Mitől, féltek? Mi a fóbiátok? Vagy rossz szokásotok?

Iszonyodom a vértől (volt, hogy attól elájultam, hogy valaki csak beszélt valamilyen vérzésről az elsősegélynyújtó tanfolyamon), undorodom a békáktól - inkább kerülök és gyalogolok a sokkal hosszabb úton hazafelé, mint hogy végigmenjek egyedül a patak-parton. Igaz, arra kb. 5 perc lenne az út ( a másik úton 20-25 perc), de a patak melletti járda sokszor tele van ugrándozó békákkal, én meg rosszul vagyok tőlük. Ha nem vagyok egyedül, akkor meg csak szorosan a másik ember nyomában megyek, mert attól rettegek, hogy rálépek egy békára.

Rossz szokás...? Dohányzom.

26 éves vagyok, de rettegek a villámlástól. Mindig úgy érzem, hogy oda akar csapni ahol én vagyok. (Igaz, sok közeli villámban volt már részem)

Rossz szokásom, hogy rágom a körmömet.

Én attól félek, ha nincs a közelben wc, vagy tudom, hogy x időn keresztül nem mehetek ki. Továbbá a nyilvános beszédtől, színházban vagy moziban a középső helyektől (tudom, ezek a legjobb helyek, de pánikolok).

Ezek a legfontosabbak...

Ja meg az, hogy nem találok kedves-rendes-hűséges férjet. Sok a rossz példa a családomban, és emiatt úgy érzem, hogy nekem MUSZÁJ, hogy jól sikerüljön, társak legyünk, és boldogok egy életen át.

Én nagyon félek attól, hogy magányos leszek, hogy elhagynak, elfordulnak tőlem a számomra fontos emberek.

Rosszul vagyok a pókoktól, a darazsaktól, méhektől és minden röpködő sz@rtól. A csúszómászókat is utálom! A liftet sem szeretem, mert egyszer benne ragadtam, igaz, még egy percig sem tartott, de nagyon mély nyomot hagyott bennem. Azóta vonakodva szállok liftekbe, ha lehet, inkább lépcsőzök (ez még a fenékizmokat is formálja :D) És itt a következő dilim: betegesen félek a hízástól. Gyerekként egy ideig elég duci voltam (9 évesen elkezdtem hízni és kb. 12-13 évesen sikerült lefogynom). Már lassan a mániámmá vált a kalóriatáblázatok böngészése. A boltban olykor egy órát is elp*csölök azzal, hogy a kaják tápérték-táblázatát nézem. Diákként nem számoltam annyit, mint most. xD Tiszta hülye vagyok.

Félek még a bűnözőktől, félek sötét és kihalt helyeken közlekedni, félek attól, hogy rossz hírt kapok, meg még egy csomó dologtól, ami most nem jut eszembe...azt hiszem, engem kétszer állítottak sorba, amikor a rigolyákat osztották...:P

25/L

Ma 13:16-os vagyok

Én is sajnos körömrágok már nagyon kicsi korom óta. Néha sikerül hosszabb távon kibírni nélküle, de visszatér sajnos... mondjuk én sokszor inkább a bőrt rágom. Arról nehezebben szokom le, mint magáról a körömről.

19/L

Amúgy, kedves kérdező, ilyesmi betakarózás kicsit nekem is szokott lenni, ha félelmetes filmet nézek előtte, nehogy leharapja egy cápa leharapja a lábam, vagy ilyesmi. De nekem hamar elmúlik.:)

Amit még nehezebben viselek - közben jutnak eszembe az emlékek -, hogy ha velem alszik egy szobában egy nem családtag. Nem tudok aludni, vagy csak nehezen. Ez talán annak is betudható, hogy 18 éves korom körül volt először, amikor egy szobában aludtam barátokkal - még ha nem is egy ágyban. Féltem, hogy csikorog az ágy, vagy akármi, hogy pukiznom kell álmomban, ilyesmik. Rendszerint én vagyok az első, aki felébred először, viszonylag korán, rossz alvást követően. Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha komoly barátom lesz, és eljutunk idáig.