Mit tegyek, ha úgy érzem, még nem készültem fel a háziasszonyságra? Ti egyből boldogultatok?
Fél éve vagyunk együtt a barátommal és igazából csak belecsöppentem ebbe az egész együttélésbe. Már az első nap hulla szerelmesek voltunk mindketten, állandóan együtt akartunk lenni, ez most is így van. Neki van saját lakása, így többet voltunk nála, jobban elfértünk, nem zavart senki, mi se zavartunk senkit. Aztán csak azt vettem észre, hogy állandóan itt vagyok, áthoztam már a cuccaimat, kvázi ideköltöztem, bár ezt így nem beszéltük meg( ő mondta már az első hónapban, hogy költözzek, mondtam, hogy korai), de valahogy mégis ígyalakult, hogy mindig itt vagyok. Ez persze magával vonja azt, hogy mosok, főzök, takarítok, vasalok, stb, minden ilyesmit csinálok, amit eddig nem igazán, max anyunak segítettem. Úgy érzem nem vagyok erre felkészűlve. Dolgozok, mellette egyetemre járok, semmi kedvem az estéimet mosással meg takaítással tölteni, de mégis meg akarom csinálni, mert meg akarok felelni neki, szeretek finomakat főzni neki, stb. De sokszor annyira nincs kedvem. Amúgyis lusta vagyok, ez így nekem sok, és olyan hirtelen történt, úgy, hogy szinte észre se vettem. Amúgy minden rendben köztünk, imádjuk egymást, de mégis nekem ez sok és túl gyors. Nemrég még egész este csacsogtam a barátőimmel MSNen, most meg főzök, mosok, takarítok esténként, aztán vagy 2 órán keresztűl nem tudok elaludni, úgy horkol, reggel meg hullafáradtan kelek, megyek melóba, onnan rohanok suliba, 8 után hazaérek és kezdődik előről. Nem várja el tőlem, de tudom, hogy ezt szokta meg az anyjától, nem akarok csalódást okozni. Mindig megköszöni és hálás érte, én meg persze nem mutatom, hogy nekem ez sok, hogy ne okozzak csalódást. Az is igaz, hogy hiányoznak a szüleim és a megszokott otthoni kényelem. Tudom, hogy előbb utóbb ez következik, de túl hirtelen jött és nem tudok mit kezdeni vele. Ti is voltatok így? Mitlehet tenni?
Bocs, ha hosszú lett és köszi, hogy végigolvastátok
22/L
válasza: válasza:Nekem az a véleményem hogy igy ahogy nekünk leirtad mond el neki ezt az egészet töviröl-hegyire.
Még a horkolást is elmondhatod, de elöbb adj a kezébe egy szendvicset, akkor jobban türi:-)
Szerintem ebböl a beszélgetésböl csakis jól jöhetsz ki, legrosszabb eset hogy marad minden úgy ahogy most van.
válasza:Tájékoztatásul közlöm a kedves kérdezővel, hogy ez a XXI. század. :) Nem kell ezeket a munkákat neked végezned.
Törődj a saját holmiddal, a sajátját tartsa rendben ő.
Nem kell mindennap főtt ételt enni, vagy főzhet nyugodtan ő is, vagy hozhat főtt ételt ő egy kifőzdéből egész nyugodtan. Különben is bizonyított tény, hogy a hosszú élet titka a kevés étkezés. :)
Takarítani bőven elég hetente egyszer, felesben - csinálja csak ő is egész nyugodtan.
Ha nem főzöl állandóan, a mosogatnivaló is sokkal kevesebb lesz. És ahogy a kolléganő nagyon helyesen leírta: lehet tálcáról enni, sőt, lehet venni eldobható tányérokat és evőeszközöket is. Nem kell mosogatnivalót gyártani állandóan... különben meg ő is egész nyugodtan mosogathat.
A horkolás meg fontos kérdés, van rá rövidtávú megoldás (horkolásgátló tapasz és egyéb bizbasz), valamint hosszútávú (valami orvosi beavatkozás - utána kell nézni).
válasza: válasza: válasza:"Amúgy minden rendben köztünk"
Nem, nincs minden rendben köztetek, ugyanis nem vagy őszinte vele. Akkor vele beszélnéd meg ezeket, nyugodtan mutasd meg neki azt, amit írtál. Aztán költözz haza, lustálkodj, barátnőzz, stb. Lesz időd rá bőven, ettől ne félj. :P A párod meg meg fogja oldani a lakásfenntartást, így vagy úgy.
válasza:Nem emlékszem, mikor írtam ki ezt a kérdést. Tényleg mintha a mi életünket írtad volna le. nagyon szeretem, de bele vagyok keseredve a dolgokba. Főzök, mosok, takarítok, dolgozok és akkor még este se tudok aludni, mert ő horkol. Az én párom is ezerszer elmondja, hogy milyen hálás, milyen szépen kitakarítottam, milyen finomat főztem. érzem is rajta, hogy nagyon szeret. Én meg időről időre kiborulok ettől. Nem attól, hogy meg kell csinálnom ezeket (azaz a meg kell kifejezés nem is jó, de nem tudok most hirtelen jobbat), hanem attól, hogy úgy érzem behódoltam, korainak tartom, hogy felelősségteljes háziasszonnyá váljak.
Nem gondolom, hogy ezért váltani kellene el kellene hagynom, másik párkapcsolatban se lennének jobbak a dolgok. Ezt nekem kell magamban lerendezni. Vannak időszakok amikor belelustulok. este hideget eszünk, rendelünk valamit, teszek a takarításra. Én saját hisztinek illetve feszültségnek élem meg. Végülis egy nőnek ez a dolga.
válasza:"Nem várja el tőlem, de tudom, hogy ezt szokta meg az anyjától, nem akarok csalódást okozni."
Te is ezt szoktad meg otthon az anyádtól, ennyi erővel ő is ugrálhatna neked, mert te "azt szotkad meg". Na ne röhögtess már...
Számomra teljesen természetes volt, hogy együtt végezzük a házimunkát. Én nem tudok különösebben főzni, és nem is szeretek, ő viszont nagyon, ezért párom főz, én meg takarítok, mert ő meg azt nem szeret. Ne legyél más cselédje, úgy normális és tisztességes ha közösen vezetitek a háztartást.
válasza: válasza:Soha nem értettem az ilyen nőket, itt panaszkodsz, tehát neked ez így nem jó, még sem változtatsz, és tök normálisnak tartod, hogy te csinálsz otthon mindent és majd megszakadsz. Ez miért a te dolgod? A párodnak ez miért nem dolga? Vagy amikor még teljesen egyedül lakott akkoris átment anyuka takarítani?
Figy, ha neked ez így jó, és szereted ha kihasználnak, meg alárendelt lehetsz, akkor csináld, de ne panaszkodj. Ha meg felismered, hogy ez így nem jó, akkor változtass.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!