Hogy beszéljek a családommal? Mit tegyek, hogy ne veszekedjenek velem és egymással a szüleim? Hogy lehetne ezt abbahagyatni? Hogy tanuljak így?

Nagyon meg tudom érteni a helyzeted, nálunk majdhogynem ugyan ez játszódott le.

Az apám 3 éve halt meg, alkoholista volt, de míg élt a poklok poklát jártuk meg.

Nálunk tettlegességig is fajult a dolog, sőt 7 hónapra el is költöztünk itthonról, mert már nem bírtuk, de utána haza kellett jönni, mert nem jött be, amit terveztünk.

És minden ment tovább...

Szerintem anyukád azért ingerült, mert rájöhetett arra, hogy milyen emberhez ment férjhez, hogy ezzel elrontotta az életét, talán anyagi gondjaitok is vannak, és talán ti mint gyerekek, titeket is úgymond 'nehéz akadályként 'él meg.

Gondolom belefáradt a mindennapok küzdelmébe.

Lehet, hogy ő már elköltözött volna, csak a gyerekei miatt nem ment el, mert titeket szeret.

Persze nem látok bele a családodba, de nálunk is előkerültek ezek az érzések.

Anyukád szereti még az apukádat?

Mióta alkoholista apukád?

Látszanak már betegség nyomai?(köhögés, vizesedés, végtagok megduzzadása,stb.)

Szerintem próbálj keresni egy alkalmat, amikor anyukáddal négyszemközt tudsz beszélni, és a leghiggadtabb hangnemben mondd el neki, hogy tudod, hogy mit érez, de van két gyereke, akik szeretik őt és segítenek neki, csak mondja meg, hogy mit tehettek, hogy tudtok segíteni.

Mondd el, hogy nem tudsz tanulni, pedig szeretnél jó jegyeket hazahozni.

Szeretnél együtt tanulni vele, örülnél, ha segítene, ha lennének közös programjaitok.

Esetleg nincs rá esély, hogy 3-an elköltözzetek?

Vagy a szüleitek elváljanak, és ti maradtok, apukátokat meg kifizetitek, hogy elmenjen.

Nagyon nehéz ez, tudom és sajnos sok esetben csak tűr az ember, mert nem tehet mást, főleg nem gyerekként.

Szerintem, ha anyukáddal sem értesz szót egyáltalán, többszöri nekifutással sem, a testvéreddel sem tudtok összefogni, és tényleg 'ellened' van a családod, akkor még szóba jöhet a gyerekotthon.

Persze ez a legvégső, de ha javíthatatlan a helyzet, akkor talán jobb lenne ott neked.

Nagyon sajnálom, hogy neked is ezen kell keresztülmenned.

Én már túl vagyok rajta, persze a lelkem még mindig gyűlöli, ennyi év után is...

Igen, még a rokonok, ismerősök, barátok talán tudnának segíteni, náluk lehetne próbálkozni.

Vagy az iskolában valamelyik tanárral lehetne beszélni, vagy akiben megbízol.