Hogy mondjam meg a feleségemnek, hogy undorító?

17:10 és a hasonló okosok!

Miért kell ilyen bunkónak lenni? Azért mert meg vagytok keseredve, még nem kell általánosítani, és kategorikusan kijelenteni, hogy minden férfi félre megy! Igenis vannak becsületes férfiak, mint például a kérdező, akinek egyáltalán nem csoda, hogy megfordult már egy-két dolog a fejében! Könyörgöm, mi nők ne legyünk már ennyire önteltek és álszentek, és valljuk már be, hogy gondolati szinten minden emberben - legyen az férfi vagy nő - egyszer-kétszer az életében eszébe jut, hogy milyen lenne, de ez még olyan távol áll a megcsalástól, mint Makó Jeruzsálemtől! Erre szokták mondani, hogy "hűséget fogadtam nem vakságot" és ez így természetes! Inkább becsülni kéne a kérdezőt, amiért még ezek után is mindent megtesz a házasságáért! Ha nem lenne becsületes, akkor már rég megcsalta volna, az pedig, hogy még nem vált el csak azt bizonyítja, hogy nem akarja feladni, ahogy te tanácsoltad, mert még szereti a feleségét!...

KÉRDEZŐ:

Én egy borzalmasan alacsony önbecsüléssel rendelkező nő vagyok. Rajtam nincs annyi felesleg, mint a feleségeden, "csak" 15 kilót kéne leadnom, de nekem még ez is nehéz, mert nagy9on lusta vagyok és ez csak taszít lejjebb az önutálat mocsarában. Mellem semmi nincsen, kb. mintha két kis tükörtojás lenne a mellkasomon, és ráadásul félig kubai vagyok, úgyhogy a szőrzetem eléggé...hát hogy is mondjam...mediterrán típusú. Persze egyetlen nő sincs magával megelégedve teljesen, de én még annyira se. Egyszerűen már ott tartok, hogy semmi pozitívumot nem bírok felfedezni a külsőmön, és ez olyan szinten frusztrál, hogy olykor elég hisztis vagyok. Éppen ezért megértem a feleségedet! A párom számára gyönyörű vagyok, a melleimet is imádja, de ha hozzájuk ér, elég gyakran kiakadok. Ha megemlíti, hogy ne egyem meg azt a csokit, leordítom. Ha felajánlja, hogy menjünk együtt bicajozni, rögtön azt látom benne, hogy biztos ronda vagyok neki, és így akar mozgásra bírni. Egyszer meg merészelte említeni, hogy szeretné, ha túrázáskor kicsit jobban bírnám az iramot, mert így neki 5 percenként meg kell állnia, hogy bevárjon...na azóta még rosszabb lett a helyzet. Szőr fronton most kezdek javulni, mert végre rászántam magam a gyantázásra, de amíg borotválkoztam, az is horror volt. Nem borotválkozhattam minden nap, mert kipattogott, vérzett a bőröm mindenhol, kivéve a lábamat. (nekem nem az arcom a gázos, hanem minden más) Emiatt már le se mertem vetkőzni előtte, pedig volt, hogy órákig győzködött róla, hogy nem érdekli, ő így is kíván, mert szeret.

Ezeket most azért írtam le, hogy kicsit átlásd, mit él át a feleséged. Mi nők, (legalábbis a legtöbb nő) így működünk. Tényleg csak az lehet a megoldás, ha egy barátnőd beszél vele, mert a saját példámból tudom, hogy ha te mondasz neki valamit, akarva-akaratlanul is csúfos/gúnyos hangnemben fogja meghallani még akkor is, ha te a világ legszerelmetesebb hangján szóltál hozzá. Az önbizalma...vagyis annak a hiánya hallatja így vele. Te meg próbáld kiemelni a szebb tulajdonságait, koncentrálj azokra. Mondogasd neki, hogy szép a szeme, tetszik az ajkainak a formája, szép a haja, ilyesmi, hogy ne csak a (jogos) kritikákat hallja! Első lépésben próbálj meg visszakerülni a hitvesi ágyba, mert minél tovább alszol külön, annál rosszabb lesz a helyzet!! Utána pedig vedd elő a veled szemben "legvérszomjasabb" barátnőjét, és magyarázd el neki, hogy te egyáltalán nem akarod bántani a feleségedet, csak ő félreérti, és utána már rossz fényben tüntet fel téged. Ezután kérd meg nagyon szépen, hogy segítsen neked. Szerintem meg fogja tenni, hiszen ha jót akar a barátnőjének, nincs más lehetősége!

