Mit tegyek? Ti elhagynátok valakit ezért?

Szerintem jogos a barátod felháborodása. Mindenki a saját tetteiért felelős, te NEM vagy felelős a szüleid tetteiért, nem kell szégyenkezned miattuk.

Azért viszont te vagy a felelős, hogy 2 év alatt nem találtad meg a módját, hogy bemutasd a szüleidnek.

Én nem 2 év múlva, hanem 3-4 hónap után hagytalak volna el ezért.

Miért akarnád ezért elhagyni? Inkább tedd össze a két kezed és örülj neki, hogy tudja tőled, hogy milyen a családod és mégis meg akarja ismerni őket, tehát hosszú távon gondolkodik veled kapcsolatban. Akkor lenne baj, ha nem akarna találkozni a családoddal.

Egyébként én ugyanebben a cipőben jártam. A mai napig zavar, hogy az én családom ilyen, de ő mindig azt mondja, hogy nem a családomat veszi el, hanem engem.

És szerintem igaza van a párodnak. egy kapcsolat a kölcsönös bizalomról szól. Meg kell is mernie a családodat, mert hozzád tartoznak.

Anno én is voltam hasonló helyzetben. Majd mikor már tényleg én is cikinek éreztem, hogy nem hívom be sosem a Párom, annak ellenére, hogy tudta, hogy miért nem teszem, végül többszöri felkészítés után behívtam. Tudta, mire készüljön, azt is tudta, hogy annak ellenére, hogy az úgy van, engem Ő ugyanúgy szeret és ugyanolyannak. Azóta jobb nekem is. Nem járunk gyakran, így simán átvészelhető.

Ha tényleg szereted, akkor hívd be, lássa ő is, amitől "féltetted". Ha képes lennél ezért engedni, hogy elhagyjon, akkor ott más a gond szerintem.. Ezt Neked kell tudni..

Vidd el hozzátok!

Ha ő el akar menni, akkor szerintem komolyan gondolja a dolgot veled.

Attól meg ne félj, róluk mit fog gondolni! Téged szeret, veled van együtt, nem a családoddal.

Megértelek...

De a barátodat még jobban megértem.

Mivel egy életen át nem akadályozhatod meg, hogy lássa a szüleid, így ennek a viselkedésnek csak akkor van értelme, ha nem is tervezel vele semmit egy örök életre.

Hisz egy-két évet simán ki lehet úgy húzni, hogy nem látja a szüleidet... tehát ha velem így viselkedne a párom, sajna nekem is az az érzésem lenne, hogy nem tervez velem hosszútávra... és bizony lehet, hogy lelépnék, bármennyire is szeretem.

Most már tényleg eljött az ideje, hogy bemutasd otthon. Azt hiszem, eléggé felkészítetted, mi várhat rá legrosszabb esetben.. Elhiszem, hogy nagyon rosszul esik neki, mert nem bízol benne! Megkérdőjelezed azt, hogy képes lenne-e kezelni a helyzetet baj esetén!

Nem a te hibád, hogy problémás a családod! Szerintem közöld otthon valamelyik nap, hogy szeretnéd bemutatni nekik Őt, talán arra a kis időre erőt vesznek magukon és normálisan viselkednek. Ha pedig nem, akkor a barátod legalább tudni fogja, miről beszéltél.. Elhiszem, hogy csak őt akarod védeni, de szerintem ez kezd kissé megalázó lenni a számára.

És igen, elhagynám azért a páromat, ha lehetőséget sem adna rá, hogy megismerjem a családját. Ha félne bevonni az életébe.. Én őt a jó és rossz dolgaival együtt fogadnám el! Az, hogy a találkozó jól sül el, vagy rosszul, nem látható előre, de utóbbi esetben sem hibáztatnám őt érte!

Vidd haza.

Azt, hogy esetleg borzalmasak a szüleid meg fogja érteni, senki sem választja a szüleit, nem tehetsz róla.

Az, hogy nem viszed haza tényleg olyan mintha nem bíznál benne és megértem, hogy emiatt haragszik.

Szerintem vidd haza, mutasd be, hiszen így ő is láthatná, hogy tényleg gondok vannak otthon. Szerintem félt is téged.

Ha engem a párom sokáig(2 évig)nem vinne haza, gyanakodnék, hogy élettársa van.

A szülők nem számítanak, téged szeret, s nem az apádat.