Férfiakat kérdezem: tőletek miért vált el a feleségetek? Te akartál volna válni? "Igaza volt" abban, hogy elvált tőled?

- Mert az utolsó pillanatig azt hazudta nekem is meg magának is, hogy minden rendben van, holott nem így volt.

- Nem.

- Attól függ, honnan nézzük. Igen.

(40/F)

Nem tudom, lehetett volna-e? Azt tudom, hogy én megpróbáltam volna. Még így is megpróbáltam. Nem ment.

Az "igazi ok"-ot nem tudom. Egy darabig próbáltam kideríteni, sokféle választ kaptam. Mára eljutottam oda, hogy vagy Ő sem tudja, vagy nem akarja elmondani.

Esetleg nem volt egy nagy ok, hanem sok kicsi volt. Utólag azt mondta, nem volt boldog. Ennek sok oka lehet, amik nem is mind velem függnek össze. Sőt, azóta tudom, hogy "boldoggá tenni" valakit nem lehet. Ez egy romantikus maszlag. Az, aki boldog, főleg magától az, nem annyira a körülményektől. És bármennyire is fura, de a körülöttünk lévő személyek is csak körülmények innen nézve. (Ami a többit illeti, talán nem illettünk össze 100%-ban, de a külső körülményeink jók voltak. Ház, két kocsi, két jó munkahely, évi két külföldi nyaralás, az egyik mindig jó messze, valami egzotikus helyen. Egyikünknek sem voltak káros szenvedélyei, egy sem; s egyikünk sem verte a másikat. Van egy közös gyerekünk.)

Segít ez Neked valamiben?

Visszakérdezek. Te hogyan tartanál magad mellett valakit, akit igazán szeretsz, és Ő menni akar? Erőszakkal???

Ha Ő egyszer csak bejelenti, hogy menni akar, mert nem boldog, én pedig megígérhetek bármit, de Őt ez nem érdekli, akkor vajon hogyan tovább? (Volt valakije, akivel állítása szerint nem csalt meg, sőt később aztán össze sem jöttek, csak Ő képzelte azt, hogy az illető is viszont szerelmes belé. Ennek ellenére elköltözött, majd összejött egy korábbi ismerősömmel. Aztán én is találtam valaki mást.)

Tudod, nem lehet megtartani valamit, ami sosem volt a Tied. Ezért nem értem a kérdésedet. Mert Te szerethetsz valakit akármennyire, ha Ő ezt nem fogadja, nemhogy viszonozná. Azt, hogy ez valakivel 15 év után történik, én se hittem volna. Most is alig hiszem, de ez van.

Én ugyan nem férfi vagyok, de az nem igaz, hogy a váláshoz egy nagy ok kell - lehet éppen számtalan kicsi is. Mi az elsö férjemmel - a kivülállók és a rokonok szerint is - szépen éltünk, nem veszekedtünk, egyikünk se volt rossz ember vagy partner, csak éppen nem passzoltunk össze: az egyik reggel 6-kor már fent ugrált, de este 10-kor aludni akart (csendben), a másik délelött 10-ig csak kókadozott, de éjjel kettö elött nem jutott ágyba (nem csavargott vagy züllött), az egyik olvasnia akart (csöndben) a másik tv-zni szeretett (ami nem megy hang nélkül), az egyik spórolos volt, a másik könnyebben kiadott fölösleges dolgokra is pénzt,és még a végtelenségig sorolhatnám.

Pár év után megegyeztünk, hogy ezentül mindenki megy a maga utjára, és elváltunk (minden kalamajka nélkül, egy békitö és egy végleges tárgyalás volt az egész). Idöközben mindketten uj partnerral élünk, és mindenki igy jobban járt,

Váratlanul ért a párom szándéka, hogy válni akar, és ugyan férfi vagyok, mégis nagyon megviselt.

Az oka? Hm, ez jó kérdés, mert senki nem értette miért döntött így. Amit ő mondott okot, az a következő: „nincs időm rád a sok munka miatt, egyedül szeretnék élni és csak a karrieremmel foglalkozni”.

Hogy igaza volt? Azt gondolom nem, mert simán megtudtuk volna beszélni, és úgy alakítani az életünket, de akkor így menekült el ettől, hogy a válást választotta.

Azt is gondolom, hogy igen, mert nagyon sokra vitte, és ezzel nagyon jó anyagi lehetőséget teremtet magának, de hogy ezt elérje ahhoz fel áldozta a házasságát.

Hibáztam-e néhány dologban? Igen, én sem vagyok tökéletes, és követtem, követek el hibákat. Főleg, hogy nem harcoltam érte, amit meg bántam, de utólag könnyű okosnak lenni.

A mai napig féltem is, hogy túlhajtja magát, és hogy 50 évesen eszmél rá, hogy lemondott az anyaságról, de akkor már késő lesz. És bár elvált tőlem, fájdalmat okozott nekem, én mégis úgy gondolok rá, hogy életem legértékesebb emberét ismerhettem meg a személyében. Pedig ez már nem ma volt.

Az első válaszoló vagyok.

Ma már tudom, hogy nem vagyok egyedül.

Amikor ez történt velem, azt hittem, ez valami különleges eset. De most már tudom, és itt is látom, hogy nem. A rossz kommunikáció nem csak a férfiak sajátja lehet.

Utolsó válaszadónak mondanám, hogy én küzdöttem egy évet tök feleslegesen. Ehhez képest jól jártál, ha le tudod tenni a bűntudatot, amit érzel. Nincs értelme. Megváltoztatni úgy sem tudod már ami történt.

01:20-as vagyok.

Nem lett utána feleségem, inkább magamra koncentráltam és berendezkedtem az önálló életre.

Társat nem keresek, persze ha belém botlik egy nő, és egymásba gabalyodunk, arra nyitott vagyok.

Apaságról meg már lemondtam, bár sohasem lehet tudni, mit hoz a jövő.

A válás megtanítót arra, hogy legyek önzőbb és magammal foglakozzam. Ezt teszem.