Mennyire jellemző, hogy manapság valaki csak a férjével fekszik le? Előnyök? Hátrányok?

08:19-es: Neked is igazad van, de én se fogom gyorsan elhajítani a páromat, csak azért, mert jaj, mi lesz, ha majd 25 év múlva meglepi a kapuzárási pánik, jobb, ha kiéljük magunkat.

A kapuzárási pánik számomra egy gerjesztett dolog, régen az emberek már 18 éves korukban összeházasodtak, egyesek mégis leéltek egymás mellett 40-50 évet mindenféle megcsalás nélkül. Van, aki sosem éli ki magát, így apám egy kollégája, aki 20 éves korától 60 éves koráig csalta a nejét, és talán még most is vannak női, pedig már nagypapa. Olyan is van, akinek semmi sem szent, és pár apróság miatt már szalad máshoz, így egy férfiismerősöm, aki a nején lévő plusz 5 (!) kilóval sem tudott megbarátkozni.

Nagyon nem jellemző,és nagyon irigyellek.

A mi helyzetünk csak kicsit hasonló.Házasságunk előtt mindkettőnknek egy komoly kapcsolata volt,amiben viszont nagyon sérültünk,mind lelkileg,mind szexuálisan.Mindketten olyan gátlásokkal kezdtünk ebbe a kapcsolatba,hogy félő volt sosem lesz normális a kapcsolatunk.Aztán szépen lassan felfedeztük egymást,ráébredtünk,hogy ez más is lehet,mint korábban tapasztaltunk,és tudjuk,hogy soha nem vágyunk másra.

8:28:

Jogos a felvetés. Énmagam is 13 éve vagyok együtt párommal. Előtte se volt túl sok tapasztalatom. Nincs szándékomban elhajtani emiatt a párom. Viszont így a 30 felé közeledve kezdem érezni, hogy miről is szól ez a kapuzárási pánik dolog. Elég alattomos. Beszéltünk róla, és ő is tudja, hogy miről van szó. Egyelőre nem nagy gond, de mi lesz évek múlva? Kellemetlen dolog ez. Éljünk nyitott kapcsolatban így xx év után? Megölne minket a féltékenység... Vagy éljünk így tovább, csak egymásnak? Halálunkig legyen bennünk a "mi lett volna ha" érzés?

Egyelőre a második verzióra szavazok, de nem tudom, hogy párom hogy dönt. Nehéz ügy ez sajna, és ilyenkor már nincs tuti jó megoldás.

A régi időket meg ne hozd fel szerintem, mert teljesen más világ volt. Anno zárt közösségekben éltek nagyrészt az emberek. Ha valaki megszegte a házassági fogadalmát, akkor az nagy bűn volt. A faluban gyorsan terjedt a pletyka, és bizony a vétkes fél meg lett bélyegezve, és valamennyire ki lett közösítve. No meg akkoriban az erkölcsi normák, és a hit sokkal-sokkal erősebb volt mindenhol mint manapság. Így az embernek eszébe se jutott megtörni ezeket az erkölcsi normákat. Manapság sokkal nyíltabb, toleránsabb közösségekben élünk, a hit, és az erkölcs (sajnos!!) már nem olyan nagy mértékben meghatározó elem az emberek életében.

Másrészt meg nagyon gyakori volt akkoriban a rossz házasságban élők esete. Elválni nem akartak, mert megszokták egymást, no meg az erkölcsi normák, szent fogadalom megszegése, és ugyebár mit szólnának majd mások.

Ezért éltek továbbra is együtt. Nem ritkán egyik, másik, vagy mindkettő fél alkoholista lett, verték egymást, de együtt maradtak. Persze ez manapság is előfordul, de jóval ritkábban mint abban a konzervatív időkben. Itt senki se veti meg már azt, ha elválnak, és mást keresnek. Nincsenek meg ezek az erkölcsi határok, ezért is olyan magas manapság az elválások aránya. Régen meg ezért volt alacsony.

Persze vannak emberek akik javíthatatlanok, és fűvel fával csalják a másikat, esetlegesen kitalált indokokkal teszik mindezt. De ez megint más kérdéskör. Elég egyértelmű, hogy az ilyen embereknek soha nem lesz igazán hosszútávú boldog kapcsolata.

Ebben is igazad van, de én azért hoztam fel a régieket, mert a média önti ránk tényleg ezt, hogy gyerünk, valósítsd meg önmagad, csak te vagy a fontos, ha nem jó valami? Dobd el, keress újat! Mert megérdemled.

Lehet, hogy ha tudatalatt nem ezt kapnánk folyton, eszünkbe se jutna, milyen lehetne mással.

Egy kapcsolatot pedig nem érdemes azzal kockáztatni, hogy kipróbálsz mást. Talán az is egy jó megoldás, ha van néhány külön programja mindkét félnek, amikor kiélheti kicsit magát, bulizhat a barátokkal/barátnőkkel, lesheti a csajokat/pasikat, táncolhat velük, flörtölhet, de ennyi. Én szoktam ilyet csinálni, elmegyek bulizni a barátnőimmel, flörtölgetek, de ennyi. Megnyugszom, hogy tudok még csábítani, vonzó vagyok, de nem megyek bele kétes kalandokba, nincs rossz lelkiismeretem, és nem bántok meg senkit.

A szexet sem kell feltétlenül unalmassá, monotonná tenni, használni kell a fantáziát. Ha az izgat, hogy milyen lehet mással, akkor játsszátok el, hogy mással vagytok! :) Vagy mondjuk bármikor rátok nyithat a feleség/férj...

