Eltartanád a feleséged vagy az élettársad ha nem dolgozna, de nem azért mert nem tud hanem mert nem akar?

Simán! A párom (ő nő én ffi) most épp nem dolgozik és nem is sürgetem. Ugyanakkor, ha akar, nem tartom vissza.

Az én szememben nem attól értékes egy ember, hogy keccsel-e más rabszolgájaként, hanem, hogy milyen az életszemlélete. A kapcsolatunkban volt már ilyen időszak és nem estünk kétségbe. Nem vagyunk extrém gazdagok, de azért megoldottuk.

Én lennék eltartott, nem bánnám, ha elsősorban a férjem pénzéből élnénk (még nincs férjem). Ez nem azt jelenti, hogy egésznap csak a TV-t bámulnám. Elintéznék itthon mindent: takarítás, főzés, bevásárlás, hivatalos ügyek. Esetleg hosszú távon elvégeznék egy kozmetikus iskolát, ezt ugyanis nagyon szeretem csinálni. Így haza tudnék adni egy kis pénzt, nekem a hobbim lenne a munkám, de mégsem kéne azon aggódnom, hogy éhen halok a kevéske fizetésemből.

Attól pedig szintén nem félnék, hogy mi lesz akkor, ha elhagy a férjem, párom. Van diplomám, tartalékom és több nyelven beszélek.

Azt viszont teljes mértékben ellenzem, ha egy nőt úgy tartanak el, hogy tényleg semmit nem csinál és nem segíti a férjét.

jelen helyzetben ha férjem annyit keresne, hogy el tudjon tartani minket, szívesen maradnék még itthon (mert gyeden vagyok éppen) és bevállalnék még egy picurt :)

sajnos a szaros pénz miatt nem lehet egyenlőre kistesó és ezért nagyon mérges vagyok.

de ha már bölcsiben járnak a gyerekek, nem maradnék itthon!

ha megtehetnénk, jó lenne ha csak részmunkaidőben dolgozhatnék, hogy ne este f6kor menjek a gyerekekeért és magammal kelljen cipelnem őket a közértbe...

de ahogy Te kérdezed: nem. és nem tartanám el a férjemet.

Én örülnék, ha HTB lenne a feleségem, mert úgy végleg az irányításom alá hajthatnám. Az én kezemben lenne a család összes pénze, azaz arra költenénk, amire én mondom. Ha zsebpénzre van szüksége az asszonynak, csak odajön hozzám, és nagyon szépen megkér. Én pedig eldöntöm, hogy adok -e, és mennyit adok. Ha rosszul viseli magát, akkor zsebpénzmegvonás van. Ennek köszönhetően az ágyban is úgy és akkor fog teljesíteni, ahogy én kívánom. Még akkor sem nagyon emelhet kifogást, ha egy másik nőt is bevonnék a játékba, ha nem tetszik neki, akkor el lehet költözni, lehet jelentkezni a munkaügyi hivatalban. Ja, hogy végzettség és/vagy tapasztalat nélkül egy gyárba sem nagyon veszik fel? Az pech. Akkor kénytelen lesz tűrni a szeszélyeimet. Az ideális házasság: a férfi dolgozik, a nő pedig tudja, hol a helye.

Na kb ennyire tisztelném az asszonyt, ha nem akarna dolgozni, és ezt jó, ha más HTB-k is megjegyzik.

utcsó... aki szereti a párját, az nem igy viselkedik. Akkor te nem szeretnéd a feleségedet...szerintem undorító, hogy ez egyáltalán igy felmerül benned és másokban... Ezekszerint, ha a férjem tartósan nem tud dolgozni, mert nem kap munkát, vagy mert beteg lesz... akkor onnantól ő az én cselédem és szexrabszolgám? és megalázhatom és bánthatom?

Bocsáss meg, de én képtelen lennék igy viselkedni vele, és ő is énvelem. Az ilyen embereket, mint te beraknám az általuk lenézett helyzetbe. Veled kéne igy bánni, megtudnád, hogy miről beszélsz. Sose legyen párod és gyereked, mert aki ennyire szívtelen és egoista, az képtelen értük áldozatot hozni és képtelen szeretni.

Én nem azt mondom, hogy az a helyes, ha valaki lusta és NEM AKAR dolgozni. De ha egy pár felméri, hogy egy fizetésből megélnek és a ffinak is jobb, hogy a felesége otthon mindent elintéz, a gyerekek körül mindent megcsinál és a nő sem ágál,akkor semmi joga senkinek sem igy gondolkodni és viselkedni! Mert te megvonod a zsebpénzt, a nő meg fogja, otthagyja neked a gyereket, a mocskos lakást, a berohadt hűtőt, főtt kaja és tiszta ruha nuku, lexarja a szexet, aztán nézheted, hogy miként tartod ezeket rendben. A házasság attól házasság (és a tartós együttélés), hogy a felek beosztják egymás között a tennivalókat. Van, aki megteheti és úgy osztja be, hogy az egyik fél másoknak gürizik, a másik fél pedig maguknak a közös kis családjuknak. És nincs szükség kegyetlenkedésre!

Atyaég!

Megint elrebegek egy imát a Jóságos Istennek, hogy ilyen férjem van, amilyen!

Jelenleg ugyan gyesen vagyok, de elötte sem jártam el dolgozni. Nekem olyan munkám van, hogy idöszakos, megbízásos, de ha beüt egy munka az többszázezer forint. De van, hogy hónapokig semmi. És ezt a munkát is itthonról, számítógépen végzem. Képzelem, hogy ha az itt válaszolók valamelyikével jöttem volna össze, már húzhattam volna a belemet haza...pff...ilyen felfogást.... Én ezt szeretem csinálni, a férjem vállalta, hogy ö tart el nagyjából, de amit néha én kapok, abból is ugyanúgy részesedik. És fordítva is így lenne, mert szeretjük egymást, szerelmesek vagyunk, közös a kassza.

Megint bebizonyosodott, hogy védöangyalom van:)

Egyesek úgy beszélnek a házastársukról, mintha valami élősködő lenne! Mi az hogy kitartott, meg eltartott??? Oké, hogy az egyik fél keres, de a családjára keresi, és a házastársára, nem pedig egy ingyenélő csűrhére!

És főleg a férfiaknak mondanám, (bár gondolom az értelmesebbik része felfogja) Ha egy nő tisztességesen ellátja otthon a teendőket, bőven kitesz egy 8 órás munkát, és ez csak a ti kényelmeteket szolgálja otthon.

Engem a férjem nem eltart, meg kitart, hanem megbecsül azért, amit itthon teszek érte, értünk, a családunkért.

Ugyanolyan tisztelettel bánik velem most is, mint mikor dolgoztam, nálunk nem befolyásoló tényező, hogy éppen ki dolgozik, vagy ki nem mert egy család vagyunk.

Egyébként ha valaki meg teheti a párja mellett, hogy "nem akarok" dolgozni, akkor ott az "eltartóval" van a probléma.

De szerintem a mai helyzetben, az átlag családoknál ilyen nem igazán lehet.

Meg különben is, nem akarásnak nyögés a vége.

De buták vagytok!

A 10% -os válaszoló csak provokálta azokat akik ingyenélősködni akarnának :) és ez most nem azokra vonatkozik, akik otthon is dolgoznak...stb

Amúgy én nem szeretnék eltartott lenni...