Nem furcsa ha egy fiatal lány "uramnak"nevezi a férjét mindig mindenhol?

Szerintem tök normális, nem komolyan gondolja szerintem vagyis mikor én így hívom "Viccelek", vagy kicsit gúnyolok.....

Egyébként utálom azt mondani hogy a férjem, az olyan előkelősdi...

Engem az jobban zavar mikor valaki akkor használja mikor még csak járnak....meg anyónak hívja a szüleit, mikor még nem is házasok.....

Ja és utálom még az ilyen nyálas megnyilvánulásokat, hogy szerelmem,életem, drágám, és hasonlók

(FUJJ)

az a baj, hogy témyleg a mama hordja már néhol a nadrágot...sokkal jobb volt, míg volt a családokbn családfő!Szervezni úgyis a nőknek kell.Az én(ve)vő legényemen jól áll a kalap: őt tényleg szívesen látnám "Uram"-ként, remélem megérjük.És ő engem"Asszonyom"-ként.

Nem kell örökre a koedukált dedóban ragadni.Jobb megtartani a hagyományos szerepeket.

A feminizmus a vénkisasszonyok játéka és a tőke érdeke.

Nálunk a férjem szokott néha a haverjai előtt asszonynak nevezni, de még akkor is így hívott, mikor csak pár hónapja ismertük egymást. Velük szemben nem zavar, a hanglejtése miatt sem veszem komolyan, de ha hivatalos helyen mondaná, akkor rászólnék, és lehet, hogy belőle meg "apjuk" lenne. :D

Még főiskolán volt egy srác, nagyon jóban voltunk, de nem jártunk. A csoporttársaink viszont kitalálták, hogy olyanok vagyunk, mint egy öreg házaspár, mindig civakodunk. Ettől kezdve ő anyjuknak hívott, én meg apjuknak hívtam. Néha még azután is váltottunk így levelet, hogy én már férjnél voltam.

Nem mindegy, hogy egyes megnevezéseket hogyan ejtünk ki, milyen közegben, kik előtt. Önmagában, ha azt mondom valakire, hogy malac, akkor megsértődhet. De évődve a malackám nagyon kedves is lehet, ha mindkét fél így érzi.