Mennyi időbe telt mire válás/szakítás után talpra álltatok és új kapcsolat felé nyitni kezdtetek?

Olyan háromnegyed év kb. ,mostanra már több mint egy év eltelt, és legalább már nem fáj.

Ne aggódj! - gondold azt, hogy mégsem az igazi volt, különben veled marad :)

Találsz jobbat!

Sajnos ugyan ebben a cipöben járok már lassan 2 éve.

Fülig szerelmesek voltunk egymásba, csak sajnos Ö a csillogásról álmodott és egyszerübb volt neki keresni egy olyan pasit/öreget akinek van pénze sz@rásig.

Könnyebben túl tudtam volna lépni a dolgon, ha nem vall még utána szerelmet, nem akarta volna Velem is folytatni a dolgot az akkor már férje mellett(1hónap után) és nem küldött volna még 650 levelet, hogy hiányzok neki és látni akar.

Azóta is a levét iszom a dolognak, mert képtelen vagyok normális kapcsolatot kiépíteni valahogy a barátság szintjéröl nem tudok továbblépni senkivel sem.

Nem tudom mikor lesz vége, de már kínomban elkezdtem edzeni, elkezdtem átalakítani magam egy kicsit és remélem ezek majd új lehetöségeket hoznak.

Ha beszélgetni akarsz, akkor dobj nyugodtan egy privátot és ne félj, nem foglak ajánlatokkal bombázni, mert Németországban élek.

22/F

15 évesen ismertem meg. 4 évig voltunk együtt mikor szétmentünk. Gyűrűs menyasszonya voltam, az első férfi volt az életemben. Imádtam...szerettem még amikor elhagytam. Igen, én döntöttem a szakítás mellett. Rájöttem, hogy én csak egy aranykalitkába zárt madárka vagyok akit lehet a haveroknak mutogatni stb. No meg anyuka is baromira utálta a "kis cafkát" :(

7 évembe került feldolgozni. Évekig sírtam utána, a szüleim szerint meghibbantam, de nem erőltettek senkit rám. Udvarló akadt volna bőven, a hátam közepére nem kívántam. Képtelen voltam megbízni bárkiben is.

Aztán egy olyannal akadtam össze, akit már régóta ismertem látásból. Kedves volt, nem tolakodó. 3 hónapig jártunk, aztán szó nélkül otthagyott. Kiderült én csak pótlék voltam mert ép össze volt veszve az élettársával.

Egy világ omlott össze bennem. Ott álltam 27 évesen elvesztegettem az ifjúságom színe javát és kétszer úgy pofára ejtettek, hogy irtani tudtam volna a férfiakat akár lézerkarddal is. Elmentem külföldre...

29 voltam, amikor megismerkedtem a harmadik "egyeddel". Olvasta az írásaim, eléggé ragaszkodó volt, többszöri elutasításomra is tapadt rám. Végül annyira felhúzott, hogy felhívtam (minden elérhetőségét megadta) és jó alaposan kiosztottam. :) Nagyon meglepődött, majd rá 3 napra jött egy jó hosszú mail, hogy ő mennyire megszeretett és szeretné ha találkoznánk. Magam sem tudom miért, belementem.

Hát immár 7. éve nyúzzuk egymást. Megházasodtunk, van egy gyerkőcünk, megcsalt (a görény), félig-meddig megbocsátottam. Nem tudok benne bízni, és magam sem tudom, hogy miért ragaszkodom hozzá ennyire. Talán félek egyedül maradni.

35/N

Utolsó előttinek: Szerintem a 2 hónap nagyon kevés!!

1 hónapig voltam együtt valakivel, akit még a mai napig is szeretek...

Kérdező: Biztatót nem tudok mondani, hiszen én is ebben a cipőben járok, immár 5 hónapja. Ráadásul többször esik szó róla és néha még össze is futunk. Jobb lenne, ha nem is látnám.

Szóval, mindenki azt mondja az idő vagy egy új kapcsolat felteteti, de szerintem neked kell eldönteni: egész életedben a múlton rágódsz és sírod vissza a szerelmedet, aki nem szeret VAGY megpróbálod elfelejteni, lefoglalni magad és új kapcsolatokat kiépíteni.

Mondjuk én beszélek... úgy érzem másnak több ereje van ehhez :)

Sok sikert és fel a fejjel! :)

Szia! Nem olvastam el a válaszokat, de gondolom leírom azt a tapasztalatot, amit szereztem. Velem is az a fiú szakított, akivel komolyan terveztem leélni az életem, nagyon ragaszkodtam és kötődtem hozzá. De sok vita volt köztünk a kapcsolat vége felé, majd bejött egy másik nő a képbe, vagyis erőszakosan betolakodott, és szó szerint hadjáratot indított hogy megszerezze a barátom. Meg is kapta. Akkor nagyon padlóra kerültem, és 2 év volt,mire talpraálltam, ezt neked nem kívánom.

A tapasztalatom pedig az, hogy azt az energiát, amit abba fektetsz, hogy sajnálod magad (én is nagyon sajnáltam magam, a helyzetet, azt hittem tönkrement az életem), azt fektesd a megújulásodba. A kulcsszó, hogy újulj meg! Itt a tavasz, és a nyár biztos sok boldogságot tart Neked, csak légy rá befogadó, és ne merülj el az önsajnálatban!