Mit tesztek szakítás után? Hogy dolgozzátok fel egy kapcsolat végét?

Elöször kiborulok, bezárkózok, majd elkezdek élni, be is rúgnék, de sokat vezetek így azt nem lehet.

Legföképpen elgondolkozok, mi volt a baj és tanulok belöle, hogy tökéletesítsem magam.

Inkább kerüld azokat gondolatokat, amivel meg akarod érteni, hogy mi volt a gond. Az csak a lehangoltsághoz vezet. Majd máskor. Most vegyél elő egy fényképet, vagy bármi ami ráemlékeztet. Gyújtsd meg! És gondolj erre:

- Ezzel vége az életem egy kis epizódja. Ezzel a képpel v. tárggyal az ő emléke is elégett, megsemmisült. - Amikor ezt mondod, nagyon komolyan át is kell érezned.

- És akkor most folytatom az életem. Milyen lesz? Csak tőlem függ! :-)

Egy hét, és pár hónap után egyformán rossz, csak másképpen. Én az első hétben szinte sokkban voltam, rengteget sírtam. Néhány hónap múlva pedig idővel akarva-akaratlanul is előjött a hiánya. A kettő közti időben a legnehezebb volt azt mgeszokni, hogy már nem beszélünk rendszeresen.

Én nem tudom, meddig maradtam volna abban a szomorú, lehangolt állapotomban... nem magamtól jöttem belőle ki. Az segített, hogy rá fél évvel megismertem valakit, akit ugyanannyira meg tudtam szeretni, csak másként. Összejöttünk, és akkortól már nem hiányzott az előző barátom. Néha persze eszembe jut, de semlegesen, emlékként. Már se fájdalom, se vágyódás nincs abban, ha néha ő jut az eszembe.

Sokszor szerintem akkor sikerül csak túllépni igazán, ha jön helyette valaki más.