A legtöbb nő miért a férfiakat okolja a saját boldogtalanságaként? Miért egy férfitől várják a boldogságot miközben magukat sem szeretik?

""En nem szoktam panaszkodni, de a férjem az csakis abból àll ki, hogy sajnàltatja magàt és panaszkodik. Hiàba mondom neki, hogy egy igazi férfira nem vall ez, pedig én sokkal nagyobb terhet cipelek. Még sem panaszkodom," DE, PANASZKODSZ. Te is, mindenki. De mint mindenki más, Te is abban a hitben élsz, hogy nem szoktál. Ez is panasz volt a részemről.."

Szerintem az előző válaszoló nem panaszkodott.

Csak elmondta, hogy sok nehézség van az életében.

Az, ha elmondom, hogy mi a bajom, az nem panaszkodás, csak tényközlés. Mert az élet nem mindig könnyű, vannak nehézségek.

Az a panaszkodás, aki folyton ugyanazt ismételgeti. Elmegy azok mellett adolgok mellett, amik jobbá tehetnék az életét, és bele van ragadva abba, hogy "jaj de rossz ez vagy az."

Ez panaszkodás.

Meg az is panaszkodás, ha valaki megkeresi minden dologban a rosszat, azt kiemeli, és azon rögeszmél. Vagy, ha elrontja a másik örömét, mert keres valami kellemetlen kérdést, vagy mondatot, amivel elbizonytalanítja az illetőt. Így ez olyan, mintha felhívn egy panaszkodás-keringőre.

Szerintem ilyen egy panaszkodó ember. Aki terméketlenül és vég nélkül nyafog, és a rosszat látja meg mindenben. És benne dagonyázik az önsajnálatban.

Az még nem panaszkodás, ha valaki közli, hogy most nehéz helyzetben van. Csak ne legyen belőle fél órás nyafogós monológ.

Én megismertem a páromat x kilóval, amikor leadtam 15 kilót, akkor azzal jött, hogy még fogynom kéne még 10 kilót.

Most sikerült egy kicsit vissza híznom, erre megint jön, hogy fogynom kellene... Szerettem magam addig, amíg régen az x kilómmal elfogadott de most úgy érzem, hogy nem fogad el, pedig nem vékonyan ismert meg, nem a vékonyabbik énembe szeretett bele. Nem a páromat hibáztatom, csak rosszul esik pl ez.

Ellenbe a párom előszeretettel szeret engem előkapni, s a fejemre olvasni, hogy sok mindent énmiattam vállalt be, pedig én nem kértem, de ő örömet akart okozni nekem.

Felemlegeti, hogy én miattam tűr el sok mindent, pedig én csak boldognak szeretném látni, nem kértem, hogy mindent tűrjön el. Amikor nekem gondjaim vannak, akkor jól esne, hogy átölelne, de mivel neki állandóan rossz kedve van(akkor is ölelném őt, de akkor kimondottan nem akar senkit sem látni)s így meg csak lógatom az orromat, ha megkérdezi, hogy mi a baj, még régen még mondtam is, de mivel neki rossz kedve van, ilyenkor veszekedést generált, s még jobban felidegesítettem magam. Így már ott tartunk, ha rossz kedvem van, nem mondom neki, bár ez zavarja őt, de már nem akarok veszekedni, nyugalmat akarok, én is ő is.

S igen, ő szokott nyavajogni, hogy mindennek én vagyok az oka, mindent én miattam vállalt be, majd később bocsánatot kér, hogy nem akart megbántani, s elnézést kér, hogy agresszívebb, ordítozósabb, sok stressz éri, remélhetőleg nem sokáig.

Még viselem, mondta, hogy 3 hónap múlva megváltozik minden, de ha utána nem változik semmi sem, akkor megyek haza.

"Én megismertem a páromat x kilóval, amikor leadtam 15 kilót, akkor azzal jött, hogy még fogynom kéne még 10 kilót."

"Szerettem magam addig, amíg régen az x kilómmal elfogadott de most úgy érzem, hogy nem fogad el, pedig nem vékonyan ismert meg, nem a vékonyabbik énembe szeretett bele."

Ez csak nekem teljesen ellentmondásos?

14:50, 84%-ban hasznos válaszokat ad. Igazad van!

A férfiak állandóan panaszkodnak! Nekem is az exem állandóan panaszkodott, pedig nem volt oka rá, mert úgy elkényeztették a szülei, mindene megvolt.

Kérdező: ha hallasz nőket panaszkodni, annak sokszor oka van. Egy nő sokkal többet dolgozik, kevesebb bérért, sőt otthon semmiért, szexuális problémák, párkapcsolati problémák, léphetetlen állapot x gyerek mellett, önző férj...stb. Rohadt nehéz nőnek lenni mindig és mindenhol.Persze hogy kiadják magukból különben a gyogyón kötnének ki.

Kb. fél éve szültem, sajna sok komplikációval, amik miatt teljesen leromlott az életminôségem. Próbálok erôs lenni és visszaszerezni önmagamat hogy újra "hasznos tagja legyek a társadalomnak" :) De elég sokat panaszkodom közben. Mert nô vagyok és úgy dolgozom fel, hogy elmesélem, mi bánt.

A párom tündéri és ezer dolgot vállal, de néha már átcsap mártírba, hiába kérem, hogy néha lassítson - olyankor olyan, mintha nem értékelném, pedig igyekszem sokszor dícsérni.

