Volt, hogy nagyon akartal valakit es osszejott?

Nekem inkább az a tapasztalatom, hogy ha nagyon akar valamit az ember, akkor az pont azért nem fog összejönni, mert görcsösen akarja.

Carl Rogers pszichológus mondta volt: "a boldogság egy pillangó, amit el kell engednünk, hogy egyszer majd visszarepüljön hozzánk".

Elkell engednünk hogy visszajöjjön igen:)

Ismered őt egyébként álltok vmilyen szinten kapcsolatba?ha csak álmodozol róla úgy h ő erről mit sem tud úgy kevés az esély.Görcsösen akarni meg felesleges egy ember sem tárgy amit megtarthatunk örök időkig ..de ha valakiknek találkozniuk kell az élet úgy is elrendezi.Neked még akarni sem kell:)

Én is így vagyok vele, nagyon szeretném őt, de nem jön össze :( és nem mondanám, hogy görcsösen akarom, de ahányszor próbálom elengedni, mindig rájövök, hogy nagyon szeretem, és nekem csak ő kell...és nem tudok már mit csinálni :S

egyébként első, hidd el, más örülne, ha 2 hónap után megkapná akit akar...én már lassan 2 éve várok..

Reménykedjünk együtt, hogy sikerül.

Próbálok nem megkattanva rágörcsölni, de nem megy :(

Hogy a fenébe lehet úgy akarni valamit/valakit nagyon, hogy az ember nem kattan rá, nem erre gondol és nem a hiányán agyal?! Áááá :S

Szó szerint mindig sikerült, bár többnyire kiderült aztán, hogy tévedés volt, hiba volt az egészbe belekezdeni.

Akit nagyon "akarsz", arra ráirányul a figyelmed, motivált vagy arra, hogy megismerd, türelmes vagy vele, nagy erőkkel dolgozol azon, hogy közel kerülj hozzá, ennek megfelelően általában összejön a dolog. Ha valaki érdekel, akkor szeretsz vele személyes dolgokról beszélgetni, és keveset beszélsz, de sokat _kérdezel_. Ez már önmagában is vonzó hatással van.

Ráadásul az emberek alig vagy egyáltalán nem tudatosuló jelzéseket küldenek egymásnak, ezért A többnyire akkor tetszik B-nek, ha B is tetszik A-nak. Egy nagyon primitív példa: akinek tetszel, az rádmosolyog, mert örül, hogy lát. Aki mosolyog, az szebbnek tűnik. Vagyis akinek tetszel, az ceteris paribus jobban tetszik neked is, mint akinél nincs esélyed.

Nem bonyolult dolog ez, ha bonyolult lenne, kihalt volna az emberiség.

én egyszer nagyon el akartam jutni a kedvenc bandám koncertjére, folyton erről álmodoztam...aztán egy időre elfelejtettem...fél év múlva jött a hír, h a városunkban léptem fel...nagyon örültem :D

aztán 2 éve nagyon szerettem volna járni 1 sráccal, de ő csak barátként kezelt...egy évig még reménykedtem, hátha összejön, mindig írtam neki...aztán pár hónapja belefáradtam, és lemondtam róla.

erre 2 hete írt, h találkozzunk, hiányzok neki, szeretne látni, és félreérthetetlen célzásokat tett.

tényleg működik ez az "elengedem, és akkor sikerül" dolog...persze sztem akk, ha nem tudatos...legalábbis én álmomban se gondoltam volna egyik dolog előtt sem, h összejön. :)