Miben különbözik az az éned amilyen otthon vagy a családoddal, illetve amit a külvilág felé mutatsz?

én hagyom a szülőket a maguk bajával

az iskola meg egy olyan amit túlélek ugyhogy ott se szolalok meg mert minek.

Kb hasonlóan éreztem olyan 20-23 éves koromig. Addig azt hittem mindig ilyen leszek, de most már kijelenthetem:

TÁRSASÁGFÜGGŐ, hogy éppen csendes és alkalmazkodó vagyok, vagy be nem áll a szám és dirigálok.

Elég nagy szélsőségek is előfordulhatnak, az is lényeges, hogy mennyire ismerem a többieket, mekkora a társaság, stb.

Általános és középiskolás koromban teljesen visszahúzódó voltam. Meg akkor annyi a nagyszájú kiközösítő osztálytárs, hogy mégha éppen engem nem is utálnak, mégis nehezebb megnyilvánulni. Aztán fősulin annyira más típusú emberek vettek körül, hogy teljesen jól éreztem magam, és nagyjából kinyílt nekem is a csípám úgy társaságban is.

Alapvetően ma is csendesebb vagyok, de ha barátságos embereket érez köröttem, akkor lököm a hülyeséget... :-)

Emiatt még néha kétszínűnek is érzem magam, mert én azt vettem észre, hogy a viselkedésem mindig hasonlít valamennyire a társaságéhoz/beszélgetőpartneréhez. Máskor meg annak megfelelő, hogy mit várhat el vajon. De ez nem tudatos, csak időnként észreveszem magamon, és ez azért valamilyen szinten zavar, ha figyelmeztetnem kell magam, hogy ne az elvárásokat nézzem.

Otthon a legjobb. Tesómmal tudok a legnyíltabb lenni, látszik is, mert vele már hazaérkezés után 20 perccel sírva röhögünk valamin.

Magamon egyébként azt figyeltem meg, hogy legbelül azt próbálom elkerülni, hogy hülyének állítsam be magam, nehogy valami bamba idiótának nézzenek. Tesómnál ez például egyáltalán nem bír érdekelni, leülök mellé és beszélek, nem zavar, ha hülyének néz. Róla tudom, hogy sosem fog igazán szerencsétlen bénának tartani. Másban meg nem bízom ennyire.

A férjem ilyen:)

Mindenki mondta,hogy ilyen kis csendes,nem nyit mások felé..

Ez igaz is,meg nem is...

Ugyanis velünk,a családdal nagyon is kommunikatív,beszél eleget,aranyos,mindég meghallgatom a véleményét!Tény,hogy hülyrséget össze-vissza sosem beszél!

De pl.idegenekkel nem kommunikál.Vagy nagyon keveset!

Főképp még otthon maszekul dolgozott és szinte csak a szüleivel beszélt még zárkózotabb volt!

Most amióta munkahelyen van valahogy megnyílt jobban,aminek én igen örülök:)

én is ilyen vagyok csak azzal a különbséggel, hogy miután már megismertem a társaságot felngedek és kinyílok.

érdekes amúgy amit a pasiról írsz, én a férjemmel első perctől nyitottan viselkedek, csacsogtam neki ezerrel még mikor csak 1 órája mutattak be minket...

ha nem tudsz majd megnyílni a fiúd előtt, nyilván nem ő lesz az igazi ;)

Suliban én gyerkes voltam és sok hülyeséget mondtam(emiatt sokan le is oltottak),de otthon komoly és visszahúzódobb.Most dolgozom,de annyiban változott, h. nyitott vagyok és mindenről tudok beszélni és mindent megmondok megkérdezek(lehet hülyeséget is,mert ritkán gondolkozok mielött megszólalnék :-)

Otthon nem sokat beszélek a szüleimmel és többnyire csak kajáért megyek le v. néha takarítani.