Szóval nehéz ügy ez és én utálom az ilyen érzelmi játszmákat. Mert úgy érzem jogom is van panaszkodni, meg nem is. Ha arra gondolok, én milyen voltam régen, elönt az önsajnálat és a tehetetlenség dühe. Aztán a másik percben elszégyellem magam, mert milyen szeretô kis családom van, és ez milyen keveseknek adatik meg (ahogy látom a panaszokból). És akkor arra gondolok, hogy "Istenem, de fárasztó lehetek"...

Szerintem a média sugallja azt, hogy úgy lehetsz boldog, ha van pénz, jó külső, jó munka, csinos/menő pár + szerelem, kocsi, később gyerek. Na most mindegyik egyszerre nem jön össze, és akkor tök meg vagyunk róla győződve, hogy boldogtalanok vagyunk.

Ennyi.

Baromi egyszerű, meg is válaszoltad. Mert nem önmagukban keresik a boldogságot, hanem másban.

Ráadásul mások is megerősítik ezt bennük. Párkapcsolat = boldogság; egyedüllét = boldogtalanság. Pedig ez egy cseppet sem igaz. Amíg párkapcsolatban vannak, lehet, hogy boldogok, de amint elmúlik, és egyedül maradnak, újra boldogtalanok a következő párkapcsolatig. Ezzel tulajdonképpen csak a tüneteket kezelik, az okot nem szüntetik meg.

Szerintem mindenkinek többet kellene törődnie saját magával. Minőségi törődés, amikor elvonulnak, és elgondolkodnak magukról, az élet kis és nagy dolgairól.

Hasonlóan kellene, mint a repülőkön, amikor mondják, hogy veszély esetén előbb magadra tedd fel az oxigénmaszkot, aztán segíts a többieknek.

23/L

Sziasztok!

Nekem a kérdésről legelőször Csernus Imre a Nő című könyve jutott eszembe. :) Nő vagyok, bevallom én is panaszkodtam sokszor régebben, aztán elolvastam ezt a könyvet. Számomra hihetetlen tanulságos volt.

Jó páran megválaszolták előttem már a kérdést. Valóban az emberek nem magukban keresik a boldogságot, hanem másoktól várjak el. Itt már hatalmasat hibáznak.

A kérdés valóban mindkét nemnél helytálló, de a nők nagyobb része szokott abba belecsúszni, hogy alárendeli magát a másik félnek. Kizárólag a másik létezik számára. Természetesen a férfiak azt hiszik(nem rosszindulat), hogy a Párjuk így boldog. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát alapon....

Tehát mi lenne a megoldás? Tenni kéne magunkért kedves hölgytársak. :) Ha valami nem tetszik esetleg, akkor azt igenis a másik tudtára kell adni. A lényeg a stílus!!!! Ha túl sokat nyel az ember, persze, hogy egyszer csak kiömlik minden, és üvöltve közöljük a másikkal mi a baj. Ezt nem kellene megvárni.

A másik, hogy ha azt látnám a Páromon, hogy rögtön támadással reagál a felvetéseimre tuti elhagytam volna. Nincs értelme ülni a "meleg sz.rban, ami büdös". Ez volt a kedvenc hasonlatom a könyvből. hiszen lehet hogy két méterrel arrébb nincs büdös, na de meleg sincs. Így sokan boldogan tespednek bele a fent említett kakába.

Talán aki sokat panaszkodik, az valóban nem érett érzelmileg egy kapcsolatra. Felnőttként nem zúdíthatjuk a felelősséget mindenért más nyakába. Nekünk kéne érte felelni.

Nekem is voltak nehezebb kapcsolataim, de egyiket sem bánom, tanultam belőlük. :) Ma már tudom mit csináltam akkor én rosszul. Azok a kapcsolatok kellettek hozzá, hogy a mostanit tudjam értékelni. Most hálisten egy csodálatos kapcsolatom van, amiben mindent meg tudunk beszélni. Azt szoktam erre mondani, hogy odafent nagyon szerethetnek engem, hiszen végre küldtek egy Angyalt mellém. :) Sőt....azóta küldtek még egyet! Itt van a mi kis angyalkánk 33 hete a pocakomban. Szóval nincs miért panaszkodnom.

Persze ez sokaknak nem tetszik. Sokszor hallottam már én is, hogy na majd csak figyeld meg... minden kapcsolat így kezdődik, de majd később... Ezek nyilván rosszul esnek. Amikor pocakos lettem, akkor is a Páromat sajnálták, hogy szegény...biztos kap hideget meleget. Pedig semmilyen problémát nem okozott nálunk ez sem. Arról nem is beszélve, mikor a hűségről van szó, a kedvesebb emberfajta jön azonnal azzal, hogy: Te csak hiszed, hogy hűséges... Hát ez van ilyenek az emberek! Ettől mi még boldogok vagyunk!

Bocsi hosszú lett!

30/N

könnyebb elviselni a valóságot ha van kit okolni a saját hibáidért.

anyu pont ez csinálja apuért. anyu gyakran szokott pénzt lopni mindenkitől. mikor utoljára eltűnt /nagy összeg/ megkérdeztem h tud-e róla valamit. aztmondta nem. nah akk nem rám volt megsértődve hanem apura.