Nagyon sok sikert és türelmet/kitartást kívánok!!!

tök jók az életmódtanácsok, meg a netűrdahisztit kommentek.

Akik ezeket javasolták,azok voltak hormonkezelés alatt?

Hormonkezeléstől az ember a levegővételnél is hízik. Ugyanilyen hormonok okozzák a terhesség alatt a súlygyarapodást. Tudom, tudom... undorítókat és rúgni valóak azok a kismamák, akik nem tudnak megálljt parancsolni a hormonjaiknak és 6 kilónál több megy fel rájuk. De hát nem vagyunk egyformák. Van aki alapvetően hajlamos a hízásra, és az bármit csinál... terhességnél és hormonkezelésnél meg pláne: hízik. talán az sem újdonság, hogy a hangulatunkra is komoly hatással vannak 1) a hormonok (ld. kismamák megint csak, vagy menstruáció alatt/előtt a nők hisztije; vagy akár a ffiaknál az agresszió), és az is, hogy 2) a hízás, szőrösödés miatt rondának látjuk magunkat és nem látunk kiutat a problémából.

A feleséged is nyilván szeretne gyereket. Milyen érzsé lehet neki pluszban még az, hogy nem lehet?! hogy azért küzd hónapról hónapra, hogy meggyógyuljon és szülhessen NEKED gyereke?! Vajon hogyan gondol a női mivoltára most, hogy tudja 1) egy kövér házsártos disznó (vagy legalábbis veled együtt ő is ennek tartja magát) 2) ezáltal a női idomai és alakja nem létezik 3) még gyereket sem képes szülni (ami azért nagyban adja egy nőnek a nőiesség érzését). Hát szuper, felemelő érzés lehet, ugye? Naná, hogy ez a szuper érzés majd fel is vidítja és arra fogja sarkallni, hogy fittnessre járjon, diétázzon stb. :irónia:

Valószínűleg depressziós az elmondottak alapján, nem csodálom, én is az lennék. Szegény vajon mit él át, hogy tudja, hogy a férfjének nem tetszik (ezt a nők megérzik), és lehet hogy ő meg pont attól retteg titokban amit tenni készülsz. És ez még érzékenyebbé teszi! Kiszolgáltatott, sérülékeny, depressziós, beteg, tehetetlen, elvesztette önmagával és a nőiességével a kapcsolatot!

Hát rajta! Szapuljátok, és csald meg! Nem is érdemel mást, a "kövér disznó, aki annyira akaratgyenge, hogy képtelen lefogyni, és szőrös, mint egy ló"! :irónia:

Ilyenkor azt kívánom, hogy bár a férfiak is átesnének a hormonkezelésen! és akkor megéreznék, hogy ez mit jelent.

Sajnálom a feleséged.

És nyilván ez nem menti őt fel minden alól! és nyilván, ha elviselhetetlen, akkor elviselhetetlen. A kérdés, hogy te elég megértő vagy-e? Eléggé megnyugtatod, szereted-e? Érezteted-e vele eléggé, hogy bízhat benned és mindig szeretni fogod? Segítesz-e neki eleget otthon és máshol?

Ha ezt érzi egy nő... sokkal kevésbé lesz hárpia és talán képes talpra állni.

