Hiszem, hogy nem vagyok szerethető. Igazam van? Normális vagyok?

Szépnek, csinosnak és okosnak gondolom magam, ezzel nincs is baj. Szerintem elég különleges is vagyok. Magamra, a külsőmre nem sajnálok semmi pénzt - egyszerűen szeretem önmagam, megérdemlem a drága dolgokat, és hát ki tudja mikor halok meg.... Közben pedig mást képtelen vagyok szeretni. Nem kötődöm egyetlen emberhez sem - családom, barátnőim, barátaim. A minap édesapám infartust kapott. Miután megtudtam napokig be se mentem hozzá a kórházba, mert egyszerűen nem érdekelt. Az egyetlen dolog, ami nagyon is izgatott az volt, hogy ezután vajon kitől kapok pénzt, ha esetleg nem jönne rendbe... Mindenben és mindenkiben a pénzt látom, hogy azon aztán csinosítgathassam a megjelenésem.

Tisztában vagyok vele, hogy egy ocsmány lény vagyok. Nem vagyok szerethető. A barátomban sem bízom, pontosan azért, mert erősen kétlem, hogy szeret.

18/L