09:06:

Részben egyetértek veled. De csak részben. :D

Szerintem nem csak a média önti ezeket ránk. Általánosságban az egész társadalom, és a megváltozott életvitelünk tehető inkább felelőssé. Gondolj bele, hogy ez a "Dobd el, keress újat!" életfelfogás honnan is származik? Szerintem ezt a "modern" fogyasztói társadalom generálta. Ez manapság már mindenre igaz, nem csak kapcsolatokra. Ha elromlik a kasza, dobd el, és vegyél újat. Régen még fenték amíg lehetett, javítgatták toldozgatták. Manapság viszont rohan az élet, nincs idő lassú javítgatási procedúrákra, inkább kidobjuk a fenébe, és rohanunk a legközelebbi boltba. S ha egy ilyen világban növünk fel, akkor mindent így fogunk felfogni. Nem érdemes javítgatni, inkább mást kell keresni. Ez az elv mindenre használható, párkapcsolatainkra, használati tárgyainkra, lakhelyünkre, mindenre. Ezt a társadalmat meg a gyors élettempó, és az emberi lustaság hozta létre, és nem a média. A média csak egy "mellékterméke" a dolognak. Egy tükör ami megmutatja, hogy átlagolva milyenek is vagyunk valójában, és mik a rejtett vágyaink. Persze a tükröt lehet ám ferdíteni, és akkor más torz képet ad majd vissza, de az embereket nem a torz kép, és a hazugságok érdeklik. Mindig az éppen aktuális, igaz, izgalmas, néhol mocskos tükröt akarják látni. Ebből kifolyólag lehet befolyásolni az embereket médiával, de teljesen megváltoztatni nem.

Ha teljesen igazad lenne, és tényleg a médiából származó tudatalattinkat folyamatosan ostromló információáradat tett volna minket ilyenné, akkor a római korban nem léteztek volna olyan nagy mértékben orgiák, nyitott kapcsolatok, és megcsalás miatt elkövetett gyilkosságok se.

Szerintem az emberekben ezek a tulajdonságok mindig is ösztönösen megvoltak, csak az adott kor, és az éppen aktuális társadalmi tolerancia/megítélés szabott határt nekik. Ezeknek a határoknak voltak előnyei is, és hátrányai is.

"Én szoktam ilyet csinálni, elmegyek bulizni a barátnőimmel, flörtölgetek, de ennyi. Megnyugszom, hogy tudok még csábítani, vonzó vagyok, de nem megyek bele kétes kalandokba,"

Igen, ezt szokták az emberek csinálni. Valószínűleg a párod is. Ezzel nincs is semmi gond, de mi lesz majd akkor, amikor már vagy nincs lehetőséged ilyen bulikba menni, vagy már úgy érzed, hogy már nem tudsz csábítani? Akkor jön csak a java. :/ Bizonyítani szeretnél majd magadnak akkor is, nem? Ha meg ellenállsz akkor elfogadod, hogy már nem vagy olyan mint régen, már nem tudsz csábítani, és emiatt lesz rossz kedved.

"A szexet sem kell feltétlenül unalmassá, monotonná tenni, használni kell a fantáziát. Ha az izgat, hogy milyen lehet mással, akkor játsszátok el, hogy mással vagytok! :) Vagy mondjuk bármikor rátok nyithat a feleség/férj..."

Igen, ez a szerepjáték is jó egy ideig. Ha jó színészek vagytok. :) De a szerepjátéktól függetlenül a másik legmélyebben ugyan az marad aki. Ugyanúgy fog reagálni bizonyos dolgokra, és ugyan ott marad az anyajegye ahol eddig volt. :D A másra vágyás ezzel csak csillapítható, és csak bizonyos ideig. De nem szüntethető meg, és főleg nem örökre.

Remek "vita" partner vagy amúgy. :P

Hát én nem így gondolkodom. A férjem szerette volna, ha nekem ő lett volna az első. Régen én is így gondoltam ezt róla, de már nem. Egy barátnőmmel beszélgettünk erről, ő is abban a cipőben jár mint te, vagyis annyiban nem, hogy már 2éve házas. 8 év járás után vette feleségül a párja és már mindkettőt megeszi a penész, hogy milyen lehet mással. Nem tudom mi lesz velük.

Engem viszont nem érdekel más, a férjem is ezt mondja. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy fantáziálni fogunk mindketten ( lehet, hogy ő már most is) csak az nem mindegy, hogy valaki ezt meglépi avagy sem. De szerintem is nagyobb a vágy, ha mindkettő félnek az első és egyetlen a jelenlegi szexuális kapcsolata.

09:52-es, köszönöm az utolsó sorodat, de csak akkor, ha tényleg így gondoltad. :)

Én mást ehhez már nem nagyon tudok hozzáfűzni, 20 éves vagyok még csak, szóval van egy kis élettapasztalatbeli hiányosságom. :) Igazad van, hogy tulajdonképpen nem a média, hanem az egész világ nyomaszt minket. Viszont a rómás példádra csak annyit: az ókorban egészen más értékek és erkölcsök uralkodtak, és az átlagemberek mindennapjaiban nem szerepeltek orgiák.

Zárásként csak megismételném azt, amit apám szokott mondani: "A p.nci mindig ugyanolyan, csak a körítés más!" :D

10:10:

Komolyan gondoltam. :)

Amúgy a mondás igaz. Csak néha a csirkét is a körítés teszi kívánatossá. :)