Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogy lehet felépíteni egy életet?

Hogy lehet felépíteni egy életet?

Figyelt kérdés

Leírom a problémámat. 20 éves vagyok, egyetemre járok egy másik városba. Amíg itthon voltam, itt jártam suliba, volt pár barátom meg haverjaim, akikkel nagyon jó volt. De mindenki elkerült másfelé, meg egyéb okok miatt megszakadtak a kapcsolatok. Itt az egyetemen meg nem tudok barátokat szerezni, mert az itteni embereknek -úgy érzem-, nincsen erre szüksége, mindenkinek megvan már a kialakult élete, szinte mindenkinek van párja, sokan már össze is vannak vele költözve, suli után rohannak haza. Meg csütörtökön is rohannak haza, akik kolisok, hogy az otthoni barátaikkal meg a családjukkal lehessenek. Itt csak arra kellenek egymásnak az emberek, hogy suliban órák közt legyen kihez szólni, de szóval ennyi, ezek nagyon felületes kapcsolatok.

Nagyon magányos vagyok, családom sincs, üresnek érzem az életem. Próbáltam magamnak hobbit, elfoglaltságokat találni, de nem tudtak boldoggá tenni ezek a dolgok. Próbáltam interneten keresztül barátkozni, társat is keresni, de az sem ment. Persze ez az én "hibám", vagyis én vagyok az, aki mindigis "más" volt, mint a többi ember, ki is közösítettek mindig az osztályaimból, meg szekáltak, de mindig találtam 1-2 embert, akivel legjobb barátok tudtunk lenni. Annak ellenére, hogy mindenki kiröhögött, mégis boldog voltam, mert voltak barátaim! Most épp az ellentéte, senki egy rossz szót nem szól hozzám, kedves mindenki mindenkivel, de ennyi... "társas magány" :(

Én csak szeretnék boldog meg vidám lenni, meg egy csomót nevetni minden nap, úgy, mint régen. Persze szoktam így is sokat nevetni, de csak filmeken, meg ilyen netes dolgokon, meg ilyesmi, de igy egyedül ez nem olyan :( Meg szeretnék boldog lenni, érezni azt a határtalanságot, mint régen, de így egyedül nem megy :(

Mit tanácsoltok? (Lehet, hogy kicsit úgy hangzik, mintha depressziós lennék, de én nem vagyok, csak a magány tesz ilyenné, én másképp nem ilyen vagyok, hanem vidám, nevetős, poénkodós...)

2011. ápr. 26. 15:19

1 2 ❯

1/16 A kérdező kommentje:

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett, de jól esett kiírni magamból ezeket.

2011. ápr. 26. 15:19

2/16 anonim

válasza:

Szia!

Keress egy hobbit, ami érdekel, amiben örömöd találod, majd egy egyesületet, ahova el tudsz járni. Az ilyen összejöveteleken össze lehet barátkozni, és általában barátságosan szokták fogadni az embert!

2011. ápr. 26. 15:26

Hasznos számodra ez a válasz?

3/16 anonim

válasza:

Üdv a klubban...

2011. ápr. 26. 15:27

Hasznos számodra ez a válasz?

4/16 A kérdező kommentje:

Első: erre már én is gondoltam, de egyedül az jutott eszembe, hogy valami keresztény közösségbe lépnék be, még rá is kerestem a neten, hogy van-e, de nem találtam... Meg én csak Istenben hiszek, de azon kívül köze nincs a kereszténységhez a hitvilágomnak :S

Második: Köszi, legalább nem vagyok egyedül :)

2011. ápr. 26. 15:33

5/16 anonim

válasza:

Tudom miről beszélsz, én mióta az általános suliból elkerültem azóta nincsenek barátaim. Persze én abban a szerencsés helyzetben voltam/vagyok, hogy mindig volt párom. 6 évig voltam valakivel, akivel a rossz kapcsolat ellenére is vele maradtam mert féltem egyedül lenni, hisz rajta kívül senkim nem volt. Majd egy netes társkeresőn összeismerkedtem vkivel és elhagytam 6 év után az első szerelmem. A netessel együtt voltam 2,5 évig, szintén úgy hogy rajta kívül senkim nem volt. Majd az a kapcsolat nagyon rosszra fordult, bár itt egyéb okok miatt nem tudtam tőle szabadulni, de szerencsémre elhagyott. Akkor voltam a legboldogabb mellette nagyon szenvedtem, és szintén a nethez fordultam, mivel akkor sem volt senkim. Ott találtam egy férfit akivel nagyon jól el tudtunk beszélgetni, hónapokig beszélgettünk majd találkoztunk. Az első randi után tudtam, hogy végre "hazataláltam". 1,5 éve együtt vagyunk, és minden eddigi szenvedés megtérült. Továbbra sincs senkim rajta kívül, de így mostmár nem is vágyok másra. Közép és fősulit végigjártam barátok nélkül egy nagy szenvedés volt. De vége. Párra találtam aki kitölti az életem. Ne add fel a keresést, és te is meg fogod találni azt aki neked kell. Én nem vagyok a nagy barátságok híve, mivel sosem tapasztalatam ilyet, én a kapcsolatok egy biztos, kedves társ híve vagyok aki melletted van mindenben, és megcsókol, átölel. Nekem ez jelenti a világot, barátok nem hiányzonak. Sok sikert, és kitartást!

24L

2011. ápr. 26. 15:37

Hasznos számodra ez a válasz?

6/16 anonim

válasza:

Első vagyok, én is ilyen gonddal küzdök.

Vagyis vannak barátaim, de ők a párom barátainak barátnői, akikkel sok időt töltök együtt. Jól összemelegedtünk, de hiányoznak az igazi barátok.

Én a párom miatt költöztem idegen városba, messze a családomtól.

Most ráálltam a hobbi dologra :)

2011. ápr. 26. 15:37

Hasznos számodra ez a válasz?

7/16 anonim

válasza:

Nem vagy ezzel egyedül.

Járj el olyan helyekre, ahol hasonló gondolkodású emberekkel találkozhatsz. Akár egyedül is. Tudom, nehéz rávennie magát ilyenre az embernek, de néha megéri megtenni. Ha másért nem, azért mert legalább kimozdulsz.

Miért néztek ki korábban a többiek? Miben voltál más, mint az átlag?

2011. ápr. 26. 15:38

Hasznos számodra ez a válasz?

8/16 A kérdező kommentje:

"Járj el olyan helyekre, ahol hasonló gondolkodású emberekkel találkozhatsz." - De ilyenek hol a túróban vannak? Én mennék szívesen, de lövésem sincs...

Hát mindig más dolgok érdekeltek, mint a többieket például oviban folyton csak rajzoltam meg legóztam, a többiek meg sikongattak meg szaladgáltak, és így nem tudtunk egymással mit kezdeni... Se ők velem, se én velük... És valahogy ebből alakult ki az, hogy csúfolnak is, vagy nem tudom. Meghát visszaszólni se mertem ugyebár... És akkor ez folytatódott így később is, csak változtak a "témák", hogy kit mi érdekel, de köze nem volt egymáshoz a kettőnek soha.