Lehet hasznos a veszekedés? Szoktatok veszekedni a párotokkal, vagy nagyon kerülitek ezt?

Nekem most nincs barátnőm, aki volt, azzal sosem veszekedtünk hangosan, mert egyikünk sem volt képes rá. A családom (mármint a szüleim és a tágabb rokonságom) határozottan veszekedős, így tapasztaltam belőle eleget. Egyszerűen utálok veszekedni, mert szerintem a veszekedésekben az elhangzó szavak >90%-a nem is a probléma lényegéről szól, hanem csupán a másik érzelmi befolyásolásáról, bántalmazásról. Legalábbis amit én eddig láttam. Viszont törekszem arra, hogy mindent képes legyek megbeszélni, és hogy ne ragaszkodjak a magam igazához csak azért, hogy nekem legyen igazam.

nem hisztiztem, tévedsz

Ha nem túl durva a veszekedés, nincs anyázás, nincs egymás becsmérlése, nincs közben fenyegetőzés (!!!), a gyerekek nem érzik közben veszélyben magukat, olyan értelemben sem, hogy elveszítenek titeket vagy ti egymást, ha nem mondotok meggondolatlanul dolgokat (ez, ugye, veszekedés közben elég nehéz) és utána VALÓBAN szent a béke, akkor szerintem nem lesz baja a gyerekeknek. Ellenkező esetben súlyosan sérülhetnek (sajnos ez saját tapasztalat). A gyerekeket TILOS bevonni!!! Tehát nem szabad őket megkérdezni, hogy kinek van igaza, nem szabad azt kérdezgetni, hogy ki kit szeret jobban, stb.

Szerintem jobb ha azt látják, hogy az természetes, hogy vannak konfliktusok, és azokat értelmesen! meg lehet oldani, le lehet zárni, és akkor szent a béke. Ha csak azt érzik, hogy valami nincs rendben, nem arról van szó, ami a valódi probléma, az nagyon sokat árthat, akkor még akár magukra is vehetik. Nem tudják hova tenni a feszültséget.

Nálunk a veszekedés ölte ki a szerelmet, legalábbis belőlem. Az tény, hogy a feszültséget le kell vezetni, a problémákat meg kell oldani, és nem szabad haraggal lefeküdni. De ha valaki veszekedésmániás(van ilyen sajnos), akkor ott már egyre kevésbé érzi úgy az ember, hogy értelme lenne megbeszélni. Végül már inkább ráhagyja az ember a dolgot a másikra, és elvonul, mert minden miatt megy a vita, a sértődés, a sértett hallgatás. Ha ezekből a kis semmi vitákból sok van, akkor elkezdi nem érdekelni a dolog, bármiről is legyen szó. Megint balhé van? Jól van, csinálja, nem érdekel. Közben ott figyel az ideg a gyomorban, néha napokig, mennek a szúrós megjegyzések. És a szerelem elmúlik, észrevétlenül. Tehát aki vitamániás, az jobb, ha erre is gondol. Apróságokon luxus vitázni, csak a nagyobb dolgokkal kell törődni. Ha viszont már az apróság is nagy dolognak tűnik, akkor el kell gondolkodni: van értelme a kapcsolatnak?