Hogy lehet felépíteni egy életet?
Leírom a problémámat. 20 éves vagyok, egyetemre járok egy másik városba. Amíg itthon voltam, itt jártam suliba, volt pár barátom meg haverjaim, akikkel nagyon jó volt. De mindenki elkerült másfelé, meg egyéb okok miatt megszakadtak a kapcsolatok. Itt az egyetemen meg nem tudok barátokat szerezni, mert az itteni embereknek -úgy érzem-, nincsen erre szüksége, mindenkinek megvan már a kialakult élete, szinte mindenkinek van párja, sokan már össze is vannak vele költözve, suli után rohannak haza. Meg csütörtökön is rohannak haza, akik kolisok, hogy az otthoni barátaikkal meg a családjukkal lehessenek. Itt csak arra kellenek egymásnak az emberek, hogy suliban órák közt legyen kihez szólni, de szóval ennyi, ezek nagyon felületes kapcsolatok.
Nagyon magányos vagyok, családom sincs, üresnek érzem az életem. Próbáltam magamnak hobbit, elfoglaltságokat találni, de nem tudtak boldoggá tenni ezek a dolgok. Próbáltam interneten keresztül barátkozni, társat is keresni, de az sem ment. Persze ez az én "hibám", vagyis én vagyok az, aki mindigis "más" volt, mint a többi ember, ki is közösítettek mindig az osztályaimból, meg szekáltak, de mindig találtam 1-2 embert, akivel legjobb barátok tudtunk lenni. Annak ellenére, hogy mindenki kiröhögött, mégis boldog voltam, mert voltak barátaim! Most épp az ellentéte, senki egy rossz szót nem szól hozzám, kedves mindenki mindenkivel, de ennyi... "társas magány" :(
Én csak szeretnék boldog meg vidám lenni, meg egy csomót nevetni minden nap, úgy, mint régen. Persze szoktam így is sokat nevetni, de csak filmeken, meg ilyen netes dolgokon, meg ilyesmi, de igy egyedül ez nem olyan :( Meg szeretnék boldog lenni, érezni azt a határtalanságot, mint régen, de így egyedül nem megy :(
Mit tanácsoltok? (Lehet, hogy kicsit úgy hangzik, mintha depressziós lennék, de én nem vagyok, csak a magány tesz ilyenné, én másképp nem ilyen vagyok, hanem vidám, nevetős, poénkodós...)
válasza:Rólam is mindig azt mondták, hogy koravén vagyok.
Aztán találkoztam a férjemmel, és most éljük második gyerekkorunkat :)
válasza:Hát én meg úgy vagyok, hogy koravén meg gyerekes vagyok egyszerre :D
Igen, igazából nekem is az a legnagyobb vágyam az életben, hogy olyan társat találjak, akik férfi, és megölel, megcsókol, én még ilyet nem éltem át, de tudom, ettől olyan boldog lennék, hogy hihetetlen... És tudom is, hogy egyszer ez így lesz, de nagyon távolinak tűnik az egész. Meg barátokat mégiscsak könnyebb szerezni, azt hiszem.
Hát vannak dolgok, amik érdekelnek, de ilyen témák köré nem alakulnak meg csoportok, meg szóval ezek nem fognak hozzásegíteni ahhoz, hogy emberekkel legyek együtt. Ezért nem jutott eszembe semmi a keresztény társulaton kívül...
Köszi az eddigieket egyébként :)
válasza:16:20
"Hát én meg úgy vagyok, hogy koravén meg gyerekes vagyok egyszerre :D"
Nincs olyan, hogy A vagyok meg B vagyok. Az ember mindig valamilyen meghatározott körülmények között valamilyen.
A legnagyobb mókamester is egy megszeppent, szerencsétlen alak lesz akkor, ha valamilyen számára totálisan idegen közegbe tesszük, mondjuk katonatisztek közé. A bokszoló sem biztos, hogy esztéták között fogja magát felszabadultan érezni. Nem megfelelő társaságban, feszülten, a gyenge pontjait védve, az ember teljesen más, mint megfelelő társaságban, ahol nem védekezik, nem erőlködik, nem udvariaskodik, hanem magát tudja adni. Sohasem önmagában ilyen vagy olyan az ember, hanem a környezettől ÉS a saját tulajdonságaitól függ, hogy éppen konkrétan milyen. Azt tehát felejtsd el gyorsan, hogy te "milyen vagy", mert amíg sok különböző élethelyzetet és társaságot nem próbáltál ki, addig ezt nem tudod. Ugyanis belülről senki sem látja, hogy milyen ő. 20 éves korban pedig még nulla az élettapasztalatod. Kb. az kezdi megismerni magát, aki már önállóan él és dolgozik egy ideje, és sokféle, (általa és nem általa választott, komoly és kevésbé komoly) helyzetre látta magát reagálni.
"Meg barátokat mégiscsak könnyebb szerezni, azt hiszem."
Ebben nem vagyok biztos. Sőt, egyre inkább úgy látom, hogy a barátság nehezebben megszerezhető és értékesebb, mint egy párkapcsolat. Persze ez csak az én véleményem.
"Hát vannak dolgok, amik érdekelnek, de ilyen témák köré nem alakulnak meg csoportok"
Nem feltétlenül a "témák" érdekesek, sajnos ez elég trükkös dolog. Nem lehet első ránézésre megállapítani, hogy kivel tudsz barátkozni. Csak tapasztalattal derül ki és ez viszonylag hosszasabb folyamat.
válasza:Köszi :) Hát igen, azt én is észrevettem magamon, hogy nagyon attól függ a viselkedésem, hogy kikkel vagyok együtt.
Párkapcsolatot azért nehezebb szerezni, mert abba bele is "kell" szeretni :) Az meg nagyon ritka dolog (legalábbis nálam). Lehetett volna már párkapcsolatom, de nekem szerelem nélkül nem kell senki.
Szabadidőmben a gép előtt ülök, internetezek, zenét hallgatok állandóan + arra tombolok a szobámban meg énekelem tátogva, mintha énekes lennék (:DD), meg szoktam tornázni meg futni. Ja, meg naplót is szoktam írni. Meg lesek ki az ablakon (hegyeket, felhőket, fákat nézem, mert szépek), meg ilyeneket...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!