Másoknál hogy viselkedik az anyós?

Ez normális vagy is elragattatja magát de ez is normális. Ilyenkor egy kicsit magukénak hiszik. De ezt ki kell bírni, mert ugye elég jól jön a fözés mosás takarítás ilyenkor, meg aki tanáccsal lát el. Eza valamit valamiért része. Elhiheted hogy az ö anyósa is ezt csin´ßalta vele, és ö is pont annyira utálta mint te, csak a mostani örömérzet az unoka miatt elfelejtteti vele.

èn mikor megszületett az unokaöcsém alig vártam hogy mehesek a tesómékhoz és babázhasak. Arra gondoltam az anyjáéknak van elég idejük a gyerekkel lenni. Ez akor nagyon nem tetszett a sógornömnek, most hogy így vissza gondolok, de mikor a második megszületett akkor meg elsö pillanattol a kezembe adták és örültek hogy én boldogan viszem pelenkázni.

Jaj, hat had engedd, had oruljon annak a kicsi kis jovevenynek. Az orok eletedre ott lesz a babad, visszafogod sirni te meg anyosodat, ha igy besegit neked. Engedd, orulj, hogy kicsit a picivel van. Majd meglatod, ha hazamegy, szivesen felhivnad neha, -mama, gyere segits!

Mikor megy haza?

Orulj, hogy ennyit segit neked, nem mindenki ilyen szerencses. Orulj, hogy a kicsidet minel tobben szeretik.

Szerintem teljesen természetesen felébrednek benne az anyai ösztönök.Valószínüleg észre sem veszi, hogy titeket zavar amit csinál. Az enyém előre mondta, hogy nem tudja, hogyan fog viselkedni, igyekszik magát visszafogni és nem "belelógni" az életünkben, de szóljunk, ha mégis úgy érezzük, hogy sok.

Ezért van az embernek szája. Üljetek le, beszéljétek meg a dolgot. Nem vethettek valamit a szemére, ha nem mondjátok meg neki, hogy ez a valami zavar titeket.

Biztosan meg fogja érteni, ha nem támadólag álltok elő vele. Meg lehet mondani, hogy mostmár jobban bírod a munkát, úgyis el fog menni nemsokára szeretnél te foglalkozni a gyerekkel, hiszen ha elmegy úgyis neked kell csinálnod. Kérdezhetsz tőle - akár olyat is amit úgyis tudsz - hogy érezze, hogy azért szükség van a tapasztalatára. Értelmes emberek közt nem hiszem, hogy probléma lehet ebből.

Az első válaszadó vagyok:

Ismerős ez a helyzet, amit a második válaszoló írt! Nálunk egyszerűen senki nem vehette fel a gyereket, csak a mama, aki meg vígan pózolt az unokával a fényképezőgép előtt. Amikor kérdeztem, hogy a fia (a gyerek keresztapja, felnőtt ember) miért nem veheti fel, az volt a válasz: mert még kicsi a gyerek. Teljesen kisajátította hónapokig a gyereket. Engem nagyon bántott, hogy én sem vehettem fel a gyereket (pedig tudja, hogy nem ő volt az első pici a kezemben), de talán emiatt nem is lett olyan szoros kapcsolatom a gyerekkel.

Szia!

Én meg mondom őszintén,és ez a saját véleményem.Engem zavarna ez a helyzet,hisz én vagyok a kisbaba édesanyja.Ne akarja már anyós azt az örömöt elvenni tőlem amit ő már átélt egyszer,én meg egyszer sem.Szerintem nagymama legyen nagymama,vigyázzon unokára ha kell,és nagyon szerese,de tudni ja kell,hogy unokának van anyukája is.A gyermeknek elsősorban anyukájára van szüksége.De én úgy érzem tőled,és férjedtől félti a babát,és kisajátítja magának.Szerintem ezt nem szabadna hagyni akár,hogy is szereti az unokát.Lehet rám szórni az átkokat,hogy ilyen meg olyan vagyok,de ha valaki ezt át gondolja igazat ad nekem:)Egy édes anya vagyok

Én külföldön élek, férjem os és anyósom is külföldi, amerikai.

Nálunk úgy van, hogy bár egy városban élünk, anyósom akkor jön hozzának, ha meghivjuk vagy előtte megbeszélünk egy időpontot. Itt ilyen a szokás. Az anyósomék utazgatnak, élik az életüket. Nem szóllnak bele abba, mit csinálunk. De soha nem is volt, hogy itt főzött, mosogatott vagy takaritott volna. Ha vigyázni kell a babára, mert el akarunk menni valahová, akkor hivunk egy baby sittert és eszünkbe sem jut, hogy anyóst zavarjuk ilyennel. Mondjuk nem is tetszene neki.

Ettől függetlenül nekem ez nagyon furcsa volt és örültem volna, ha valaki segit, megmutat dolgokat és elmagyarázza, hogyan fürdessek, szoptassak. Mára megszoktam, hogy itt ilyen világ van. Anyósomék pedig nagyon szeretik az unokájukat és minket is. Csak nem szóllnak bele az életünkbe egyáltalán.