Mit tegyek ha a párom mellett feleslegesnek érzem magam, pedig ő nem reménytelen?
Most pl:már néhány hónapja folyik köztünk egy konfliktus:eléggé szeret bulizni,de olyan észnélküli módon,egy fok után nem tud mértéket tartani és aztán viszi a feje a szintén észnélküli haverjai után,amit persze másnap tiszta fejjel ő is negatívumnak lát.Tudja hogy fel kellene már nőnie és figyelembe kellene vennie hogy fontosabb dolgok is vannak a haveroknál,főleg most hogy jön babuci is.Az utóbbi pár hónapba sokmindent ígért már és sokat is csalódtam benne,és talán ez az oka ennek az egésznek...De az utóbbi időkben tényleg betartja amiket mond,és látom rajta hogy komolyan is gondolja amiket mond.De már mintha késő lenne,úgy érzem már nem tudok bízni benne és állandóan kételkedek benne.Nehéz így lenni.sokszor szívesen elmondanék neki sokmindent,de akkor ő csalódna bennem,csalódna hogy most mikor már tényleg bizonyítana,akkor nem adok neki esélyt.Az a baj holy tényleg úgy érzem képtelen vagyok hinni neki, bízni.ha arra gondolok hogy mennyire szeretem ,tudom hogy az ígéreteivel igazat mond,de rettegek hogy újra csalódok majd.
A másik problem hogy a bizalmatlanságom mellé társul az hogy bűntudatom van emiatt,és amiatt is hogy úgy érzemnem tudom megadni neki amire neki szüksége lenne,ebben közrejátszik az hogy a terhességem miatt már a szexuális életünk is lekorlátozódott arra,hogy én "játzsadozom"vele egy kicsit...de én ezt kevésnek érzem,nem számomra,hanem félek attól hogy bár nagyon megértő mégi kevés ez számára mit én nyújtani tudok. Mit tegyek?
Nincs eleg onbizalmad? Mar regebb ota egyutt eltek, vagy csak nem reg ota, es mindjart terhes is lettel?
Bizzal meg benne, es szeresd nagyon, ne gondolkodjal feleslegesen, nem jo. De most a terhesseg alatt a hormonok borzalmas mit tudnak muvelni.
Gondolom nem unalombol mentel hozza, nem unalombol valasztottad ot, hanem mert szereted.
Szeresd, es orulj annak amitek van, becsuld meg, ne gondolkozzal annyit! Talan az is lehet a baj, hogy felsz az anyasagtol is, persze ez teljesen normalis dolog.
A bulizasrol probald meg leallitani mielott teljesen hozzaszokik. Mondd meg neki, hogy amig o bulizik, te otthon ulsz, szomorkodsz, es ra varsz. Ne hagyjon teged mindig egyedul a babaval.
gondolod hogy ezt még nem mondtam?és ez az,hogy mikor pitykós akkor mindegy mitmond neki az ember akár még akkor ,abban az állapotban is képes felfogni,rájönni arra hogy hülyeség az amit csinál és hogy ezzel nekem mekkora fájdalmat és gondot okoz,de olyankor addig már nem jut el a tudata és az akaratereje,hogy meg is tegye amit kellene tennie.Kérdeztem már tőle azt is hogy szerinte ez miért van,hogy nekem képes nemet mondani,de a haverjainak nem,mikor ittas,de csak annyit mondott minden ilyen eset után tényleg bűnbánóan hogy gyenge olyankor.
Az a baj hogy én ezzel nem tudok mit csinálni,metrt helyette nem tudok akarni,pedig már azt is megpróbáltam.és talán ezért is érzem feleslegesnek magam mert tehetetlennek érzem magam ezzel a problámával szemben.mert ezen csak ó tudna igazán változtatni.nekem csak annyi lenne a feladatom hogy bízok benne,de ez meg már az előbb leírtam
Ha jol gondolom,a fobb problemad a parod alkoholizalasa miatt van.Ez egy eleg komoly problema,es megertelek,hogy nem bizol mar benne a sorozatos kicsapongasok utan,de jobb ha tudod,ha vki alkohol fuggo(mindegy hogy mi okbol iszik,es mennyit-de rendszeresen iszik)annak szakemberre van szuksege a vegleges abbahagyashoz.Mint a parod is,mindig talalnak vmilyen indokot,hogy most miert isznak(baratok,munkahelyi stressz,csaladi problemak,nok,megcsalas,anyos...,rengeteg van),es mivel most te babat varsz,valoszinu sokkal erzekenyebben reagalsz erre a problemara is.Beszeld meg a paroddal a dolgokat(mit is szeretnel tulajdonkeppen,ertem itt:veglegesen abbahagyni az alkohol ivast,CSAK idonkent menni a baratokkal "szorakozni",es igenis toltson veled es a leendo gyermekevel annyi idot amennyi csak lehetseges!)Mond meg neki tenylegesen:szukseged van ra!
Ha pedig lazitani akar,azt veled szervezve kozos programot is meg tudja tenni!Sok sikert!
Azt csak Te tudhatod, hogy milyen volt a házasságotok, illetőleg a terhességed előtt.
Ha ilyen volt, akkor ezek szerint nem sokat dobott a nála a "latba", hogy nemsokára gyereke fog születni, nem nőhetett még fel ehhez az egészre.
Az alkohol, mint probléma, már elég gáz, és nem csupán a terhességed hormonváltozásának tudható be, hogy a szívedre veszed.Igazad van.
Írod, hogy "Talán nekem kéne többet beleadni a jobb kapcsolat érdekében?".Semmiképp se magadban keresd a hibát, illetve a változást, hiszen nagyonis kompromisszumképes vagy, túlságosan is - nekem úgy jött le.
Én a helyedben nem szavaznék neki ennyi figyelmet, odaadást, hanem a születendő gyerekem körül forogna minden gondolatom ( lefoglalnám magam terhestornával, kötögetéssel, olvasással stb. ), mert minél inkább görcsölsz rajta, hogy "miért nem változik meg?", annál inkább nem fog hajlani rá.Ha veszekszel vesze emiatt, akkor meg már csak dacból is a haverok meg a pia felé fog húzni.
A szexuális életetek ellaposodása miatt lehet, hogy el is fog hagyni, mert vannak férfiak, akik egyszerűen nem tudják feldolgozni, hogy a babavárás miatt nem tudnak olyan intenzíven együttlenni a kedvesükkel / nejükkel, de a nagyrészüknél ez csupán átmeneti állapot.
A párodhoz hasonló karaktereknek általában két "verziója" van:
A)Mikor megszületik a gyerek, akkor térnek észre és Pál - fordulás lesz, a baba lesz az ékes bizonyíték rá, hogy érdemes megváltozniuk.
B)Fel se veszik, hogy immáron apák lettek, és ugyanúgy folytatják a léhűtő életüket.
Bocs, ha kemény dolgokat írtam, de én ezeket tapasztaltam eddig a környezetemben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!