Hogy lehettem ilyen szerencsétlen, hogy egy ilyen családba születtem bele?
A szüleim egyfolytában azzal cseszegetnek, hogy úgysem lesz belőlem semmi, hajléktalan leszek és hogy készüljek, 18 éves korom után mehetek amerre akarok ja és a továbbtanulásomat nem támogatják, mert nem fognak 3-4-5 éven keresztül azért pénzelni, hogy utána ne legyen belőlem senki.
(Hozzáteszem, a jegyeim jók, 11.-es vagyok a környék egyik legnívósabb gimnáziumában a félévi átlagom 4,8 lett; németből 10. év végén tettem előrehozott érettségit és nyelvvizsgát, angolból most készülök ugyanerre. Orvosnak készülök, ami szerintem nem egy olyan szakma, ami felesleges lenne és amivel a híd alá kerülnék, na mindegy..)
Egyfolytában megkapom, hogy semmire nem való meg hasznavehetetlen vagyok, hogy olyan, mintha nem is lennék, mert még ők megszakítják magukat a munkában, addig én semmit nem csinálok. Nem lehet nekik megmagyarázni, hogy a tanulás is lehet éppen olyan kemény munka, mint amit ők csinálnak - egyszerűen nem tudják felfogni, hogy annak aki állami támogatás alatt akar az orvosira bekerülni, annak annyit kell tanulnia amennyit csak tud.
Persze a házimunkában igyekszem segíteni, amikor csak alkalmam van rá próbálok a hasznukra lenni, de azért néha tanulni is kell..
Nem vagyok az a bulizós típus, havonta egyszer-kétszer járok el a barátaimmal bulizni vagy néha-néha becsúszik egy mozi is. Persze ezelőtt is kapok egy kiadós fejmosást, hogy a csavargás megy, az otthoni segítség meg a tanulás nem stb stb.
Egyszerűen nem tudom hogyan kellene kezelnem ezt a helyzetet, nem tudok olyat csinálni, ami nekik jó lenne.. :(





Hasonló cipőben vagyok...k*va nehéz az életem, többször fontolgattam az öngyilkosságot is, de a szüleim még inkább megnehezítik a helyzetemet, vagyis leginkább apám. Olyanokat mond, hogy egy Down-kóros, béna gyerekben több örömét lelik a szülei, mint bennem, egy idegbeteg ember.....
Úgy, hogy annyit ártottam neki,hogy a suliban (és mindenhol máshol) rám irányított csúfolások tönkretettek, és nincs kedvem mindenkivel jópofizni. Főleg nem vele...aki legfeljebb a jegyeimről érdeklődik.
Na,mindegy..
A te szüleid is úgy látszik, olyanok, akik egyáltalán nem valóak arra, hogy gyereket neveljenek(már ha tényleg ilyeneket mondanak, a 4,8-as átlag mellett......)
Ne foglalkozz velük, tégy úgy mindig, ahogy neked jól esik.
Mit foglalkoznak a szüleid? Gondolom, fizikai munkások......Ezt imádom, mikor a szülők maguk kib*ott nagy senkik, de a gyereknél semmi se jó....Szerintem, a legtöbb szülő örülne, ha ilyen gyerekük lehetne, mint amilyen te vagy.
Kitartást kívánok Neked :) és ne add fel az álmaidat :) én sem fogom:)





ott az igazság,h "ha szegények lennénk,máshogy csinálnám" mivel nem akarnak-jogosan-támogatni,akkor igenis félre kell tenned. és ha te úgy érzed h jogod van kibulizni a sok tanulást,és nem várhatják el tőled h még melózz is-pedig nagyon sok szegény gyerek megteszi h elérhesse amit szeretne-akkor te miért is várod el h majd évekig még eltartanak?
ne is haragudj,de a te hozzáállásoddal van baj. megértem h nem esik jól amiket mondanak,de nyilván dolgoztak-dolgoznak épp eleget h mindened meglegyen és megrettentek,h vajon miből tartanak el addig amig orvosira jársz-ami vagy 10év mire tényleg lesz belőled valami.és nem azért mert hülye vagy hanem mert ennyi idő kell. vagy nég több. akit én ismerek,12 évig tanult,rezidenskedett meg ami kellett,mire ténylegesen orvos lett és praktizálhatott. ezt akármeilyenek is a szüleid,nem várhatod el h egyedül oldják meg neked.
és sztem féltenek,h megy a rengeteg idő,pénz és ha mégsem jön össze akkor mi lesz veled? nyilván örülnének ha a saját lábadra állnál valamennyire.
ha nagyon jó agyú vagy,akkor nem kottyan meg a munka sem a tanulás mellett.