A hugom hormonbeteg. Amíg sportolt (szülők kényszerítették) addig kordában tudta tartani a súlyát, és csak duci volt, de jól nézett ki. Amióta kapott számítógépet akartgyenge, lusta.. egyre irigyebb, semmi nőiesség nem maradt benne. Hacsak arról lenne szó, hogy a hormonbetegség miatt sodródik lejebb és hanyagolja magát, igen őt is akartgyengének neveznék. DE! Igaza van a sok "iróniával" teli tűzdelt kommentnek részben.

Ha még gyereke sem lehet és + a hormonbetegség, hát ember legyen a talpán aki nem tör össze. Én sem bírnám, és szerintem senki. Így csak te maradtál neki a biztos pont kedves kérdező. És kérlek, ha lépni akarsz az irodai nő felé, legalább tisztességesen szakíts. Bár szerintem az is gyáva dolog lenne. A házasság nem addig tart amig a másik állapota le nem romlik! "jóban rosszban..."

Egy pár bókot talán megérdemlne, mégha nem is gondolod komolyan.

Szánalmas, miket olvasok itt! Nem azért hízott meg, mert húdejó neki + 30-cal, hanem mert a hormonkezelés mellékhatása. A szőrösödés, hangulatingadozások is.

Te meg, kedves kérdező elmész a pics.ba, hogy mondhatsz ilyet, hogy undorító? A feleséged egyszerűen beteg, és a hülye gyógyszerek mellékhatásaitól szenved. Azt hiszed, ő annyira örül neki? Nemhogy támogatnád, vagy akkor hagyd ott, de ne csald meg, mert annál aljasabb dolog nincs.

Figyelj, nem létezik valami klubb, vagy társaság, vagy hasonló, ahol az ilyen betegségben szenvedők megoszthatják a tapasztalataikat, kipanaszkodhatják magukat olyanoknak, akik tudják, miről beszélnek, és főleg erőt meríthetnek azoknak a példájából, akik kimásztak belőle, túljutottak rajta??

Nekem például volt egy tanárnőm, akinek hasonló jellegű problémái voltak, külsejét tönkrevágták a hormonok, és ő is elviselhetetlen természetű lett, csakhogy ő még egyedülálló is volt hozzá. Aztán egyszercsak elkezdte - gondolom, "csakazértis", vagy tudom is én - nagyon alaposan megerőltetni magát. Jó, lehet, hogy nem lesz belőle Miss Hungary jövőre sem, de azért nagyon is látványos volt a változás, mindenkinek feltűnt a környezetében már az elején - azóta mindenesetre férje van és gyereke, és állítólag (én már nem találkozom vele rendszeresen) az állandó üvöltözésről, sértődésről és hisztiről is leszokott. Gondolom, nem ő az egyetlen, akinek sikerült. Próbálj körülnézni.

Hát nem azért, de hat évig álltam PCO miatt hormonkezelés alatt, mellette cukorbetegség, és szigorú kontroll alatt tartott étkezés és sport miatt nem híztam egy dekát sem. Amikor ez megoldódott, más okok miatt súlyosan depressziós lettem, és az antidepresszánsoktól sem híztam, hanem fogytam, ismét csak kontroll alatt tartott étkezéssel, és sporttal.

Ráadásul a terhesség alatt is cukorbeteg voltam, inzulinkezelés, erős diéta, és nem híztam, hanem fogytam, a gyermekem ennek ellenére közel 5 kg-as született, tehát elképzelhető a bőröm is ezek után. A sport ezzel is csodát tett, lassan, hosszú ideig, de végül szépen összehúzódott.

Itt azért a feleség hozzáállásán múlik sok minden, kár a férjét azért hibáztatni, amiről ő nem tehet, ráadásul segíteni szeretne neki, de ő ezt elutasítja, mert így kényelmesebb.

És a férjet becsülöm, hogy ezek után még mindig a felesége mellett áll, nekem is azért sikerült kilábalnom mindkettőből, mert a férjem 100 %-osan támogatott, meghallgatott, meghallgattuk egymást, és kilábaltunk a gondokból.