exem számára a konfliktuskezelés abban merült ki, hogy én elhallgattam és mindenben csakis neki lehetett igaza.

Több, mint tíz évig próbáltam hatni rá, de más igazát soha nem ismerte el, semmiben.

A jelenlegi helyzetet is úgy értékeli, hogy ő többek között ezektől is szuperszexi. A lányomat az is zavarta, hogy egy - elnézést, de - k.vás stílust vett fel, mindene kilóg a ruhából, egy olyan pasi után epekedik, aki nős és nem egyszer megverte.

Valami alapvetően nincs rendben nála, de fizikailag (a szépészeti műtéteken kívül) ez érinti csak.

Akkor is összeszorult a szívem, amikor a lányom nálunk volt, mivel én ébredtem legkorábban, csináltam reggelit, a lányom meg boci szemekkel nézett, hogy milyen jól esik neki, hogy végre valaki tesz elé reggelit. Ekkor derült ki, hogy főtt étel is akkor van otthon, amikor vagy ő főz magának, vagy rendelnek. Pedig kifejezetten jó anyagi körülmények között élnek, így az sem lehet ok, hogy nincs pénz.