Akiknek elviselhetetlenek a családtagjai: hogy kezelitek
őket?
Figyelt kérdés
Ha van egy vagy több olyan családtagotok, anya, apa, testvér, akit nem bírtok elviselni, esetleg rátok kényszerítik a családban a fekete bárány szerepét, hogy kezelitek? Hogy tartjátok kordában az indulatokat? Hogy kezelitek a gyakori veszekedéseket, nézeteltéréseket, esetleg a visszamaradott gondolkodású, szűklátókörű, fafejű, vagy önző, esetleg akaratos szülőket? Fiatal felnőttek érdekelnének elsősorban, 18-22 év közöttiek, akik kényszerűségből otthon laknak, pl. egyetem miatt. Lehet valamit tenni egyáltalán az elköltözésen kívül? Ha még évekig el kell őket viselni?
Az én apám alkoholista. Nem foglalkozom vele. Nem érdekel mit csinál. Nem szólok hozzá, nem beszélek vele, mintha nem is létezne. 20/L
2011. ápr. 25. 14:57
Hasznos számodra ez a válasz?
2/14 anonim válasza:
Én 34 vagyok és még otthon lakom. Értem mi a probléma, gyerekként kezelnek. Én pszihológiával próbáltam elérni hogy javuljon a helyzet. Arra gondolok, hogy nyugodt hangnemben elmondanám hogy mit érzek, és választ nem várnék, később átgondolják, változni fognak. Elmondanám azt is hogy szivem szerint elköltöznék, ezért és ezért. A szülők biztos elgondolkodnak, még akkor is ha hirtelen haragjukban mást mondanak.
2011. ápr. 25. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
3/14 anonim válasza:
A nővérem egy r.ibanc. Én ugy kezelem h nem beszélek vele,kivéve ha nagyon muszáj,de akkor is úgy ahogy megérdemli,mint a kutyával
2011. ápr. 25. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
4/14 anonim válasza:
14:57: mintha én lennék. Én is ezt teszem. Nekem már csak ő él, és még nem tudok jó ideig lépni, mert rajtam élősködik...
2011. ápr. 25. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
5/14 anonim válasza:
Nekem is a nővéremmel van bajom, szerencsére már nem lakik itthon. Ha jönnek a barátjával, legtöbbször a szobámban maradok, néha anyum kedvéért lemegyek. Ilyenkor próbálom elkerülni azt, hogy hozzá kelljen szólnom. Sokszor direktbe engem kérdez, ilyenkor egy szavas válasszal leépítem, nem keveredek vele vitába. Elég nehéz elviselni, de sajnos muszáj.
2011. ápr. 25. 15:07
Hasznos számodra ez a válasz?
6/14 A kérdező kommentje:
Akik nem írtak okot, pl a 2 nővéres, mi a gondotok velük?
2011. ápr. 25. 15:15
7/14 anonim válasza:
15.00
az h egy r.ibanc,nem lehet elviselni,lejáratja a családot. minden buliba hallra vedeli magát,és teszi magát a pasiknak.
Mivel hasonlítunk,volt h egy buliba azt mondta nekem egy pasi h menjek ki aztán cumizzam le,mert biztos olyan vagyok a tesóm
Anyám nem tud vele mit kezdeni,ha bezárja az ajtót,vagy nem engedi el,akkor kimászik az ablakon(földszinti lakás) és kipuposítja az ágyát h azt higyjük itthon van
2011. ápr. 25. 15:23
Hasznos számodra ez a válasz?
8/14 anonim válasza:
Én az ordítozásra vagyok labilis nem szoktam meghallgatni van h elmondom halkan h fejezze be ha nem teszi 2 pofonnal indítok.
Az mekkora hülyeség h 1 nőt nem lehet megütni. nem a francot ugyanolyan ember ha tudja h a férfi erőfölényben van minek hergeli? 70%ban ezért szoktak kapni a nők mert jár a szájuk feleslegesen. Utána megérdemlik.
21/F
2011. ápr. 25. 15:39
Hasznos számodra ez a válasz?
9/14 anonim válasza:
a 15:07-es vagyok. Nekem az a bajom a nővéremmel, hogy folyamatosan gerjeszti a vitát itthon. Anyumék sokat dolgoznak, mikor kisgyerekek voltunk sokszor voltunk nagyszülőknél. Ő a legidősebb unoka, így mindig el volt kényeztetve. Ha itthon volt valami (például ha rossz jegyet kapott, vagy ki kellett porszívózni) rögtön fenyegetőzni kezdett, hogy akkor ő most megy a nagyszülőkhöz. Két kezemen nem tudnám megszámolni, hányszor 'költözött el'. Persze végül mindig visszajött, mert mamáéknál nem voltak olyan jó körülmények, mint itthon. Nem volt net, számítógép és nem is nagyon engedték el szórakozni. Nem azt mondom, hogy tönkretette a gyerekkoromat, de sokszor rám és a másik nővéremre is kihatottak ezek a hisztik, sokszor volt feszültség. 18 évesen összeköltözött a barátjával, így kevesebbet találkozunk.(Egyébként én most vagyok 18.)
2011. ápr. 25. 16:06
Hasznos számodra ez a válasz?
10/14 anonim válasza:
21 éves lány vagyok. Én azt mondom, hogyha a helyzet olyan rossz, hogy gyakran kiborulsz tőle , nincs meg a mindennapi nyugalmad amire szükséged van ahhoz hogy teljesíts az iskolában vagy a munkahelyeden, csak az a megoldás hogy elköltözöl. Én 19 évesen költöztem egy másik városba otthonról és még ha nem is élek királyi körülmények között, a nyugalom számomra mindent megér.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!