Hiszem, hogy nem vagyok szerethető. Igazam van? Normális vagyok?

Ha tényleg okos lennél, tudnád mi az utad a boldogsághoz, és hogy mennyire nem a smink meg a napszemcsi számít.

De 18 vagy, olyankor nem a legértelmesebb gondolatok születnek az emberben... Valószínű kinövöd, de főleg akkor, ha te is úgy gondolod, változnod kell.

23/L

"Ha tényleg okos lennél, tudnád mi az utad a boldogsághoz" – tehát aki boldogtalan (pl. mert pszichés gondjai vannak), az tuti buta, de aki intelligens, az előbb vagy utóbb csakis boldog lehet

Háttt...

Azaz védjétek az embert amikor a szerette kórházban van kitudja mikor hal meg míg ő arra gondol ki fogja őt pénzelni...

észnél vagytok? rá egy nagy pofon férne meg kicsit magába kéne néznie nem csak ülni és vakargatni a f.ütyit h mi lesz csúnya vagyok..... Álj talpra! Gondolkodj! Ugyanolyan értékes vagy mint más,de ne a szépséggel legyél szép meg a drágábbnál drágább dolgokkal. Hanem az a lényeg hogy megbecsüld azt ami van, amit adtak neked! És inkább a szeretetre is koncentrálni,vagy arra hogy mi az érték benned. Mert benned is van, csak nem akarod észrevenni. Csak bemeséled magadnak hogy ocsmány vagy.

MINDEN AGYBAN DŐL EL !

Nem hiszem hogy pszichológushoz meg egyéb agydokihoz kéne járnod. Egyszerűen csak meg kell erőszakolni magad, hogy igen is te értelmes ember vagy, te is úgy, mint a többi. Csak éppen nem használod ki. Én is sírtam 15 évesen hogy szegények vagyunk, nincsen új ruhára pénz, suliba meg mindenki divatos, nem lehet kutyám, vagy éppen részegen ütnek vágnak a házban mindent. de valahogy még is talpra álltam, leszartam. Miért? mert rájöttem hogy én irányítom magam és nem az élet vagy a körülmény irányít engem.. Mi az hogy megérdemled a drága dolgokat és kitudja mikor halsz meg? Ha így fogod fel aranyapám senkid se marad csak a kihasználásra leszel jó,mert amint észrevettem elég naiv és önfejű vagy...

Ne vedd sértésnek amit írtam, pusztán csak zavart az is hogy azokat pontozzák le akik kerek perec elmondták mi a szitu..de igaz! azzal sokat fog érni a lány, ha itt babusgatjátok..

Én nem a pszichológiai, pszichiátriai esetekről beszéltem. Egy normális okos ember, tudja hogy nem csak és kizárólag a pénz az út a boldogsághoz, hanem a család, szeretet, barátok, akikkel sok új élményt élhetsz át, akikkel jót-rosszat megoszthatsz.

És nem vagyok teljesen idealista, tudom hogy a pénznek mekkora szerepe van manapság.

A lényeg, hogy az önmagában mégsem elég, és elég sekélyes az az ember a szememben, aki úgy gondolja, hogy igen. Vagyis a kérdező. Erre írtam, hogyha okos lenne, tudná hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy azt most hiszi.

Szoktál beszélgetni amúgy valakivel? Olyan valakire gondolok akiben megbizol és értelmesen áll hozzá a dolgokhoz. Azt gondolom, hogy a szeretetlenség és a nevelés hatása ez! nyugodtan pontozzatok le és hülyézzétek az embert.....sajnos akkoris ez van.

Igaza van annak aki azt mondja, hogy minden fejben dől el, mégis azt mondom, hogy itt egy lány segítséget kért és segíteni kellene! Talán jobb lenne ha ő is a "divat szerint" fogna egy pisztolyt és kinyirná a fél osztályt? szerintem meg pont hogy örülni kéne: na végre megjött az esze és tanácsot kér!

kérdező írj privit ha gondolod mert szivesen beszélgetnék veled, érdekel hogy mi van veled!

Nem olvastam el az összes választ, csak párat, de nem vagyok kíváncsi senki ítélkező dührohamára és ámokfutására.

A kérdésed alapján én úgy ítélem meg, hogy elindultál. Felismertél egy nagy hibádat és változtatni akarsz.

Nekem az jött át a soraidból, hogy talán gyerekkorodban nem kaphattál elég figyelmet, szeretetet, így ezt - tudat alatt - úgy érzed, magadnak kell megoldanod, kompenzálnod.

A probléma gyökereit kellene kikutatni. Édesapád hogy bánt veled, hogy nem tartod érdemesültnek arra, hogy meglátogassad a kórházban? (Többiek, erre nem gondoltatok?) Dr Susan Forward Mérgező szülők című könyvében pont ezt a témát boncolgatja, amikor egy fejlődésben lévő gyermeki lélek olyan traumákon megy át, amit aztán stigmaként hordoz magán még felnőttként is. Ha megvan a válasz a fentiekre, akkor érdemes konfrontálódni a szülőkkel és - tapintatosan, nem friss infarktus után - szembesíteni őket azzal, hogy kiskorodban milyen sérüléseket okoztak és a mai napig fenntartják a "mérgezést" és szeretnéd, ha átértékelnétek a kapcsolatotokat. Elképzelhető, hogy egy pszichológus is tudna rajtad segíteni, ha őszintén elmondanád a gondjaidat. Ha antiszociális személyiségzavarban szenvedsz, az sem veszett fejsze, pszichiáter kell hozzá. Bár a te esetedben ezt nem tartom valószínűnek, mert akkor nem kértél volna - itt - segítséget. És ne utáld, ne marcangold magad! Ne írd, hogy nem vagy szeretnivaló, mert ezzel csak elmélyíted a bajt. A hibák arra valók, hogy kijavítsuk őket és tanuljunk belőlük. Sok sikert a fejlődéshez. Őszintén drukkolok neked.

van egy ilyen betegség, h szociopata. az ilyen emberek teljesen érzéketlenek más bajai iránt, nem képesek mély érzelmekre. A volt barátom ilyen volt...előfordulhat, h te is ilyen vagy. sztem egyedül ezen nem lehet "változtatni"...exem is próbálta, de nem volt képes engem szeretni, mostani b.nőjét sem tudja.

Talán szakember, pszichiáter tudna neked segíteni, ha tényleg komolyan szeretnél más lenni.

egyébként én szintén hasonlóan vagyok - bár én egyes emberekkel szemben képed vok mély érzelmekre, sé szépnek okosnak tartom magam, de u.azt érzem, h szerethetetlen vok.

egyszerűen senki nem szeretett: az exeim csak a pénzért, szexért jártak velem (hátránya, h pénzesek a szülők), a szüleim közölték egyszer, h nem is vártak, csak 1 baleset következménye vok, pénzzel éreztetik a "szeretetüket" - mivel soha nem kaptam, nem is tudom, h adjak szeretetet.

Nem merem kimondani, h szeretlek, ha arra kerül a sor, m azt kapom, h "á ja, énis bírlak" v. vmi ilyet, ami Nem takarja a szeretet fogalmát, csak az van benne, h "elvisellek, m szép vagy, m mehetek veled wellnessbe, m lehet veled villogni" -ez nem szeretet. :S

arra gondoltam, nyáron elmegyek nyaralni v.mi kempingbe, v. nomád körülmények közé, és nem árulom el, mennyi pénzem van, + nem foglalkozok sokat a külsőmmel (nehéz lesz, m hozzászoktam, de kipróbálom) és talán így szerzek majd barátokat - majd kiderül.