A legtöbb nő miért a férfiakat okolja a saját boldogtalanságaként? Miért egy férfitől várják a boldogságot miközben magukat sem szeretik?

Ezt én sem értem.. a kapcsolatfüggéshez lehet némi köze. Az illető nem lép ki egy rossz kapcsolatból, ami nem teszi boldoggá, mert nem tudna utána mit kezdeni magával. És ezért igyekszik megváltoztatni a férfit, a kudarcokért pedig őt okolja.. Holott két felnőtt ember vagy összeillik, vagy nem, változni pedig egyik sem tud hosszú távon. Nem úgy megy, hogy "mától kezdve figyelmes/kedves/okos vagyok!"

Mindenki a maga boldogságáért felel, és csakis egyedül érheti el azt. Aki mástól várja, az érzelmileg függő, nem meri a saját kezébe venni az életét, mert nem bízik magában.

Nàlam pontosan az van, hogy a férjem egyàltalàn nem ismeri fel a hibàit. Bàr mi van csakis az én hibàm. Amiben neki kellene vàltoznia, azt ràm hàritja.

Ugyanakkor én tisztàban vagyok a sajàt hibàimmal, és azt hiszem sok mindent tettem a férjem érdekében, csakis az érdekelt, hogy neki nyugalma legyen. Magamra sohasem gondoltam.

Szerintem nem csak nők csinálják ezt, de általános az biztos.

De a nők azok nyafogósabbak, és jobban szeretnek panaszkodni.

Meg úgy látom, divat is panaszkodni.

Már köztünk fiatalok között is, "sokat kell tanulnom, pocsék a munkám, bunkó a főnököm", és a többi...

Mindig azon gondolkodom, hogy ha most ez van, milyenek lesznek 20 év múlva.

Szerintem ez egy rossz beidegződés, de furcsa, mert, ha jól vagy, és mondod is, meg látszik is, akkor sokan belekötnek, és megpróbálnak lehúzni, pofákat vágnak stb...

Én mikor pár éve elkezdtem edzeni, tornázni, és látványosan csinosodtam nagyon sokan csak a szájukat húzták, és azt mondták fanyalogva "Neked erre van időd?"

És ez csak egy példa. Barátnőm imád festeni, gyönyörűek a képei, ez a hobbija. Mi a reakció? "Na, de ebből nem lehet megélni."

Szóval ez egy általános tünet manapság, hogy ha kell, ha nem mindenki csak a rosszat mondja.

Szerintem azért nyavajognak a nők, mert egyrész ez valahol divat is, ha megnézitek sok női társalgás ezen a vonalon épül fel: kinek mi a baja. Párjával, főnökével, munkájával stb...Panaszkodnak, nyafognak, aztán hazamennek.

Másrészt meg azért várják, hogy más tegye őket boldoggá, mert fogalmuk sincs róla, hogy ők kicsodák, vagy mit akarnak, vagy mi lenne, ami lelkesítené őket, és nincs is bátorságuk utána járni. Úgyhogy mástól várják azt, hogy őket boldoggá tegye.

Van egy jó mondás, nem tudom, hogy pontosan idézem-e: "Nem lehet szórakoztatni azokat, akik önmagukat unják."