Szerintetek érdemes lenne eldobni egy 5 éves kapcsolatot azért, mert nap mint nap idegesítenek a barátom családtagjai?
A kapcsolatunk viszonylag jól működik, persze vannak hullámvölgyek, de csak nálam! Soha nem tapasztaltam még azt az 5 év alatt, hogy barátom hullámvölgyben lenne, és kedvtelen lenne vagy látnám rajta hogy gondolkozik a kettőnk dolgain. Általában ránk, nőkre mondják azt, hogy nekünk soha semmi nem jó úgy ahogy van, mindig változtatni akarunk valamin, vagy mindig van olyan dolog ami nem tetszik (vagy csak kitaláljuk? ).
Nálam is így volt ez. Régebben, mikor még fiatalabb voltam, az zavart nagyon, hogy barátom sokat lóg a haverjaival. ( 1 hétből mondjuk 35 órát kb) Mindig hívtam mikor jön (jó max napi 2-3 szor) meg mondtam neki hogy többet legyen velem, csináljuk mi együtt valamit. Aztán elmúlt ez az érzés, de közben ő is egyre kevesebb időt tölt haverokkal, most meg sokat dolgozik vagy kedvtelésből szöszmötöl mindig valamivel. Aztán az idegesített hogy képtelen adni magára, elhanyagolja magát, miközbe én meg toppon akartam mindig lenni és ez oda vezetett hogy már nem működött a szex. Sokadjára megértette hogy neki is többet kell adni magára, jól kell kinézni mert még fiatal. Úgyhogy ezen is változtatott. A mostani dolog ami nagyon zavar az a családja. Egyszerűen úgy érzem, hogy nem akar semmit tenni annak érdekében, hogy jobb legyen a viszony köztem és a családja között. Még az első években amikor összejöttünk, volt olyan hogy meghívtak ebédre, megy meg egyszer olyan is volt, hogy együtt mentünk el strandra. De az utóbbi években úgy érzem magam mintha ki lennék zárva. Barátom köztem és az otthoniak között ingázik, de olyan nics hogy közös program. Sőt már-már a bunkóság határát súrolja a családja hogy velem viselkedik! Barátomon nem látom a törekvést pedig én már kértem rá, hogy ne zárjon ki az ő családi életéből, jah és az enyémben meg nem akar részt vennni!! Pl: őt felköszöntötte névnapján mamám is meg nagyapám is meg keresztszüleim, neki ez tök természetes dolog volt, de amikor az én mamámnak volt névnapja és kértem hogy jöjjön fel velünk ( kb 3 órát kellett volna rászánnia mert kicsit messzebb laktak) nem akart jönni, mert kitalálta hogy most kocsit kell mosnia vagy mit tudom én valamit. Szerintetek mi a megoldás erre a problémára? Nekem olyan rossz igy... :( Segítsetek, adjatok tanácsot.
válasza:
válasza: válasza:Nincs zökkenőmentes meg tökéletes kapcsolat, ha mindketten tudtok kompromisszumot kötni, nem hiszem, hogy ez akkora gáz lenne.
Amit megbeszéltek, azon ő igyekszik változtatni, ez máris ezerszer több, mint amit sok férfi belead egy kapcsolatba.
Azt írod, hogy eddig csak neked voltak ilyen hullámvölgyeid.
Akkor ő vagy nagyon szeret téged, és boldog veled, úgy ahogy vagy, vagy pedig magába folytja ezeket a problémákat.
Valami gond akad, megbeszélitek, megváltozik, és javul a helyzet. Egy teljesen átlagos, működőképes kapcsolatnak tűnik számomra.
Ha a szülei nem bírnak, és nem erőlteti senki a találkozásokat, azzal is együtt lehet élni.
De ha te így boldogtalan vagy, és neked ez nem megy, már nem szereted, ne nyúzzátok egymást fölöslegesen.
Csak arra készülj fel lelkiekben, hogy akárkivel jössz össze legközelebb, ott is pont így fog működni a dolog: tökéletes kapcsolat csak a mesében van.
Lehet, hogy pont ezért nem szeretne a családja sem több időt tölteni veled, mert neked soha semmi nem jó. :(
A családjának fogalma sincs arról, hogy nekem voltak olyan korszakaim amikor soha semmi nem volt jó (pl a barátokkal töltött sok idő stb...)
És én is attól tartok, hogy mi van hogyha szakítok, és a következő pasival is ugyanilyen problémák lesznek és majd visszasírom az előzőt?? Ezért szeretném ha tapasztalataitokat leírnátok és tanácsot adnátok.
válasza:Szerintem ezek miatt nem feltétlenül kell szakítanod vele.
Csak a saját helyzetemet tudom felhozni példának:
Nálunk is ugyanez a probléma még mindig, pedig már 8 éve vagyunk együtt.
Pl. Karácsonykor mindig viszünk anyósomnak és apósomnak is ajándékot a férjemmel, és ennyi. Mert miután átadtuk, ők csak bárgyún mosolyognak az asztalnál ülve, mintha ez járna nekik. Ugyanakkor a férjem is kap az én családomtól minden alkalomra ajándékot, sőt még néha pénzt is, viszont én az ő családjától soha semmit!
Régebben engem is zavartak a haverjai, később ugyanígy a családja, mert eléggé "fura" figurák, az anyja mindig elhordott mindennek szemtől szembe, az apját a világon semmi nem érdekli.
Soha nem akartam elválasztani a családjától, de amikor már komolyabban érdekeltem őt, - olyan 4-5 évvel ezelőtt-, akkor hozzánk költözött, majd nem sokkal később összeházasodtunk. Ezzel megoldódott a probléma.
Egy dologra egyébként majd később Te is rá fogsz jönni, hogy néhány dolog, ami nekünk nőknek életbevágóan fontos, az a férfiak számára csak sokadik a sorban, vagy csak simán tojnak rá.
Sajnos ez van!
válasza:Érdekes, de nekem az jött ki ebből az egészből, hogy a kapcsolatotok kifáradt. Már nem te vagy számára a legelső, már nem töri magát érted. Valahogy fontosabb lett számára minden más. Szeret még, meg minden, de már elszürkült a dolgok kettőtök között. Normális esetben ez egy házasság 10. éve körül szokott előfordulni, de ti még házasok se vagytok.
A megoldás mi lenne? Tényleg kár azért az 5 évért, de akkor viszont választanod kell: Vagy teret adsz egy új kapcsolatnak az életedben, úgy, hogy ezt a mostanit lezárod, vagy marad ez a mostani langyoskás, kicsit megfáradt kapcsolat. Neked kell döntened!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!