na azért tartunk itt mert a kis sz.arházi csipszarok szerint a fizikai munka büdös,és aki azt végzi,az egy senki.
te vagy egy nagy SENKI,a szüleidnek igazuk van h nincs örömük benned





OFF
Második válaszoló, elég érdekes a világnézeted, sajnállak érte, remélem neked nincsen gyereked és amíg ilyen a gondolkodásod addig nem is lesz.
ON
Kedves Kérdező, nagyon nagyon sajnálom, hogy így alakult az életed :( de tudod a családját sajnos nem tudja megválogatni az ember.
Nekem Anyukám volt ilyen helyzetben, igaz őt a tetvére cukkolta egyfolytában azzal, hogy úgyis csak egy senki lesz belőle.. Anya egy saját vállalkozást vezet elég nagy sikerrel. :]
Szóval ne add fel soha! Hidd el, a szüleid fognak még tőled bocsánatot kérni azokért, amiket mondtak és azokért amiket (nem) tettek.
Én is csak azt tudom tanácsolni, hogy tanulj tanulj és mutasd meg nekik mire vagy képes!
Bár mindenféle anyagi támogatás nélkül azért ez meglehetősen nehézkes lesz.. Nincsen esetleg a rokonságban valaki (keresztszülők, nagynéni-nagybácsi) aki tudna valamilyen kis támogatást, segítséget nyújtani?





68%-os gondolom a saját elcseszett élete miatti frusztráltságát vezeti le a kérdezőn.
Kedves 68%-os, te mivel foglalkozol?










Árulja már el nekem valaki, hogy miért jogos az, hogy nem támogatják a szülők a gyereket, ha megtehetnék????
Senki nem nézte le a fizikai munkásokat, rájuk és épp úgy szükség van, de ha a kérdező nem fizikai munkás, hanem orvos szeretne lenni, akkor nem fizikai munkásnak kell tanulnia, hanem orvosnak. Orvoshiány van ráadásul és ápolóhiány, szóval egyáltalán nem rossz szakmát választott. Mindenkinek azt kell csinálnia, amit szeretne + amihez adottak a képességei. A kérdező jó tanuló, ergo esélyes az orvosira, akkor meg???
Próbáljátok már meg azt csinálni, amit utáltok, meglátjuk hogy fog menni.
Köszönöm a normális, ösztönző válaszokat!
Nem mondhatnám, hogy halálra dolgozzák magukat, anyukám óvónő, apa pedig egy bankban dolgozik.
Egyáltalán nem arról van szó, hogy élősködök rajtuk, 15 éves korom óta folyamatosan vállalok nyári munkákat is, de nem értem, mire ez a nagy szemétség velem szemben.
Az igényeim nem nagyok, nem várom el, hogy márkás cuccokat vegyenek nekem, ugyanúgy vásárolok egy turkálóban is mindenféle szégyenérzet nélkül, ha arról van szó. Nem tartok igényt 120 ezer forintos táskákra és nem kezdek el hisztizni, ha kijön az új iPhone4, hogy nekem az igenis kell. Tisztában vagyok azzal, hogy -habár a szüleim jól keresnek- véges a fizetés és betartom a korlátokat.
A havi 1-2 alkalommal azt hiszem nem kérek sokat, tekintve, hogy ők negyedévente 3 napos wellneshétvégére mennek. (és igen, itt most lehet jönni azzal, hogy azt a pénzt ők keresik meg, de akkor sem érzem jogosnak)
A családban támogatásra nem igazán számíthatok, anyukám részéről a nagyszülők már nem élnek, a testvérével nem tartjuk a kapcsolatot. Apukám szülei kb ugyanazon a véleményen vannak, mint a fiuk, így esélytelen..





Nagyon az az érzésem, hogy a szüleid valamilyen saját kudarcukat vezetik le rajtad. Tervezett gyerek voltál?
Esetleg ők nem vitték sokra és inkább lefelé húznak, nehogy több legyél, mint ők?
Mivel foglalkoznak, mennyire van rendben az életük (munkájuk, kettejük kapcsolata, barátok, stb)?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!