Férfiakat kérdezem: tőletek miért vált el a feleségetek? Te akartál volna válni? "Igaza volt" abban, hogy elvált tőled?

Bocsánat, ez már nem pont a válás téma.

Van aki család centrikus, és van aki nem, és előrébb helyezi az életében az anyagi, munkahelyi, sport célokat, mert arra nevelték, már gyermek kora óta. És nem volt előtte család modell, mert ezt látta az anyjától, aki egyedül nevelte.

Vannak ilyen ismerőseim. És ezt a cégek ki használják, mert szorgalmasak, monotonitás tűrők, és inkább bele pusztulnak, de minden áron teljesíteni akarnak, és az elismerésre hajtanak. Aztán, jön a szomorú vége, hogy 45 évesen infarktust, agyvérzést kapnak.

Köszönöm az együttérzést, de a sajnálatból nem kérek, mert engem nem kell sajnálni. Nagyon sokat fejlődtem, sokat tanultam azóta, ami valószínűleg nem így történt volna, ha nincs ez a fordulat. Nekem is van új párom, aki ráadásul sokkal jobban hozzám illik. (Ma már látom.) Persze a szakítás után közvetlenül nagyon rossz volt. Vannak ugyan most is nehézségek az életemben, de kinek nincsenek?

Talán akkor kellene sajnálni engem ha nem előre fele jövök ki a dologból, hanem beleragadok, vagy éppen visszalépek. A megkeményedett, embergyűlölő, cinikus hozzáállás például visszalépés lenne az én skálámon. Ugyanakkor a mostani nézőpontomból az látszik, hogy mindenkinek megvan az egyéni sorsa, ha az nehéz is, azért nem kell sajnálni. Sőt, néha irigyelni is lehet. Mert a legnagyobb bűn az az élet, amit nem él meg a tulajdonosa. Az csak elmúlik, mintegy feleslegesen. Ehhez képest egy küzdelmes élet, ha nehéz is, maga a Kánaán. Csak nézőpont kérdése.

Tanulságosakat írtok.

Annyit fűznék hozzá, hogy szerintem egy jó kapcsolatban nem kell választani a házasság és a karrier között, mert a felek meg tudnak úgy egyezni, hogy az egyéni törekvések is érvényesülhessenek, és a kapcsolat is megmaradjon. Ha az én párom szeretne valamit elérni, amihez tehetsége lenne, nem kívánnám, hogy feladja értem, és tőlem se kívánjon ilyet egy férfi.

Én is "karrierrista" nő vagyok, és azt szeretném, ha a párom velem örülne, ha sikerül egy célom. És azt is fontosnak tartom, hogy neki is legyenek céljai, és így megértse az én ambíciózus természetemet. Utóbbi nem jött még össze. Mármint a megértés igen, de a hasonló ambíció nem. Legutóbbi kapcsolataimban elvileg elfogadták a céljaimat, de ha ideiglenesen valami többletmunkám volt és nem tudtam velük foglalkozni, nem tudtak mit kezdeni magukkal, csak az orrukat lógatták, és ez engem zavart...

Egy embernek legyenek céljai, persze a kapcsolatok terén is, de önmagával kapcsolatban is. Tudjon valamit kezdeni magával a párkapcsolatán kívül is. Legyen önálló.

A franc akart válni, ép elkészült a ház és a felújítások, végre jöhetett volna a gyerek, és apuka akartam lenni, erre közölte, hogy válni akar. Hogy belefáradt mindenbe.

Ő nagysága, anyagilag megtehette, hogy fizesse tovább a felvett hitelt, így övé maradt a ház.

Én meg kaptam egy szánalmas összeget meg pár bútort és mehetem a francba.

Az döntött, hogy neki kétszer akkora volt a fizetése mint az enyém.

Nem csaltam meg, nem vagyok részeges, nem bántottam. Akkora gödörbe kerültem, hogy azóta is egyik napról a másikra élek.

Többet nem akarok feleséget, sem társat, örülök, hogy nem lettem alkoholista.

Egyedül álló negyvenes férfiként a bankok már nem úgy állnak hozzám, és beledöglök a gondolatba, hogy volt már egyszer egy elkészült otthonom és most esélyem nincs arra, hogy megint legyen.

Többet nem akarok kapcsolatot, elég volt egyszer megkapni a pofont! Még most is felhúzom magamat, pedig már több mint öt éve történt. Jól kihasznált a kis……

Utsónak !

A Te pénzedből épült fel a ház?Vagy közösből.?

Nekem 2 lakás is eluszott már az életembe de ujra felálltam és van kéróm,lovém.

Ne büntesd magad azért mert egyszer nem sikerült.

Go...

Te ügyes vagy! Gratulálok. Közösen szedtük rá össze az önrészt az albérletezés mellett, és a többi hitel finanszírozásból. Tehát anyagilag egálban voltunk ház hozzájutásakor.

Én szmk vagyok, és a belső munkálatokat a ház teljes felújítását én végeztem a két kezemmel, és amikor elkészült az utolsó helyiség is, akkor jött a pofon.

Az önrészben vállalt összeg felét, és az addig törlesztet hitel felének összegét kaptam meg, ami még egy lakás önrészére sem volt elég.

Nem nagyok a lehetőségeim pénzkeresés szempontjából, és azóta sem sikerült kitörnöm az albérletből, mert nincsen annyim, amiből félretudnék tenni annyit, hogy legyen kellő önrészem. Pedig nem autózom és cigizem el.

Dühös vagyok! Mert azóta esélyem sincs, és azóta is fáj, hogy a ház amin annyit dolgoztam az övé lett én egyedül nem tudtam volna azt finanszírozni!

Ördögi kör ez eddig, már évek óta nem találom belőle a ki utat.

Nem minden férfinak jó a válás.

22:22-nek megint.

Kösz a gratulációt.Egyébként a szálka bennem is ott lesz mindig a lakások miatt de hát ez voolt a tanulopénz .

Kemény de tanulságos.

Amugy azt tanácsolom változtass munkát ahol jobban kereshecc v menj ki külföldre biztos van szakmád v menj el lakásfelujitonak házépitönek ha igy értesz hozzá.

A lényeg h lépj vmit mert nem lesz változás .

Hidd el sebeid nyalogatása nem jó program a jövőre nézve.

Tudom .Sokkal jobb saját lakással ,munkával ,lovéval és egy szertő társsal....