Nagyon elkeseredett vagyok és ez csak egyre fokozódik, mit tehetnék ellene?

Az nem baj, hogy nem te vagy a középpontban, nem is kell mindenkinek. Valaki nyíltabb, valaki meg visszahúzódóbb.

De azt próbáld tudatosítani magadban, hogy Te semmivel nem vagy rosszabb, mint ők, és nem vagy a terhükre!

Egy pszichológus tudna ebben segíteni(saját tapasztalatom szerint).

Vannak olyan barátaid/barátnőid, akikkel meg tudod ezt beszélni? Talán ők is tudnának segíteni, elmennél velük társaságba stb.

Így voltam egy éve, 21 évesen. volt egy "valamin" 18 évesen, de nem párkapcsolat volt, mert egyszer találkoztam egy sráccal, aki neten keresett meg.

A páromat 9 hónapja ismertem meg, társkeresőn (iwiw-lovehunter). Sok esélyt nem adtam magamnak, mert duci vagyok, szépnek sem tartom magam, mély hangom van, mindent utáltam magamban. :S Érdekes, amint összejöttem a párommal, egyik munkatársam színt vallott, hogy akart volna tőlem többet, mint barátság... És mások is hirtelen kedvesebbek lettek velem. az ok: kiült rám a boldogság és szimpibb lettem.

Neked kell nyitnod az emberek felé, vidámnak mutatkozni, akkor figyelnek fel rád, egy szomorú fűzre nem fognak felfigyelni, aki lehajtott fejjel megy az utcán és bújkál.

Dolgozol/tanulsz? Ha nem vagy társaságpárti (én sem vok, épp ez volt a hátrányom, hogy soha nem jártam sehova, párom szintúgy), akkor a net még mindig ott van.

Tudom, min mész keresztül. Épp egy elutasítás után regeltem be abba az alkalmazásba, akkor már úgy voltam, hogy tökmindegy, max eldumálok pár emberrel és megnyugszom. Végképp nem hittem volna, hogy találok is valakit.

Sok van még hátra a suliból? valamit változtatnod kell az életeden, ki kell rángatnod magadat ebből.

én a suli elvégzése után estem depibe. A fősulit otthagytam, nem érdekelt, munkába nem álltam, annyira magam alatt voltam, hogy elképesztő, mióta munkába álltam, csupa jó dolog történik velem. a nagy változás rángatott ki ebből az állapotból. most sem járok szórakozni, vagy össze ki tudja mennyi emberrel, de a munkahelyen beszélgetek, jól kijövök mindenkivel. Igazából suliban is így volt, de még általánosban, utána gimiben még oké volt, de érettségi után lett minden rossz... a fősulin nem tudtam senkivel kijönni, semmi közös érdeklődés, még a szak sem izgatott. De most újra megtaláltam a helyem a világban. szeretem a munkám, pedig a beosztás nem egy álom, megtaláltam a párom. Ha elvégzed a sulit és munkába állsz, mindent tiszta lappal kezdhetsz, állj így hozzá és már most kezd el az új életed kialakítását. Vágj új dolgokba! Nyári munkára elmehetsz, lehetőséged lesz új embereket megismerni.

Ha azt mondják, hogy minden ujjadra jutna 10 pasi, abban lehet valami. Ha csúnya lennél, biztos nem mondanák. :)

Ezért szerintem az lehet a baj, hogy -mivel visszahúzódó vagy- nem mered mutatni, ha valaki tetszik. A fiúk meg talán próbálnának veled szemezni, flörtölni, de mivel nem adsz jeleket, visszautasításnak veszik. Lehet, hogy igazam van?

Próbálj úgy végigmenni az utcán, hogy nem a földet nézed, hanem ránézel az emberekre - aztán ha elkapsz pár elismerő pillantást, megjön az önbizalmad is. :)

Kedves kérdező!

Kétszer is végig olvastam az írásod, a közteseket is. Egyetlen szóval sem említed, hogy lány vagy, az írásodon sem érezni. Mondd! A kinézeteden azért látszik?

Bocsi, de van olyan lányismerősöm, akinek szoknyája sincsen. Igaz, pasija sem.